Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-13 / 41. szám

Jtétségbe kelljen esnünk; legalább nem szabad kétségbe esni azoknak, kik megmentésére hivatvák. A v. hunyadi egyházat hitbuzgó ősük szerzették, épületekkel ellátták; a maradék kötelessége csupán e szerzemények fönntartása, és kezei között hagyná-e elveszni? holott ez által nemcsak egyházi, hanem nemzeti érdekek is veszélyeztetnek. V. Hunyad oly nevezetes pont — mondhatni szent hely — hol a hazafi ösztönszerűen kalapot emel. Fölötte nagy veszteség lenne, ha ott a ref. egyház tért vesztene ! Gyülésünket egy érzékeny jelenet zárta be: n. t. esperesünk — a kedves öreg — ezen gyűlésre is súlyos betegségéből alig föllábadozva jöhetett el, testi egészsége annyira meg van rongálva, hogy csupán hivatása iránti lelkesedése, buzgalma képesíthette ezen gyűlés vezetésére is, s ez okból lemondásával lepett meg minket, a gyűlést bezáró haltyuszózatával. A lemondás — bár az ok világos va

la _ mégis fájdalmas érzést keltett föl mindnyájunkban. A közügyigazgató — bizonyosan legjobb szándékból, mert látni való, hogy az érdemekben megőszült esperes csak egészsége koczkáztatásával folytathatja terhes hivatalát — viszonzásában a lemondást elfogadólag nyilatkozott, de ez nem a gyűlés nézete vala, hanem egy másik fölszólamlás fejezte ki a közkívánatot, mely fölkérte a tisztelt elnököt: jelöltessen ki maga mellé segédül becses egészsége helyreálltáig egy proseniort a szokott módon és törvényes szabályok szerint. Az elérzékenyült tisztes öreg a közkívánatnak engedvén, gyűlésünk nyugodtan és vigasztalódva oszlott el. — Az egyházmegyei közügyek érdekében épen jól történt, hogy az esperesi szék ürességbe nem jöve; mert egyfelől a közzsinat elfogadásával szemben nélkülözvén az érdemes és tapasztalt főnöknek vezetését, nagy zavarba jönénk ; másfelöl küszöb előtt állván a választási rendszer uj szabályozása, jobb ha addig már hivatali változás az egyházmegyékben nem történik, és a hol történni kell is, történjék csak ideiglenesen. Aztán — őszintén mondva — hirtelenében a lemondás általi meglepetés miatt, sem a választásra készen, sem a választandóra nézve tisztában nem leheténk vala. Sok és nehéz teendője van egyházmegyénkben az esperesnek, több és nehezebb a rongált egyházak és hanyatló iskolaügyek szükséges fölélesztése miatt, mint bármely más egyházmegyében. Nehéz leend itt a választás — fájdalom! — nem a sok, hanem az igen kevés egyéniség miatt. Ha áll egy régi egyházi atyának nézete: hogy egyházi főnökül azt kell megtenni, kit nehezen lehet annak felvállalására birni, ilyent a mi megritkult soraikban is egynél többet találnánk, mert az itt várakozó teendők nehézsége miatt — ha csak nem tenné föl magában a vállalkozó: mentökre hagyni a dolgokat — senkit sem lehet hivatalvágygyal gyanusitni. Javunkra lön azért, hogy tisztelt főnökünk nem ragaszkodók lemondásához. — Vajha egészségének megujulása s teljes megszilárdulása által minél továbbra essék egy választás szükségessége. Vele, mig csak bírja, jól vagyunk. — A főnökválasztás nálunk tehát ezúttal szerencsésen elmúlt — legyen jó órában mondva — hanem ezen való örömünkben azon testvéreinknek, kiknél talán e szükség előállana, szolgálhatunk egy jó tanácscsal: olvassák meg Gedeon fiának szép meséjét, s kövessék annak tanúságát (Birák k. IX. 8. 46.) Egészen összehangzik az érintett egyházi atya véleményével, kétség nélkül ö innen merilette. A TISZÁNINNENI REF. EGYHÁZKERÜLET ÖSZI KÖZGYŰLÉSE. Mult september 29- és 30. napján tartá a tiszáninneni ref. egyházkerület őszi, egyúttal szentelő közgyűlését nem sok, nem kevés hallgatóság előtt Szántó mezővárosában nm. b. Vay Miklós és főt. Zsarnay L. sup. elnökletök alatt. Megelőzte ezt sept. 27-és 28-dik napjain a gymnasiumi tervezetre kiküldött, majd az egyházkerületi, népiskolai választmány ülése ugyancsak Szántón, miután a népiskolát illetőleg Debrecenben tartott tanügyi bizottmányból, mely szept. 24—25. napjain működött, megérkeztek volna küldötteink, kik Debrecenből egyenesen Szántóra jöttek. — Sajnosan esett ama köztudomássá lett tény, hogy a gymnasiumi tanítást illetőleg a négy ref. egyházkerület nem jár többé oly egységes uton, mint eleve cél volt, a mely célért fogott együvé már régebben (1857—58) a népnevelés körül. E napokban épen esztendeje, hogy a tanügyi bizottmány kebelében mutatkozó dilferentiára nézve abban lőn megállapodás, hogy mind a nyolc osztályú gymnasiurn pártolói magok részéről tervet készítvén, e munkálat alapos, gyakorlatban kivihető, önálló, vagy legalább az Entvvurftól független, hazai s nemzeti létünket számbavevő szerkesztése, azaz valódi tudományos becse határozzon a két egymástól eltérő vélemény pártolása, elfogadása vagy elvetése iránt; s az idő, mely a végmegállapodást eldöntötte volna, a mult tavasz leendett: azonban a két dunai egyházkerület nem látta jónak maga részéről bevárni az időt, és már tavaly őszön beállitá a hat osztályú gymnasiumot. Ez magában lehet jó, de már-már halálos döfést adott az iskolaügy körül számba és igénybe veti akarategységnek, melyért ezelőtt négy évvel a tiszáninneni egyházkerület valóságos előnyökről, melyeket nyert volt, a saját kebelbeli mozgalmak által a népiskolai nevelés ügyében mondott le nemesszivüleg, midőn saját könyvei — a népiskolai könyvtár, első rendszeres tankönyvi gyűjtemény — nem csak garasokat, hanem forintokat jövedelmeztek már számára. A hat osztályú gymnasiurn sok minden oldalról volt már tárgyalva, méltatva, ajánlva, de azt még senki sem emlité felőle, hogy az a jézsuiták kedvenc osztályozása, kikről tudjuk, hogy csakugyan practikus nevelők s tanítók. A difformitás, hogy egyik tanintézetből a másikba, a tantárgyak különböző beosztása miatt igen bajos lesz az átlépés, a ref. egyház követőit távolabb veti egymástól, mint a mennyi a testvériséggel, az egy hazai polgársággal megfér, s ez magában elég csapás. Igy a két tiszai egyházkerület, akarva, nem akarva, most együttlegesen, de még sem az eredeti egységes alapon, saját gymnasiumi terven dolgozik; meg fog-e maradni még e kettő is együtt, előre meg