Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-13 / 41. szám

Pályázat nevelönöi állomásra. ta . I ' I .... jj i *i a- a- ( A maros-vásárhelyi helv. hitv. egyháznak jövő 1862-dik év január hava 2-kán megnyitandó „Felső két osztályú leányiskolája"* mellett a nevelőnői állomás betöltendő lévén, minden nők, kik e felső leányiskola vezetését elnyerni akarják, pályázatra felhivatnak. A neveló'nő kötelessége leend: a) A felső leányiskola mindkét osztályainak összes működését naponként délelőtt 4 és délután 3 órán, kivéve az ünnep és vásáros napokat, saját felelőssége alatt vezetni. — Az oktatásban segédkezik egy férfi tanitó, kinek közreműködésével a következő tárgyak tanitandók: 1-ször az 1-ső osztályban a magyar nyelvtan (inkább gyakorlatilag: helyesírás, olvasás, fogalmazás), b) Természettan. c) Általános földrajz, d) Világ- és hazai történet, c) Számtan, f) Szépirás. A II-dik osztályban, mely egy év múlva az 1-ső osztályt végzettekből alakulna: Számtan. Iielyesirás. Fogalmazás magyarul. Történelem s ezzel kapcsolatban Földirat. b) Kötelessége oktatni mindkét osztályúakat a női legszükségesebb munkákban, u. m. varrás, himzés, kötés, horgolás, stb.; a II-dik osztálybelieket megismertetni a háztartás, gazdasszonyság egész körére vonatkozó teendőkkel, s előkészíteni őket általán női szép hivatásukra. A vallás- és énektanítás egyházunk egyik lelkésze s egyik énekvezetője feladata leend. A nevelőnő évi fizetése: 1) szabad szállás, 2) 600 frt. o. é. készpénz, 3) harminc erdélyi kis (16 kupás) véka tiszta és husz véka elegybuza, 4)tűzfára50 frt. o. é., miből a tanszoba isffítendő. A segédtanító fizetése 300 ft. o. é. A nevelőnő és tanitó, fizetéseiket közvetlenül az egyház pénztárából veszik és a növendékektől semmi dijt nem követelhetnek. A pályázni kivánók csak protestáns vallásúak lehetnek, kik között elönynyel birandnak mások felett a férjes nők, kiknek férjeik a fenn elősorolt tárgyak tanítására képesek. Jelentkezhetési határidő folyó évi november 15-ke, a meddig a pályázó nők kellő okiratokkal, különösen gyakorlati készségüket és sikeres működésüket tanúsító bizonyítványokkal felszerelt folyamodványaikat egyházi gondnok Péteri Ádám úrhoz beküldeni kéretnek. Kelt Maros-Vásárhelyen, sept. 22-én 1861. A helv. hitv. egyházmegye nevében. (2 — 3) Szathmári József\ jegyző. Petri Ádám, egyházi gondnok. Felelős szerkesztő s kiadó : Dr. Ballagi Mór. N Y I L T T É R. Válasz L-nek, a ,,Pr. Egyh. és Isk. Lap" idei 36. száma 1168. hasábján homlokon kezdve álló, részben marosi ev. ref. egyházmegyénket érdeklő, egyéni — s lehet, kollegiális — beszövésekkel saturált közlésére. Mellőzve annak megemlítését, miszerint az egész pótló közlemény, talán csak is azért készült, hogy az elég gyöngédtelenül érintett P é t e r f i F a j-ra, még egy jó adag epe ömölhessen — melyek, ha ügy tetszik, igazílnak az illetők; — csupán nyomra vezető, illetőleg mindannyiunk közjellemének bántalmazását helyreigazító szempontból, kívánunk néhány szót váltani L. úrral. Először és mindenekelőtt: Gönci Lajos kelementelki lelkész, nein egyházi látogatások köpönyege alatt történt visszaélések miatt lépett vala föl, mint L. urnák tetszik mondani; — hanem egyéb tudatlanság- és más indokból eredhető, puszta ábránd után hencegett és botlott meg; mit tudósító urnák is a rég folyó vitából jó lesz vala jobban megnézni, s aztán oly szembetünöleg nem tévedni, minek nyelvünken olyan kifejezése is van, a milyen embernek — ha rajta éretik — máskor nem igen szoktak hinni. Továbbá: nem tudjuk, pap-é vagy világi ember lebocsátott sisakával L. ur ?; de mindenesetre kár volt 14. papról feltenni, hogy azokat — mint a részeg cigányt — toborzani lehet. Ha pap, ugy elitélte magamagát ; ha világi, akkor nem méltó, hogy egv bölcs és tapintatos testületről ugy emlékezzék: egyházi fötanács-u nk !; melynek intézkedéseiről szóló tudósítását, ugylátszik — csak viszketeges kiindulásul kasználja, hogy takart sebeket piszkáljon — verba magistri :, — s kalákába személyeskedve, mosdatlan kezekkel keresztül kasul szőjje a díákné vásznát. És mi ezért önt L. ur! ha mégegyszer akkora szerepet kívánna is játszani, s talán a fellegek közül intonálna, egyen egyen vilipendáljuk, és megvetjük. Végül: még nagyobb kár L. urnák ferialni, és tanitni part. synodusunkat; mert annak asztala mellett ülhet egy két olyan legény, kiktől L. ur is tanulhatna még törvényes eljárást. S az ilyen erőtlen intimidálásra számított, gögszerli eljárás, mindég a szekérrudon ülő légy nevetséges meséjére emlékezteti a világot. S legvégül: tudja meg L. ur, hogy akárki és akármit határozott a hírlapok utjáni felszólalhatásról; de mig áll, s maga rendén el nem töröltetik a 89. gelei Kánon, — ámbár tiszteljük a világra appelláló igaz Luthereket; — az olyanokkal mint Gönci uram, ki hazugságot és rosz akaratot hirdetve gyanusit, maga rendjén elbánni, nem mulasztjuk most, és ezenlúl ! Már most, magyaráztassa meg magának ismeretlen bajtárs L. ur, miért írták meg oly régen : C a u s a non bona patrocinio pejor erit. S ha mind ezekre, kedve lenne még valamit ezután mondani, azt bizonyosan theologizans korában Máth. 10, 24-böl rosz értelemben tanulta : nem feljebb való a tanítvány mesterénél. Melyre, mig jobban nem tanul beszélni — csak egy árva szóval is feleselni, nem tartja érdemesnek. Öt-Önkéntes. Pest, 1861. Nyomatott Engel és Mandellonál, (Egyetem utca) 2. sz.