Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-20 / 42. szám

^él dákat a külföldről, s azután tekintsük honi egyházi igazgí tásunknak sokat változott formáit. 8. §. Külföldi egyházak igazgatásformája a honunkbelivel összehasonlítva. Schiveiczban, vegyük a zürichi canton egyházi igazgatását. Fel van osztva 10. dékánságra (Classis Tractus) s ezek között maga a város egyik külön dékánság. A városi egyházban volt eleitől fogva presbyterium, egyháztanács, mely állott a városi papokból, professorokból, a városi consul- s néhány tanácsosból ós választott presbyterekböl. Az első pap antistes (superintendens) elnöke volt nemcsak a városi presbyteriumnak, hanem a zürichi canton provinciális synodusának is.—Jegyzőjét választotta a papok közül, kik közül volt a szegények gondviselője is. Az egész egyházi igazgatás a polgári kormánynyal, s igy a zürichi — a városi tanácscsal szoros egybefüggésben állott, de egyszersmind a papok is a városi dolgokban fontos szerepet vittek. *). A dékánságok évenkint legalább kétszer egybegyűltek a dékán elnöksége alatt; tagjai voltak azon megyének minden papjai és a polgári főtiszt (Landvogt). Minden protestáns cantonnak egy provinciális synodusa volt, melynek elnöke az antistes, tagjai a cantonbeli papok ; a világiak közül pedig nemcsak a cantonbeli kormánytanács, hanem a nagy tanácsnak is mely tulajdonképen a felségi jogokat gyakorolta, öt tagjai. Az antistes rendszerint a Canton fővárosának első papja volt. Mig tovább mennénk, alkalmazzuk már honi egyházunk régibb alkotására: A mely magyar város szinte csak egy reform, ekklézsiát alkotott, annak tanácsa és presbyteriuma egy volt, s az első pap (pastor primarius) és az első polgári tisztviselő (főbíró, hadnagy stb.) együtt elnökösködtek, a szerint, a mint egyházi vagy polgári dolgok folytak benne. Később, ha a város kebelében több ekklézsiák keletkeztek s vegyessé lett a tanács is : akkor különvált ugyan a presbyterium, de a protestáns föbiró rendszerint lett föcurator, s a reform, tanácsosok minden választás nélküli presbyterekké lettek, sőt még a választott képviselők is (centum páterek) szintén minden egyházi választás nélkül a presbyterium vagy consistorium tagjaiul tekintödtek. Dé a superintendensek is nagyobbára az egyházi kerületek nevezetesb városi ekklézsiájának első papjai szoktak lenni. A tractusok part. synodusaiban a senior vagy esperes az elnök, tagjai minden tractusbeli papok. Igy a provinciális vagy kerületi synodusnak elnöke a superintendens, tagjai az egész kerület papjai — minden tiz papból egy otthon maradván **) ; másfél századtól fogva pedig a föconsistorium követei is, mint feljebb a püspöki successio eredeténél láttuk, megjelennek. Azonban a kettős elnökségnek, mely a magyarhoni re*) L. Révész Imre. Protestáns egyházalkotmány alapelvei, 80 1. **) L. Can. Eccl. 89. és 93. form. superintendentiale és tractuale consistoriumokban gyakoroltatik, a schweizi cantonok egyházi gyűléseikben semmi nyomát nem találjuk; holott nemcsak kerületi, de a nagy tanács tagjai közül is többen szoktak ott jelen lenni. Különösen az erdélyi reform, superintendentia igazgatásával egybevetve, tisztán látszik nemcsak egyházi és polgári törvényeinkből, de az egyházi történelemből is, hogy a 18-ik század elejéig mind a tractualis mind a generális synodusok csupán papi gyűlések voltak, s igy az igazgatás formáját synodalis-nak lehet nevezni *). Nem maradott azonban a világi rész is képviselet nélkül s ezt fejezi ki az Approb. törvény és a 12-ik canon**), söt mivel ezekben s a valóságos gyakorlatban is az aristocratiának ily nevezetes része volt, azért mondja a 85-ik canon aristocraticum regimennek, s mivel pedig az egyes városi és falusi ekklézsiák helybeli presbyteriumaikban a polgárság és a nép is képviselve volt, mintegy megjobbítva nevezi az egyházigazgatást aristocratico democraticum-nok. A fennebbiekböl s az idézett törvénycikkek egybevetéséből kitetszik: a) A status-föhatalomnak az egyházat illető jogai (jura majestatica circa sacra) a fejedelem és az ö tanácsa által gyakoroltattak, b) Minden fontosabb s az egész egyházat illető dolgokbani intézkedések csak a birtokos és hit— sorsos nemességnek (patronusoknak) a diaetán egybengyült képviseletével együtt történtek. Néhány példák azokon kivül, melyek az Erd. Pred. IX. füzete 151. lapján felhozottnak, bővebb világot deríthetnek. Ilyenek a régibb synodalis jegyzőkönyvből : Synodus habita Albae Juliae anno 1671. 4. 5. diebus octobris,praesidente Reverendissimo ac clarissimo viro Dno Petro Kovásznai. V. D. Ministro apud Claudiopolitanos, Episcopo Ecclesiarum in Transilvania Reformatorum dignissimo. *) L. Erd. Prédikátori tár IX. füzet, 143. lap. **) Appr. Conss. I. R. 1. T. 3. a. Az ekklézsiai directiókban és ritus-okban reformál-niok vagy varial-niok az ekklézsiáknak eleitől fogva szabados volt, mely keresztyéni szabadság ezután is el nem rekesztetik és tiltatik; de ugy a mint más keresztyén országokban, s ez miénkben is éltenek és élnek mostan is; tudniillik, hogy in minoribus és a melyek csak az egyházi rendeket illetik, magok az egyházi rendek is concludál-hatnak és constitutio-kat csinálhatnak, de azokat is közönséges Generális gyűlésekben. A hallgatókkal és külső rendekkel köz, avagy azokra is nézendő dolgokban pedig, nem különben, hanem azokkal is közértelemből, úgymint kiki maguk religióján lévő Magistratusok-nak és Patronusok-nak egyenlő tetszéséből. Can. Eccles. XII. — Siquid omnino mutandum aut emendandum in ritibus fuerit, unanimi totius Ecelesiae necnon Principis ac statuum evangelicorum Helv. Confessioni addictorum consensu in provinciali vei vero Nationali Synodo fiat.