Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-01-27 / 4. szám
az egyletet, hogy az hazánknak minden árváit védelme alá vehesse. T. Bauhoffer lelkész ur beszéde. Keresztyén hitsorsosok társaságában, körülövedzve ama mindennemű ajándékoktól, melyeket az itt egybegyűjtött kis árvák örömére a keresztyén szeretet egybe halmozott : minden bizonynyal sokkal fontosabbá válik a karácsonest szent ünnepe, mint különben magában lett volna. Mert mire emlékeztet minket, mit jelképez tulajdonképen eme zöldfa égö gyertyáival, a gyiimölcskint rajta függő, vagy mellette elterülő ajándékokkal ? Ama nagyszerű karácsonfát jelképezi ez, melyet Jézus Krisztus készített föl nekünk mindnyájunknak. Mivelhogy Krisztus, a világüdvözitő, mint a minden áldásokat termő életfája adaték nekünk mindnyájunknak: ez okáért készité az azt megismerő keresztyéni szeretet e gyermekek számára is ezen gazdagon ékesített karácsonyfát. Bennünk rejlik az erő, vagy is ok, a mely ezt létrehozta. Tekintsünk annakokáért ezen szerzőokra, vagy ama nagy karácsonfára, mely a mi számunkra és az egész világ számára készíttetett, a mint az az élet hervadhatlan zöldjét mutatja. Hasonlóan ezen fenyő leveleihez, melyek télen is zöldéinek s a szemet gyönyörködtetik : ugy az Urat is, mint Isten ajándékát, méltán képzeljük magunknak az örökzöld képében, a mely az életnek telében is virul, soha el nem hervad és el nem vész. Az Ur Krisztus mindnyájunknak karácsonyfája. Az ö evangelioma ugyanaz, a mi ez előtt évezredekkel volt, ugyanaz, mely az üldözések hevében, valamint a hitetlenség dermesztő fagyában vala. Jézus Krisztus ma és holnap és mindörökké ugyanaz. Tudománya mint egy élő forrás, soha ki nem szárad. Ég és föld elmúlnak, de az ő beszédei semmiképen el nem múlnak. A mi karácsonyfánk is fénylőén világol. S ez a második szép jelentése a kis árváknak szentelt eme fának. Legcsodálatra méltóbb az egész teremtésben a világosság; és legcsodálatra méltóbb az emberben a szellem, az ismeret, különésen a mennyei ismeret, mely Isten igéjéből hitet merít. A hivő léleknek sok világossága van, fényben úszik az is, miként a fa előttünk. A vallásnak igazságait és vigasztalásai^ mint megannyi fáklyákul tekinthetjük étetünk fáján. Ha e fáklyákat kioltanánk : nem fognánk látni egymást és ezen ajándékokat. Azonképen ha valaki Jézust és az ő igéjét elhagyhatná, az előtt Isten és az ö örökkévaló országa is rejtve marad; az nem látná a megváltót, nem érezné annak szeretetét; annak sötét életösvényét nem fogná megvilágítani a bűnbocsánat, feltámadás és örökélet igéje. Lelkét rabságba ejtenék a hitetlenség sötét árnyai. Ez is emlékeztet bennünket a mi karácsonyfánkra, s annak a j á n d é k i r a. Az Isten a szeretet. 0 a léleknek is rendelt adományokat és ajándékokat. Az ö fia, Jézus Krisztus által gazdag lehet az ember Istenben. Isten helyes ismérete a jó lélekismeret, a megszenteltetésre való erő, Isten és emberek iránt való szeretet, türelem a szenvedésben, remény a bánatban! látjátok szerelmesim! ezek ama kincsek, melyeket soha, sehol pénzért megvenni nem lehet. És miért nem ? Mert ez örök javakat Isten a Jézus Krisztushoz, mint az életnek fájához csatolta. Lássátok! igy a gyermekek fájának azon magasztos jelentése is van ránk nézve, hogy emlékeztet bennünket, miszerint mi, s mindenek, a kik ö benne hisznek, ö általa lehetünk gazdagokká mindenekben, mindenféleismeretben, hogy semmi javakban szükséget ne szenvedjünk. És épen mivel ezt tudjuk, hogy Isten annyira szeretett bennünket a Krisztusban, hogy egyetlen szülöttét e világra adta, hogy mindenek, a kik ö benne hisznek, el ne vesszenek, hanem örökéletük legyen; épen ezért fakadta mi sziveinkben is magasztos szeretet és meleg részvét e kedves kis árvák iránt, s elhalmozá mindenféle ajándékokkal e karácsonyfát, a kicsinyeknek jelképül, a nagyoknak tanulságul arra, hogy mi volt Jézus tana az elárvult emberiségnek. A Krisztusban újra föltaláltuk az atyát, s megszűntünk atyátlan árvák lenni. A karácsonyfánál felmelegül a sziv Isten dicséretére, hogy az ö nevében meghajoljanak mind azok térdei, kik az égben, vagy a földön, vagy a föld alatt vannak. A karácsonyfánál felgyúl a kegyes keresztyéni szeretet, s megismeri egyik legszentebb kötelességét, a gyermekvilág iránti, különösen az elhagyott gyermekek iránti kötelességét. De bizonnyal keveset adnánk, s keveset szolgálnánk még e szegény árváknak, ha beérnénk a karácsonyfával, s ennek testi ajándékival. Szabadjon azért még egy barátságos szóval, s szíves kérelemmel a szivekhez fordulnom. Nem titkolhatom el, főleg ma, a mi miatt én minden szeretetteljes adományaitok dacára, búslakodni, nyugtalankodni, s elégületlen lenni vagyok kénytelen. Ama nemes elégületlenséget értem, hogy még több szegény árvát nem vehetünk föl e megmentő intézetbe; nem vezérelhetünk többeket a minden embert boldogító üdvözitőhez. Midőn azért a ti eddigi munkás szeretetetekért százszoros köszönetet mondunk, kérünk benneteket, hogy velünk s ezen kis árvákkal együtt emelkedjetek fel az Úrhoz,s imádkozzatok : „Uram ! segits, hogy ezen ház megteljék, hogy esztendő múlva, az itt ápolt gyermekek száma megkétszereztessék; hogy ama szomorű kénytelenségbe ne jussunk — a sok elhagyottak segélykiáltását meg nem hallhatni — hogy a mi karunk a könyörülő samaritai szolgálatában el ne lankadjon. Mint az apának gyermeke jövője: akként fekszik nekem szivemen ez egylet java vagy fájdalma, s közelebb ezen árvaház. Igen szeretném ezt növekedni, tenyészni látni. Sokszor elgondoltam: nem volna-e célszerű, ha az Ur nevében városról városra járnék, gyülekezetről gyülekezetre, a szivemen keresztülhangzó könyörszavát tovább hangoztatni, a kegyes sziveket segélynyújtó tettekre lelkesíteni, s e háznak alapját kiszélesbitni és megszilárdítani. Akartam én, hol ezt, hol azt akartam. A lélek kész volt, de a test erőtelen. Hivatalom, egészségi körülményeim, csekély eszközeim, melyek szivemnek mozzanatait fogva tartják békók, s ezen fölül az Ur, nem is egy emberrel rendelkezik csupán. Én és mindnyájan, kell hogy arra szorítkozzunk, miszerint kiki a maga körében legyen követe az Urnák. Emberek halászainak kell lennünk. Valamint amaz egyházi egylet, mely ezelőtt csaknem kétszázaddal mindegyik tagját szabályszerint kötelezte, évenként legalább egy lelket megnyerni az egyletnek; mi is ezen szabályhoz képest, mely bár nincs nyomtatásban, de annál elevenebben beirva sziveinkbe ; szaporítsuk a tagok számát, s segéljük a számnélküli könyeket fölszáritani. Adja Isten, hogy ha majd ama nagy karácsony elérkezendik, midőn a hit látássá válik, akkor az ur, ki az elfáradtakat és megterheltehet magához hivá, igy szóljon hozzánk : ,,A mit egygyel ezen kicsinyek közül cselekedtetek, azt én velem cselekedtétek. Amen. Máté 25. 40. Kegyes adományok. Ezen karácsonyi ünnepély alkalmával Liedemann Rósa asszonságnál — folyó pénzben — következő ajándékok tétettek le: — Bohus Antónia asszonyság 5 ft. Tavaszi