Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-11-03 / 44. szám

volt, mikor az igen szűk körű képviselet, vagy lia tetszik, tisztikar sok helyütt zárt körű bureau-vá vagy egyházi néven eonsistoriummá fajult, hon­nan a profánusok kizárattak — mi nálunk is megesett — mely hivatalával itt-ott vissza is élt, s a visszaélések ellen reclamálni nem lehetett, s a ki reclamált, az ugyan megjárta. Es e hall­gattató rendszer elbágyasztá egyházi életünket is, annyival inkább, mert az egyes egyházak presbyteriumai is maguk a presbyteriumok által egészíttetvén ki, ezek is ad formám működtek, s igy nyilvános egyházi élet nem igen volt. Ekkor hát volt értelme atisztujitásnak,hogy az álló viz fris vizzel eresztetliessék fel időnként^ mert mint Macaulay mondja Anglia történeté­ben: „a mi a jó kormányzásban rosz? üdvös lehet fonák igazgatás korsza­kába nde most, miután egyházi kormányza­tunk szélesebb képviseletre van fektetve, s ezen képviseló'k választásába az egyháznak minden teherhordó tagja befoly, — az e.-megyei gyűlé­sen szinte minden egyház maga által választott képviseló'i által jelen van, holott azelőtt papja sem folyt be a tanácskozásba, — miután a kerü­leti gyűlések is ezen alapon alakulnak: a restau­ratio nem csak szükségtelen, de a már közlöttek szerint veszedelmes is. Állapodjunk meg okoskodásunkkal e tárgy­ban csak egy pontnál, az e.-megyénél. Kik teszik az e.-megyei gyűlést? az esperes, gondnok, ül­nökök, minden egyház lelkésze és az ezek mellé választott képviselők. Kiket kell hát restaurálni « ezek közül ? az állandókat ugy-e ? és kik azok az állandók? az esperes, gondnok, ülnökök, és — a lelkészek. Mert hiszen minden lelkész szint­úgy állandó képviselő', mint az esperes, stb. — s az ülnökök is csak is a gyűlésen működ­nek mint a lelkészek s csak az elnököknek van a gyűlésen teendőjök, az is csak végrehajtási s nem határozati. Ergo restaurálni kell a lelké­szeket is, mint állandó képviselőket, mert hiszen társaik az egyházból időnként választatnak-Ugyan nem reclamálna-e az a lelkész, ki igy a képviselettől elüttetnék? vagy tán a lelkész szü­letett képviselője az egyháznak, mint annak papi elnöke ? és hol van ez megirva ? hiszen megmondá Kálvin, hogy élethosszig ne bizzák másra, mint ő rá bizták az elnökséget, t. i. a genevai egyházét; — még szerencse azután ha csak igy az elnöki közös gyéként rántják ki alóla, s Dobosként nem üt be a paplak kéményén a mennykő, s nem for­gat fel mindent. Ilyen hamis azaz amabilis restauratio, igy akarja megakasztani nagy remény közt elinditott egyházi életfejlődésünket, igy akarja kelepcébe vonni lelkészeinket, igy akar összezavarni min­dent, hogy legyen harc és háború. Nem angyal az, hanem fene vad, melynek szarvai bárányszar­vak, de szava sárkány szava Jel. 13:1 l.,s melynek szájából tisztátalan lelkek jőnek ki. Jel. 16: 13-A presbyteri képviseleti rendszer nem azt teszi, hogy restauráljunk, hanem hogy egyhá­zunk minden tagja folyjon be az általa is válasz­tott képviselők által nem csak az egyházi tör­vényhozásba, hanem a kormányzatba is, s igy ne csak tudjon mindent, mi történik egyháza köré­ben, hanem ő maga is legyen egy tényező meg­bízottjai által. Ez a presbyteri képviseleti önkor­mányzat, ez az evangyéliomi, a mi az egyházat s annak minden tagját egyenlő joggal megilleti, ez az alap, ez az egyházi élet fejlődésének kút­feje. És ez nem volt igy eddig. A presbyterek maguk egészítvén ki magukat, tulajdonkép csak tisztviselők voltak, ezek választották a föllebbi tisztviselőket, s mind az egyes egyházakban, mind föllebb csak is ezek tettek-vettek mindent, sot maga a törvényhozó zsinat is csak ezeknek kifolyása volt. Az átalakulásnál fogva azonban most már egyházi kormányzatunknak minden stádiu­mán teljes képviselet van, s igy az egyház intéz­kedik mindenben s nem a tisztviselők; sőt ezek most már az ő akaratja szerint tartoznak járni — azelőtt pedig az egyháznak kelle járni az ő aka­ratjok szerint — s ha nem akarna most egyik vagy másik az egyház akaratja szerint járni, az egy­ház képviselő testülete fölötte is intézkedik, s a ki az egyház szavát nem fogadná: lészen előtte olyan, mint egy pogány v. publikánus, azaz, tüs­tént leteszi. Itt a gyógyszer minden gyulasztó restaurationál hatalmasabb s ha az egyház ezt a gyógyszert használni nem tudja, vagy nem akarja ott, a hol kell: szükség, hogy magát re­staurálja — mert beteg. Es ez eljárás azonkívül hogy az egyháznak jogában és hatalmában áll, méltányos is, csak azt sulytván, a ki érdemli, a jókat nem taszigáltatja meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom