Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-02-03 / 5. szám

megnyerte: „Est communicatio corporis et sanguinis Christi, quae nobis cum pane et vino exhibetur." Qui credens in promissionem Christi de pane hoc comedit et de calice bibit, et verbis his, quae audit a Domino, ac signis, quae accipit, ürmiter credit, is „vere et salutariter Christi carnem manducat et sanguinem ejus bibit, ipsum totum Deum ac hominem plenius in se percipit cum omni merito ejus et gratia.4

' (Herzog Realencykl. Melanchthon). Kálvin azpnban még határozottabban mondta ki véleményét az ő ,de coena' és ^institutio1

cimü műveiben, a szereztetési igék átvitt értelméhez ragaszkodván. Ezen alapon állitá Krisztussal! valóságos közösülésünket az uri sz. vacsorában, r

mind azt, mi Zwingli és Luther tanában helyes és igaz volt, magosabb egységben összeolvasztván (Herzog Realencykl. Calvin). Itt most az érdekel bennünket leginkább, mennyire kisérthető meg ezen tanok alapján a két felekezet közötti egyesülés. Hogy maga Luther sem volt egészen idegen a helv. hitvallásuakkali egyesüléstől, azt legalaposabban mutatta meg Schenkel ,die Reformatoren4

cimü legújabb munkájában, hol ekként szól: ,Mig Luther egész élete fogytáig állhatatosan ellentállott a római tévtannak az egyház tekintélyéről, szive egyesülés iránt a tőle eltérőleg gondolkozó svájciakkal nem maradt elzárva. Noha még májusban 1530. Fülöp hesseni landgrófhoz irja: ne engedje magát az ellenfél édes szavai által a konkordiára határoztatni, nem egyebek azok, mint az ördögnek ravasz ötletei és gondolatai; mégis nem sokára Bucerus, a straszburgi lelkész egyesülési törekvéseinek a legbarátságor sabban pártját fogta. Es ha később Albrecht porosz herceget a leghathatósabban inti is, hogy ne engedje Zwingli tanát országában lábra kapni, és Zwingli hős halálában a csatatéren csak isteni Ítéletet lát is: mind a mellett igy nyilatkozik (okt. 17.1534.) Fülöp hesseni landgróf irányában, miszerint semmit sem ohajtott forróbban, mint egyesülést, — hogy a római ellenfél daca a saját táborukbani egyenetlenség által csak több eröt nyer, — semmi kedvesebben nem eshetik szivének, mint állhatatos egyesség. Csak siettetni nem akarja a konkordiát, nehogy később még nagyobb diskordia támadjon belőle, a zavart viz mind a két részről előbb higgadjon, hogy igy igazi és állhatatos egyességnek nyujtassék mód és alkalom. Nem ismer sovárabb vágyat — az élet viharai által megrázkódtatott, harc és kísértés által kimerült férfiú, — semhogy a vitatkozó testvérek közti egyesülés, még életében jönne létre. Szive bensejéböl örült Bucerus, a straszburgi lelkész által létre jött konkordiának (1536.), mely a svájciakra nézve (noha csavart kifejezésekben), módot nyújtott volna az ő meggyőződésüket is feltalálhatni az urvacsoráróli tanban. És gyönyörű igéje is a hitnek és szeretetnek, melyet Luther 1537. febr. 17. Mejer Jakabnak, Basel polgármesterének az unió ügyében ir: ,Isten a mindenható adja tovább az ő kegyelmét, hogy mi mindnyájan igaz tiszta egységben és bizonyos eg}7

séges tanban és véleményben egyetértsünk, a mint sz. Pál apostol mondja: A békességestürésnek és a vigasztalásnak Istene adja, hogy egyenlő akarattal legyünk egymáshoz a Jézus Krisztus szerint, hogy egyenlőképen egy szájjal dicsőitsíik az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyját. Rom. 15, 5. 6. Szelídséggel és lelki kegyességgel elszenvedvén egymást a szeretet által, igyekezvén megtartani a léleknek egységét a békesség kötele által.4

Efez. 4, 2 Cf. de Wette V. 55. Noha később úgynevezett ,,Kurzes Bekenntnisz vom h. Abendmahl" még egy izben szenvedélyes kifakadásokban ócsárolta Zwingli emlékét és követőit, mégis béke gondolataival és érzetével hagyta el e világot, és még rövid idővel halála előtt beszélgetésében Melanchthonnal ekként nyilatkozott: „Kedves Fülöpöm, megvallom, tul az elégen történt a sakramentom dolgában.'^ Hospinian. Hist. Sacram. (Cf. Schenkel: Die Reformátorén und die Rf.). Evangyélmi protestáns. (Petz Gyula), (Folyt. köv.). EGYHÁZI ÉNEKEINK TÖRTÉNETE, ISMERTETÉSE, ÁTNÉZÉSE. AZ ÉNEK FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA. JAVALLATOK AZ ÉNEKESKÖNYV MEGJOBBITÁSÁRA. (Folytatás). Végre utolsó bizonyitékúl a kézirati énekek használatára Bornemisza Péter énekgyüjteménye élőbeszédéből ezeket hozom fel: „ezek által az minemű különb-különb nagy felséges dolgokat cselekedett az ur isten az mi sokféle vígasztala-