Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

évek alatt sokkal többet tett, mint a mennyi évtizedek során nem történt. (Most, természetesen, nem a város által a nemzeti kölcsönhöz ajánlott egy millió forintnyi összeg alá­íratása s effélék körüli buzgalmára hivatkozom.) Csak azért, hogy idegen, soha meg ne vessünk senkit és semmit, — mert hiszen, ha őseink is ugy gondolkodtak volna — — ők bizonyosan nem viseltek oly finom s ké­nyelmes öltözékeket mint mi, sem nem laktak oly célszerű épületekben, sem a finomult társadalom jótéteményeiben nem részesültek, melyek időről időre az európai haladot­tabb idegen népektől aprónként átvéve, — nekünk ma annyi jót és kellemest nyújtanak. — Ha, mint elkerülhetlen, az átvett idegen jók nem minden salak nélküliek: oldozzuk föl a létrészeket , válaszszuk el a jót a rosztól; de csak a haszontalant, a károst vessük el.—Mi is az alkot­mányos szabadságért élő őseink hagyományos intézménye­it áhítatosan kegyelő nép: nem örvendenénk-e, ha ama földön és népek között, hol nép és uralkodók sötét agyrém ábrándos rajongásnak tartják e szentségekhezi rendületlen ragaszkodásunkat,—szinte befogadnák-e a tőlünk oda el-el­szálló,náluk idegen ismereteket? — Legyünk méltányosak, ezt kívánja a viszonyosság; legyünk eszélyesek, ezt köve­telik érdekeink; és haladjunk, — ezt parancsolja a kor­szellem, mely tekintet nélkül eltipor mindent, mi ellen, szegül, vagy együtt vele nem halad ! Ennyi, mit a sokoldalú igényeknek alárendelt hírlapi irodalomra utasítva, a kérdéses ügy érdemében elmondható­nak találtam. Bárha voltam volna oly érthető, mint a mily tiszta meggyőződésem, hogy ha iskoláink hasznos élet­irányadókká válnak; ha azokban irányt nyer népünk saját érdekei helyes fölfogására és megtanulta, hogy miért egyesek hiában fáradnak, azt százak — ezrek egyesülten játszva elérhetik; ha megmagyaráztuk, hogy a közügyek virágzása fényt és jóllétet kölcsönöz minden egyesnek; végre, ha magunk, kik ezekről meggyőződvék, jó példával elölmenendünk, készek vagyunk mohos előítéleteink s tán élvezett felsöbbségi nymbusunkból egy nyíltabb, világosabb légkörbe lépni és készséggel munkálunk fáradozunk a köz­jóért : — a közügyek pártolására nem kellend egyébb ösztön. Kenessey Albert. PÁPA, oct. 25. 1861. A dunántuli ref. egyh. kerület tanügyi bizottmánya főtiszt. Nagy Mihály superintendens és m. gr. Teleki Gyula főgondnok urak elnöklete alatt f. évi oct. 6. és következő napjain Pápán tartott ülésében elhatá­rozta, hogy az 1858- és 59-ben a főiskola építési költsé­geinek fedezhetése végett tiz évre nyitott ingyenkölcsönök­nek visszafizetését — hálás köszönete mellett — a főisko­lai pénztár megkezdje. — Ennek folytán a helybeli főisko­lai tanács a visszafizetést kötelességének ismervén, azt már e folyó évben a következő renddel megkezdi : N. Pap János urnák az 5. számú adóslevelére 50 pfrtot. T. Királyföldi Péter urnák a 15. számúra 50 pfrtot. Tek. Jókai Károly urnák a 17. számura 50 pfrtot. Tek. Baráth József urnák a 22. szám alattira 100 pfrtot. F. Lázár Lajos urnák a 27-ikre 25 pfrtot. Tek. Véghely Imre urnák a 30. sz. alattira 50 pfrt. — A n. t. mezőföldi egyházmegyének a 32. szám alatti összegből 100 pfrt. Tek. Koller Ignácz ur­nák a 36. sz. alattiból 50 pfrtot. Tiszt. Körmendi Sándor lelkész urnák a 25. sz. alattiból 25 pfrt. — A kömlődi ref. gyülekezetnek a 85. sz. alattiból 100 pfrt. Tóth La­jos urnák a 6. és 93. sz. alattiból 100 pfrt. A tapolcafői nemes községnek a 95. sz. alatt 50 pfrt. Miről is a nagyérdemű kegyes jóltevök azon kérés mellett értesíttetnek, hogy irt összegeikről akár magán-, akár postai uton hova hamarább alólirtnál rendelkezni mél­tóztassanak. Baráth Ferenc, főiskolai pénztárnok. HALLJUNK ISMÉT VALAMIT A NÉPNEVELÉSRÖL IS. „Magyarország nem volt, hanem lesz." Széchenyi. Épen ugy vagyunk a nagy szavakkal, mint a templom­beli könyörgésekkel: a nagy tömeg után mondja gépileg azokat, annélkül, hogy csak gondolna is azok igazi értel­mére. „Magyarország nem volt, hanem lesz!" Hányan hangoztatták ezt a nagy hazafi után, esküdve a mester szavára, de még csak nem is gondolkozva jelentésén. „Magyarország lesz !u ezzel beérték ; de hogyan lesz? azzal nem törődtek. Még azok is, kik már gondolkoznak, söt kik vezetik úgyszólván a haladást, hogy az által Ma­gyarország legyen, elégnek tárták azt, ha van nyilse­bességgel repülő vasutunk, gőzhajózásunk, lánchidunk, kü­lönféle gazdasági gépünk; ha van tudományos akadémiánk, Kisfaludi-társaságunk, több színházunk, kaszinónk, sok cifra kávéházunk, számos társalgó és más egyletünk; ha van a munkátlanságból származó unalmat elűző csónak­dánk, életveszélyeztetö és lókinzó lófuttatásunk*), s fényes divatos fogatunk, — két szép lovat egymás elébe fogván stb. — stb. — stb. Mindezek igen szép dolgok magukban véve, s nagy részök hasznos és szükséges is lehet, de koránsem ele­gendők arra, hogyMagyarország legyen. És ők a legnagyobbat és legszentebbet feledték ki ép a számítás­ból, azt, mi nélkül amazok semmik, a mi alapja és leg­főbb feltétele akármely ország virágzásának, jóllétének és nagyságának, s a mi nélkül Magyarország is csak tengeni fogna mindig és nem ,,l e s z." Ez pedig nem más, mint a NÉPNEVFLÉS. Mily fontos és szent ügy a népnevelés, nem szükség bizonyítgatnom. Korunkban, midőn a nép nem rabszolga­tömegnek tekintetik többé, mely csak a mi kényelmünkért teremtetett, s melynek feladata, hogy nekünk szolgáljon, s egyetlen tudománya, hogy engedelmes legyen; korunkban, midőn e fogalomnak: nép, jelentése, és nagy jelentése kezd lenni; midőn ez eddig jelentéktelen és számításba nem vett zérus-tömeg most a jog jelentős száma eléjetételével egyszerre egy nagyszerű mennyiséggé válik, mely nagy­sága és jelentése által — a mennyiben személyén kivül ö *) E dolgokhoz mi nem értünk s azért jobb volna ezekhez sem helyeslőleg, sem gáncsoskodva nem szólnunk. S z e r k. )(

Next

/
Oldalképek
Tartalom