Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-10-06 / 40. szám

a felsőséinek figyelmetességére. Azonban az időnek gyengítő és rontó ereje nemcsak a nótáriusokban, hanem valamint minden emberben, ugy az esperesekben és püspökökben is kissebb nagyobb mértékben munkálódni szokott. Lehettek öreg s meggyengült püspökök s esperesek akkor is, mikor azok nem immediate a nótáriusokból, hanem választás szerint lettek; sőt ha az immediata successio eltöröltetik is, ha az esperesek és püspökök az idő által akkor előállított legalkalmasabb individuumokból választatnak is, azok is csakugyan idővel, ha élnek, tapasztalni fogják az időnek ártalmas befolyását s ezen malum physicum ellen, mely a világon minden statusokkal köz, ha a mi papi statusunkat a püspökre és esperesekre nézve securizálni akarjuk, nem tehetjük különben, hanem ha azokat csak rövid időre választjuk, mely eltelvén, mindenkor uj választást instituálunk. Azonban tudnivaló dolog, hogy az időnek ereje nem is erötleniti meg mindenkor a testtel együtt a lelket is — söt többnyire a testet gyengitvén, neveli a lélek erejét, gyűjti a tapasztalást, fontosabbá teszi a tanácsot. Nincsen egy statusnak is az öreg elöljárókra oly nagy szüksége, mint az egyházi statusnak. — Az apostolok idejében is a népnek vénei voltak az ekklézsiák igazgatói, honnan presbytereknek, senioroknak neveztettek. A mi református statusunkban kiváltságképen az egyházi elöljáróknak semmi külső világi méltósága, fényes titulussá, gazdag jövedelme nem lévén, a hivatal mellé megkívántató dignitást és auctoritást a tudomány és lelki tehetségek mellett az ősz hajak és patriarchai tekintet adják meg! Ennélfogva egy papi tiszt, bár középszerű tehetségekkel birjon, de ha azok mellett az öregségnek tekintetével is tisztelkedik, sokkal hasznosabb elöljáró, mint valami nagy tehetségekkel biró ifjú ember, kinek subordinatusai részszerint hozzáhasonlók, részszerint idősebbek is lévén, az ifjúságának megutáltatásától méltán félhet. Mindezekre nézve gener. synodusunk a gen. és tractualis nótáriusoknak már század óta megállíttatott és szokásban volt immediata successiojukat, a mi papi statusunk mostani állapotjához, környülállásaihoz és szükségeihez képest is igen salutare institutumnak tapasztalván, annak folyó állapotjában való meghagyását továbbra is kívánja s oltalmaztatását a mlgos föconsistoriumtól is alázatos tisztelettel kéri — alázatos tisztelettel lévén a *) Méltóságos föconsistoriumnak az erdélyi ev. reform, papi rend gen. szent synodussának S.-Sz. Györgyön junius 25-dik napján 1829. esztendőben tartatott ülésinek jegyzőkönyvéből. alázatos szolgái: Bodola János superintendens s a g. syn. elnöke. Marosi Mihály, gen. nótárius. L. Mult és Jelen toldalékát aug. 1. 1843. 61. sz. és következő sept. 8-kán M. J. 72. 73. számjában németi ev. ref. pap t. Veress Györgytől megjelent igénytelen nézeteket. Ezen synodusi átirat felvétetett a főconsistoriumban a következett 1830-dik évi Junius 7-kén 157 sz. alatt, mikor már az azt aláíró gen. nótárius M. M. nem vala többé a föld szinén s épen utódának megválasztása iránt kezdettek is megtétetni az intézkedések. Az előbbi évben véletlen felmerült kérdésre (mely, a mint később hallottuk, az akkor még élt gen. nótárius személye elleni ellenszenvből eredt volt) a protestantismus szellemében a törvények tiszta értelmében történt volt átírás a gen. synodushoz, most pedig, midőn már a személy, kit talán püspöki választással akartak vala ezen hivatalból kihagyatni, nincs többé, ellenben egy más kedvelt egyéniséget ohajtottak volna még a successio kényelmes szekerére felültetni, a gen. synodus fennebbi átiratát elfogadta a m. föconsistorium is, azon megjegyzéssel, hogy „ha csakugyan a generális nótárius elgyengülne, azt a föconsistorium ítélje meg, s intézkedjék; ha pedig a tractualis notariuson történnék az elgyengülés, ezt a püspök igazítja a gener. synodus által." Itt sem nyilvánult tehát a törvények iránt semmi tisztelet, s csak is az elgyengülés esetére tétetett intézkedés, holott az esperesi vagy püspöki választás ezen nehézséget is könnyebben és minden kedvetlenités nélkül tudná eligazítani. De nem veszszük bírálat alá sem a gener. synodus felhozott okait, sem a mltgs föconsistoriumnak kevés idő alatt és minden okadatolás nélkül egymással merőben ellenkező eljárását. 4. §. A snccessiot illető mozzanatok a tractusokban — különösen a széki és kézdi tractusokban. A hat év múlva ismét bekövetkezett gen. notáriusi választás újból felvillanyozta az egyházmegyéket s felelevenítette a successioellenes ohajtásokat. A mindjárt következett 1837. évben pedig és épen a gen. synodus együttülése alatt küldvén be a szilágyi elöregedett esperes H. P. a maga lemondását, erre az akkor Zilahon együttvolt egyházmegyei papság röglön megválasztá K. F-t esperesnek s a gener. synoduson minden ellenmondás nélkül fel is eskedtetett. Választatott ugyanakkor jegyzőt is, s még pedig igen természetesen immediata successio nélkül, mely körülmény hasonlóan befolyt a kérdés ébrentartására. Közbe jött pár év múlva a már fennemlitett Commentatio nevü könyvecske is, s csakhamar hirlap utján szétküldözött ismertetése, valamint az érre ugyanazon uton tett felelet is, és ezen körülmények ismét nem engedték, hogy a successio kérdése álomba merüljön. Ezután következett 1843-ban a kézdi egyházmegye azon eljárása, miszerint elnyugodott derék esperese helyébe főjegyzőjét B. F.-t választás utján esperesi székébe ültette, helyébe pedig jegyzőnek határozatlan időre F. J.-t választotta és fel is eskedtette. Alig hangzott el az eskü s kevés napok múlva a gen. synodus ugyanazon egyházmegyében jun. 25-én A. Csernátonba gyűlvén össze, ott a jegyzői választás semmisittetett és immediata successióvali uj választás rendeltetett, az esperes pedig mint successióval lett hivatalnok beeskedtetett.