Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-06 / 40. szám

hullám zanak három éves mélyedések után a tisztújítás vizei! mint ütődnek a legközelebbiek a parthoz, és mint simulnak vissza a közmederbe: de hogy ezen átalános szünet nélküli mozgásban lehet-e hátrány és veszély nélkül levezetni a közügy megterhelt hajóját? alig hiszem. A gyakorlat megcáfolandja a jól meg nem rágott theoriát. Lássuk a gyönyörű, a szépen mosolygó theoriát a gyakorlat komoly keretjében! és az a mosolygó arc nagyon elszomorodik, kevés hiján elpityeredik. — Már maga a presbyteriumok reistaurationalis alapja, mire őket fektetni tetszett igen sok gonosznak alapja. Olyan ingatag alap, mit minden harmadik évben ki kell szedni alóla. A folytonos mozgatás, a periodicus rombolások miatt soha az egyház bizonyos irányban nem épülhet, bármennyit emelt és tartott az alapkő az egyház épületén: a három éves tatarozók kifeszegetik volt helyéből, és tegyenek helyébe másikat, egy épen akkorát, nem fekszi meg ugy helyét, mint a kimozgatott. A három évre választott presbyterek csak jövevények lesznek, kiknek folytonos működését és a működésökjfiek több évekre ható eredményét az eldarabolt idő mindig paralysálni fogja. A presbyteriumok a nélkül is lassú nehéz munkakörét ezméginkább megszoritja, — a folytonos tatarozás, bontakozás nem engedi, hogy az egyház épülete határozott alakot nyerjen, és a határozatlan mozgás az egyházi élet orgánumaiban, meg fog tetszeni magánakazegyetemes egyháznak életrevalóságán. Még alig mozgatá meg a restauratio elve az egyház alapját, már utána mozdult minden, és majd ha magával sodorja és forgatja a megyéket és kerületeket : együtt kerengnek vele az esperesek, segédgondnokok, superintendensek, főgondnokok. Ember legyen, a ki talpán megáll és együtt nem tántorog a többivel. Egy ilyen kerengő csak gyermeknek való; nem hiszem, hogy a solti megye is, bármilyen erős legyen, meg ne szédüljön a folytonos kerengésben A nép, anélkül hogy kívánta volna, engedett a rendeletnek, és elhányván a régi sövényt, restaurált ; bármennyit beszéltünk ellene, ki nem lehetett fejéből verni azt, hogy ez arravaló, hogy kihányja a régieket — és kihányta; mert miért is kellene ujakat választani, vagy csak választani is, ha a régiek jók volnának ? ! Mondd neki, hogy válaszszon, egy régi sem marad,ha régi pap volna is. Választott! Már most a kanonokat kezedbe vévén, tarts mustrát és rostáld meg a második kanon rostáján az ujakat! magadat hullat el a rosta. És ez igy megy, fel van húzva a zsilip, és a széles árkon lefolyik a viz gazostul, iszapostul. Az ujitás viszketege sokszor nem reform, hanem rombolás. A presbyterium kevés tekintélye nullává lett, mert mindegyik választó egy krypto-presbyter. Mit csinálunk az egyházmegyékkel ? — Nincs káplán, ki magát adeptusnak ne hinné, és a ki magában el ne mondaná, hogy ő sikeresebb esperes lenne amaz öreg urnái, ki csak köhögni tud erősen. Hol veszünk tizennyolc egyházból csak kilenc évre szóló hivatalnokot? hat egyházi hivatalnokunk van, — háromszor hat tizennyolc. — Megválaszthatják a régieket, de szintúgy meg nem választhatják. En szeretném, ha mindegyik pap esperesnek való volna: de hova lennénk ezzel a sok esperessel ? Azonban a bölcs gyakorlat azt mondja, hogy elég, ha tizennyolc között egy megtermett esperes találkozik; aztán, ha szerencsére épen ez az egy az esperes, miért taszigáljuk meg minden harmadik évben? Most is oly kevés összefüggés, oly kevés folytonosság administrativ életünkben; hátha minden harmadik évben, bontunk, fejtünk és uj posztó-fótot vetünk a régi ruhára ? A világi gondnok, consistorialis ülnökeink,., tán válogathatunk? Becsüljük meg őket, de ne ugy, hogy minden három évben felszórjuk őket, mintha port vertek volna. Mit csinálunk a kerületekkel? —Azt mondták a mult nehéz években, hogy mindegyik esperes, már azért hogy esperes, kész superintendens. Ez az állítás jó volt egy expediensnek; de én ezt alkalmazni nem szeretném. Tanultunk a példán, egy óráig ült egy esperes a superintendensi székben, és alig hogy ki tudtuk belőle emelni. Hát a főgondnok?! Uraim! a főgondnoki székből egy hirintót csinálni, miből három év múlva, három, legfeljebb hat ülés után, a főgondnokot kitálaljuk! Melyik ül bele? Szakgatott élete és köre van ugy is a kerületi gyűléseknek, hiszen oly rövid a fonál, hogy három év múlva az uj csomó sem telik ki belőle. Majd érkeznek egymásután