Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-13 / 41. szám

bár megtegye hatását. Sajnos lenne, ha e részben csak sze­mélyekről tétetnék szó. Ott párt van mozgásban, csak az a kérdés: ez a párt megfér-e vagy nem az iskola körén be­lül. Hátha netalán egyik fél a fegyelem és belső rendtartás és nevelés körül engedékeny, a másik tán szigorú; s ez által az ifjúság is bevonatik a játékba stb. ? No de erről elég ennyi! Kinevezvék a küldöttség tagjaiul Ragály Ká­roly, Dapsy Vilmos, Ragályi Ferdinánd, Szathmári Király Pál, világi, Hegedűs László, Futó Dániel, Laky Endre, Si­mon József, egyházi részről. r. 1. ACSA. oct. 4. 1861. Helybeli ev. anyaegyházunknak van két oly fiókegyháza, hol temetővel nem birunk. Ilyen Kálló és Püspök-Hatvan. És vájjon miért? Nem azért, mintha a nevezett helységekben evangélikusok nem létez­nének és igy a temető szüksége szóba sem jöhetne; nem is azért, mintha a váci püspökség ezen birtokai egy pár sírhelynél terjedelmesbek nem volnának: hanem az eddi­giekből és a fenálló törvényekből Ítélve, melyek a te­metők kihasitását meghagyják, egyedül azért, mert az anya­egyház ez ügyben az illető helyen nem tett lépéseket, s épen a tagosítás alkalmával ez iránt nem folyamodott, az intézkedök pedig elég bölcsek valának róla szépecskén hallgatni. — Mi következett ebből ? Az, hogy a megneve­zett helyeken egyedül római kath. temető létezvén, a túl­buzgó plebánusok, milyenekkel itt bővelkedünk, például főt. Neszvada ur, a sírhelyet kérő evangélikusoknak azt válaszolá: ,,hogy igenis a temető árkában eltemethetik ha­lottjaikat." Igy történt ezelőtt 3 évvel nemes Turcsányi Pállal, ki Püspök-Hatvanban 29 évig lakván s közszeretetet birván nagy határában, keresztyének társaságában, sírhe­lyet nem nyerhetett, s Ácsán—hova utána a rórn. kath. elöl­járóság, lelkészének megcáfolásaul seregesen eljött, hogy temetésén jelen lehessen, eltemettetett. A mi volt lelkészünk ezen eljárását én annyiban nem követtem, a mennyiben e hó elején ugyanott egymásután két halottam lévén, s őket ujabbi biztatásra garádba te­metni nem akarván; számos kísérettel a helyszínére men­tem ; tudván hogy nem a földdeli fukarkodás, mint inkább az evangyélmi isteni tiszteletnek római kath. közüli kiszorí­tása céloztatik. Igy egész ünnepélyességgel megtartván a halotti isteni Tiszteidet, minrlakétszer a halottakat Ácsára elkí­sértem. Mindezekből következik : 1. Igyekezzenek az ev. egyházak minden helységben, főleg tagosítás alkalmával, temetöhelyet kieszközölni; mert tetszik nem tetszik, ki kell azt bárkinek jelölni, miután ked­veseinket temetetlenül nem hagyhatjuk. 2. Ne hagyja magát az ev. lelkész az isteni tisztelet­társai jogától bárki által megfosztatni; ne tekintse saját ké­nyelmét, sőt használja fel az alkalmat a római cath. helye­ken hivatalosan felléphetni, hadd oszoljanak a felölünk el­szórt balvélekedések; közeledjenek a népek, vezetőik da­cára egymáshoz, s hallván az evangyéliumot szomjúhozok annak anyanyelvbeni hirdetését, dicsőítsék velünk együtt mennyei atyánkat, s váljanak ellenségekből édes testvérek. 3. Hogy az ily keresztyéni botrányokat a nyilvános­ság elébe hozzuk, ez által is kitüntetvén, hogy mi a keresz­tyén egyházat nem tartjuk a kárhozatos válaszfalak gyárá­nak, hanem az emberiség testvéresedése üdvintézetének. Elefánt Mihály. DEBRECEN, oct. 6. 1861. A tiszántúli reformált egy­házkerület azon közgyűlése, mely folyó évi oct. 1 — 6. nap­jain tartatott, kiváló nevezetességgel, sőt történelmi érték­kel bir az iskolaügyben tett nagy fontosságú intézkedései­nél fogva. A nemsokára kinyomatva megjelenendő jegyző­könyv lehető részletességgel közölni fogja a határozato­kat s azok indokait. Meg fog jelenni a főiskola uj szerve­zete is. Most legyen tehát elég a közönség előleges érte­sítése végett megemlitni csak azt, hogy azon szervezeti javaslat, mely Hegedűs Lászlónak, Árvái Józsefnek, Ré­vész Imrének és Kovács Jánosnak, mint a tiszáninneni és tiszántúli egyházkerületek küldötteinek Erdö-Bényén tar­tott tanakodásuk alapján készült, oly céllal, hogy legalább főbb vonásaiban a pataki és debreceni főiskolákban alkal­mazható legyen, s mely a gymnasiumot nem csupán előké­szítő, hanem saját céllal is biró önálló tudományos inté­zetnek tekintvén, azt a kor igényeihez s a tudományok ha­ladásához képest, ezentúl is mint 8 osztályút kivánta meg­hagyatni, természetesen a Thun vagy más efféle Entwurf­tól egészen független oly önálló tanrendszerrel, mely az egyház, nemzet és haza s a tudomány érdekeinek megfe­lelő legyen; — ezen szervezeti javaslat, mondom, Debre­cenben elvettetett, s az akadémiai tanárok indítványára, a gymnasium csupán előkészítő intézetnek tekintetvén, le­szállittatott az hat osztályra. A gymnasium 8 osztályusága mellett, a közgyűlést megelőzött választmányi ülésekben Tisza Kálmán, Könyves Tóth Mihály, Imre Sándor, Kovács János és Révész Imre, a kerületi gyűlésen pedig ismét Ti­sza Kálmán, Révész Imre, s esperes Ozsvát és Ráttkay urak szólottak és vivtak, de egészen sikeretlenül; mert minden egyebek egyenesen és határozottan a hat osztály mellett szólottak, a mely csakugyan általános nagy több­séggel el is fogadtatott. Van tehát jelenleg Debrecenben : egy hat osztályú gymnasium 8 rendes tanárral, egy három éves bölcseleti tanfolyam, mintegy tiz tanárral; egy másféléves tanfolyarnu tanítóképezde, melybe a VI. gymn. osztályból lehet lépni, három rendes tanárral; egy kétéves jogi tanfolyam, két rendes s egy kise­gitő-gymn.-tanárral; egy két, illetőleg 3 éves theologiai tanfolyam, há­rom tanárral. K J K.-VÁSÁRHELY, oct. l-jén. A köz szent zsinat idei felszólítására az oláhországi alapítandó ref. egyházak fel­segélése tárgyában k.-vásárhelyi ref. egyházunk is sie-

Next

/
Oldalképek
Tartalom