Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-11-10 / 45. szám
eskedtetése tilalmaztatik, — melyekben a házassági felmentvények körül a közelebbi 9 —10 évben kiadott rendeletekhezi szigorúan ragaszkodás folytán a superintendensi hivatal felszólittatik a felmentvényi díjak hovaforditása végetti véleményadásra, — s melyeket a sup. hivatal mellőzésével egyenesen az iskolák igazgatóihoz meneszt. De vigasztalólag hatott ránk azon evangeliomi buzgóság felől tett jelentés, mely lehetségessé tevé a pesti prot. főiskolának a nagybecsű Ráday könyvtár meg- és már átvételét, kifizettetvén érte kegyes adakozásból 15000, —a főiskolai pénztárból pedig kölcsönvéve 4000 frt.— mely közelebb is gr. Teleki Sándornak 400 néhai Egresi Galambos Sámuelné, szül. Halász Ida asszonynak 2000 ftnyi egyház, iskola s szegénység érdekét célzó alapitványaikban mutatkozott. Örömmel hallánk, hogy egyh.-kerületünk aljegyzője ifj. gr. Ráday Lászlónak, egyháza iránti buzgóságát, ifjú tevékenységét két egyházmegyénk óhajtá különösebben igénybe venni, megválasztatván öt az alsó s felső baranyai egyházmegyék segédgondnokul, melyek közül ö alsó-baranya válazstását, mint hozzá hamarabb érkezettet fogadá el;—továbbá, hogy a magyar és erdélyországi mindkét protest. felekezetű egyházkerületek között a testvéri viszony, békés egyetértés sértetlenül fennáll, nemcsak jegyzökönyveik közöltetnek velünk, de közelebb is tudósittatánk a felöl, miszerint az ágost. hitv. egyházkerületek főfelügyelője mélt. Prónay Gábor utasíttatott, miszerint minden fontosabb ügyben a helv. hitv. egyházkerületekkel egyetértöleg testvériesen működjék. — Végre értesülénk — némelyek közülünk örömmel, mások aggodalommal — a superintendensi jelentésből, miszerint az egyházi tisztújítás szelleme egyházkerületünkben is nem kis mértékben működik, jelesen az egyházmegyék felében — Solt, Tolna, F.Baranya, Vértesalja — a háromévi tisztválasztás elve elfogadtatott: közelebb F.-Baranyában az összesen leköszönt hivatalnokok helyébe ujak csak 3 évre választattak, Vértesalján szinte a leköszönt föesperes főt. Maller Ferd. ur helyébe ez elv szerint választandanak. Ezeken kivül kiemelendök az e gyűlésre benyújtott javaslatok, minők p. o. a solti egyházmegye ismert „tisztújítási javaslata," melynek tárgyalása a jövő májusi gyűlésre halasztatott; — továbbá „iskolaigazgatási s rendtartási'' és „iskolafegyelmi javaslat" (I. iskolai rovat alatt), melyek kinyomatni s alaposabb átvizsgálhatás végett az egyes egyházakhoz megküldetni, majdan a jövő gyűlésen tárgyaltatni rendeltettek, — s melyek ha tán nem volnának is a legtökéletesebbek mindenekben, s ha tán néhol módositandók lesznek is, de mindenesetre alapul, kezdeményül szolgálandnak oly intézkedéseknek, melyekre iskoláinkban valóban nem kis szükség van s melyek iskoláink felvirágzására tán nem keveset teendnek; ilyen végre egy N.-Kőrösön az ottani tanítóképezde növendékei számára felállítandó „tápintézeli javaslat," mely életet szinte a jövő gyűléstől vár, megbízatván ezúttal egyrészt az esperesek^ hogy addig az egyes egyházakat kérdezzék meg, mennyivel volnának hajlandók évenként ez intézethez járulni, s hogy a supplicatiók visszaállítását, — melyeknek|jövedelmei ez intézet egyik jövedelemforrását képeznék — helyeselik-e; — másrészt felszólittatván a n.-körösi egyház, hogy az általa felállíttatni tervezett egyházi magtár jövedelméből a tápintézethez évenként mennyivel járulna. Végül a jövő egyh.-ker. közgyűlés idejéül az 1862, évi május 19. s következő napjai kitüzettek azon megjegyzéssel, miszerint szükség esetén a jegyzőkönyv erre vonatkozó pontja a superintendensi meghívó leveleket pótolja. F. KÜLFÖLD. BERLIN. Az úgynevezett evang. egyesület (ev. alliance) ez idén Genfben sept. hó 2—12 napjain tartotta hosszú gyűlését. A „Volksblatt für Stadt und Land" cimü lap, mely, a mint tudva van, nem nagy rokonszenvvel van ez egyesület iránt, kivált a mióta Berlinben is megkísértette az ö angol keresztyénségét Poroszhonba is bevinni, — egy hosszabb cikkben, természetesen nem valami hízelgő és magasztaló hangon ismertetvén olvasóközönségével ama gyűlés irányát és tárgyalásait, a többek közt ezeket is mondja : „Sept. 5 -én csak délután volt gyűlés. Tárgya volt „az evangyéliom Olaszhonban," — hanem aztán annak tárgyalása felül is mult mindent, a mit csak valaha lehetségesnek tartottunk. Tökéletesen az történt, a mi Zachariás. 5, 3. versében (természetesen Luther hiányos fordítása után) olvasható: minden tolvajt kegyeseknek n y i 1 v á n i t á n a k és minden esküszegöt jámbornak mo njd á n a k. M e i 11 e , lurini lelkész, égig magasztalta a legnagyobb tolvajt, és korunk legnagyobb hazugainak másodikát, a néhai megboldogult Cavourt, mivel államában a szabad egyház elvét állította fel, s a kor legnagyobb rablóját, Garibaldit, mert az ev. alliance-t üdvös műnek nevezte. S a tolvajok eme szónoka még ellenmondással sem találkozott. — Az ev. egyesület ez által mindazok előtt kimondta maga felett saját Ítéletét, kikre nézve Isten eme törvénye : „ne lopj," még érvényes. Ne is beszéljen nekünk ezután valaki ez „evangelicus" egyesület tagjai közül a jezsuita morálról; ez egyesületi morál meglehetősen felülmúl mindent, mit mi a jezsuiták moráljáról tudunk." Igy ítélnek Berlinben a század egyik legnevezetesebb jelenségéről ! MAGDEBURG. (lt "s ten és a biztosítások.) ,,Én egész buzgósággal a biztosítás ellen fogok prédikálni, s reménylem, hogy senkisem is fog abban többé részt venni. Az egész intézményjfistenellenes, erről meg vagyok győződve. A biztositások a legnagyobb önzésen alapulnak s az Isten akaratjával egyenes ellentétben vannak. A biztositások valódilag az emberek romlására vannak. Mint lelkésznek, nekem kötelességem az embereket, kik az én védelmem alá helyezvék, a romlás hálóitól óva inteni. Fájdalom, a biztositások sok népnél el vannak terjedve."
