Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-09-22 / 38. szám
adatokkal meggyőzni. Mégis mikor ép e meggyőzés, az gazságról bizonyságtételre kerül a sor, keresi, okoskod ja a kibúvó ajtót. Mellőzve mindezeket, sőt feltéve, hogy kifogásai teljesleg törvényesek, és a p. synodus törvény ellenesen járt el: még ez esetben is egészen más eljárást szabnak ki a Praxis fori ecclesiastici XIII. Tit. 70-ik kérdés 1-sö pont e szavai: „Citatio citátum obligát ad comparendum, necexcusabit, quod non sit ejus fori, vei error in formalitate sit commissus, ob quam legitima dici nequeat. Comparere enim tenetur, defectumque in judicio objicere potest, ac per sententiam judicis experiri, num sit talis, qui citationem descendere faciat. Secus censebitur contumax, licet citatio fuerit vitiosa, in totali acquisitione actoris convincitur. E szavak kétségbevonhatlanul mutatják, miszerint nem a t. p. synodus, hanem t. G. L. eljárása törvény ellenes. Nemcsak eljárása törvényellenes pedig, hanem „Okadatolt igazolása" többi pontjaiban is, az igazság szembetűnő megtagadása mellett, részint a törvény, részint a tények félremagyarázva vannak. Ugyanis: 1-ső pont: „A száz pengő frt rovatai, már születésekor ellenszenvvel találkozott az egyházak és belső személyek részéről, mert azt általán törvényellenesnek és olyannak is nyilvánították" stb. (hol ? mikor ? kik ?) Mindenek előtt az ide teljességgel nem illő „rovatai" kifejezést kell helyreigazitanunk. A canonszerü rendes P. synodus-tartás egyházmegyénkben az ekklézsiáknak illető papjaik s isk. tanítóikkal közösen rendre, egyházi törvényeinken alapult, a protestáns autonómiából Önként folyó s háromszázados gyakorlat által szentesitett joga és kötelessége. A mennyiben jog, gyakorolták; a mennyiben kötelesség, a szó anyagi értelmében tartás, élelmezték, szállás és egyéb szükségesekkel keblökben ellátták. — Nem önfejüleg, nem „rovataIu -kép vetett ki ezen kötelezettség fejében az egyházmegye kormányzata 100 ftot; — hanem 1850-dik évben a pünköst utánni p. synodus-tartásra a mező-rnadarasi ekklézsia következvén, a megelőzött tavaszi gyűlésen papjával s iskolatanitójával közösen kérelmezte e törvényes kötelezettsége pénzzel megválthatását (Vásárhelyt 1850. apr. 9-én tartatott p. synodus jegyzökönyve 4-dik pont). A politikai viszonyok s helyi körülményekből merített indokokat a p. synodus is érezvén s helyeseknek látván, bizottmányt nevezett ki, mely a kérelmezőkkel értekezzék. Kölcsönös, előbb a m.-madarasi ekklézsia, azután a p. synodus által helybenhagyott megállapodás következtében történt aztán az első 100 ftos P.-tartás Vásárhelyt 1850. május 22. s következő napjain (Jegyzőkönyv 5. pont). Ad analogiam kérelmezték, vagy választották aztán a következett ekklésiák közül a nagyobb rész, papjaik s isk.-tanitóikkal egyetemben, mint kevesebbe kerülőt a p. synodus 100 ftal a központban Vásárhelyt tarthatását, és egyezett bele esetenként a p. synodus; de egy ekklézsia is a 100 frt.-fizetésre nem kényszeríttetett, s a mely ekklézsiák ugy kívánták, keblökben tartották: Miből önként következik, hogy a fizetést „rovatal"-nak nevezni nem lehet, hanem a tartani következett ekklézsia és p. synodus kölcsönös beleegyezés éből keletkezett váltságdíjnak, Hogy az ellenszenvvel találkozott, törvényellenesnek nyilváníttatott volna , az ekklézsiák részéről nem való. Az nem is történhetett, mert csak azon ekklézsia váltotta meg a tartást 100 fttal, melynek tetszett, melynek nem tetszett, az kivitte és kebelében tartotta. Hanem az igaz, hogy ellenszenvvel találkozott, értelmesebb, buzgóbb világi atyánkfiai közül sokak, és a papok s osk.-tanitók nagyobb részénél; — mi sem voltunk, ma sem vagyunk barátai. De nem azért, mintha törvényellenes- vagy tűlterhelőnek láttuk volna, — hanem Mert a központosítást semminemű, különösen protestáns egyházi tekintetben nem tartjuk üdvösnek. Mert a p. synodus központban-tartása állal veszve van azon szellemi haszon-, azon vallásos érzelem-és ismeretbeni nevekedés, azon belső — különösen templom, egyházi épületek, oskolák jó karban-tartása-, csinosításában , — mint egy nemes vetélylyel nyilatkozó buzgóság, mely az egyházi személyeknek egy ekklézsiában testületileg megjelenéséből az akkori ünnepélyes isteni tisztelettartás-, egyházi ügyekről tanácskozás- s magántársalgásból is a partialist tartó ekklézsia és egyes tagjaira hárul. Mert partialis synodusainkat, mint lelkünk ohajtotta, szivünk kívánta s a százados gyakorlat is szentesítette, nem kezdhettük az Ur házában ünnepélyes isteni tisztelettel. Azonban ezen s hasonló szellemi okoknak ideigleii háttérbe kellett vonulni, a megnehezedett viszonyok anyagi nyomása előtt, — és Mert ekklézsiáinkkal egyetemben mindennemű fizetésekkel tűlterheltetésünk mellett , vásárhelyi föoskolánk segedelmezésére is a hála és onfentartás ösztönénél fogva anyagi áldozattal kellvén járulnunk, ahol lehetett , takarékoskodni voltunk kénytelenek. Mert a tökélyesbedett gazdasági viszonyok miatt ekklézsiáink nagyobb része képtelenné vált a fuvarozó állatok részére legelöt mutatni ki, az istállón ellátás pedig fölötte költséges lett volna. Mert különben lehetlen volt két-három ekklézsiának papjai- s osk.-tanítóival összeállva tartani egy partiálist. Főleg az olcsóbbság tekintetéből az ekklézsiák, papok s osk.-tanitók nagyobb része, s közöttök mi is — egyikünket, kire ekklézsiájával a jövő évben kerülend a sor, kivéve — a p.-tartás 100 írttal megvált hatását kérelmeztük vagy választottuk ; s a p.-synodus, a felhozott helyi okokhoz járulván a politikai körülmények mellett a központban tartással járó előnyök is, minden ilyen kérelemvagy választásba, valamint a gyengébb ekklézsiák és egyházi személyeik között a közös tartásra nézve keletkezett minden illendő egyezménybe beleegyezett, — és csak kevesebb tehetösb ekklézsiák tartották az ős gyakorlat szerint kebelökben.
