Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-22 / 38. szám

először is tökéletesen megbíznék jelenlegi superintendenseinknek az egyház szabadságáért csak imént folytatott nehéz harcban megpróbált tiszta protestáns jellemök-, igaz evangyélmi papi érzületökben ; én továbbá a magyarhoni evangyélmiak által nyiltan bevallott s elfogadott általános papság eive, — presbiterialis-synodalis szerkezetünk s azon nyilvánosság mellett, — mely nagyobb mértékben Európa egy protestáns egyházában sem gyakorolja hatalmát, — bármi hierarchikus kísérletet nevetséges valaminek, ugy szinte vak rémnek tartanám az attól való félelmet ; — de még többet mondok: én tökéletesen megbíznám evangelikus lelkészeink nagy részének minden hierarchiától irtódzó öntudatos jogérzetében , szabadságszeretetében, miszerint bármi hatalmi túlterjeszkedést u. m. legközelebb az ő önállásuk ellen intézett támadást, — egész nemes és méltó indignatióval épen ők fognák legelsők visszautasítani: hanem azért nem tartanám kívánatosnak, sőt épen károsnak, ha superintendenseink az országgyűlési ülés és szavazat jogával felruháztatnának, mert — és itt bocsánatot kérek, hogy több okaimat nem irom ki, — mert — miként a tolnai indokolás is nyíltan kiemeli, tartanék legközelebb attól, hogy superintendenseink a tisztán világi ügyekbe, — főpásztori missiójok rovására csakhamar oly igen belemerülnének, hogy én az egyház beléletére innen háramlandó veszteséget semmi azon a téren általok eszközlendő bármi nagy nyeremény által sem gondolnám kipótolhatónak. Kell-e ezek után még mondanom, hogy superintendenseink — apostoli szerény állásuk mellett egy oly magasrangu, gazdag és külső fénytől csillogó hierarchia környezetében, ugy is mint szerintük plebejus papfaj. — miért különben — megemlékezve az apostolok és reformatoroktóli származásukra;; nincs okuk pirulni, — hogy mondom superintendenseink előreláthatólag nem is igen szívesen látott, legfeljebb csak tűrt vendégekül tekintetnének, kik ily környezetben maguk sem igen éreznék magukat otthonosoknak; — hogy mint demokrat elem képviselőinek nem lehet, nem szabad magukat feltolni egy társaságba, hol egyenjogúságuk úgysem ismertetnék el, s hol akár politikai képzettség-, akár a szám egyenlőtlensége tekintetéből anélkül is csak igen alárendelt szerepet játszanának ; — hogy superintendenseink — midőn jelenlegi — az igaz hogy szerény és korlátolt — de mindenesetre egy oly állást — melynek alapja az egész keresztyénvilágtól elismert szent törvénykönyvben van letéve, melynek tehát jogcíme kétségtelen, melyet a közvélemény támogat, a korszellem emel, mely semminemű természeti vagy közjoggal nem jöhet — sem most — sem soha legkisebb összeütközésbe, melyhez még az irigység sem férkőzhet, — hogy midőn ezen jelenlegi szerény állást — egy polgár ilag, az igaz, hogy magasabb, fényesebb állással cserélnék fel, — aligha nem nemes önállásuk - függetlenségük egy részét kellene csere fejében oda adni, — már pedig ez hozzájok nem lenne méltó, de még az általok képviselt egyháznak is csökkentené a tisztességét ugy be- mint kifelé! Mindezen elősorolt okoknál fogva én ezen eddig is nélkülözött — a jövőben még kevesebbet igérő s egyszersmind egyházelvellenes előjognak megadását sem most, sem a jövőben nemcsak nem sürgetném: ellenkezőleg még ha önszántából kínálná is meg vele az országgyűlés az egyházat, én azt részemről tiszteletteljes köszönet mellett ugyan,—de egész határozottsággal visszautasít and ónak vélném ! Dixi, et salvavi animam meam ! Ámen. SZÓZAT AZ E. E. E. GYÁMINTÉZET ERDEKÉBEN. Nemes Sáros-Zemplén egyázmegyei evang. egyházak ! Folyó évi junius hó 18-án Eperjesen tartott esperességi gyűlésünkön, mi alulírottak egyházmegyénkben az egyet, evang. egyh. gyámintézet ügynökeiül megválasztattunk. — Kötelességünk e téren az, hogy magunkat, egyházmegyénk községeivel a begyűjtendő pénzek iránt közlekedésbe, — de nemkülönben a Pesten székelő e. e. e. gyámintézet központi bizottmányával érinlkezésbe tegyük. Ebbeli kötelességünk második pontjára nézve szegényebb egyházaink oda utaltatnak, hogy külsegélyérti folyamodványaikat alapos indokokkal támogatva hozzánk küldjék, hogy mi azokat annak idejében, — különösen nagyt. főesperes és felügyelő urak ajánlataival támogatva, az illető helyre szolgáltathassuk. De ki orvosi segélyt igénybe venni vél, nem kell e annak mindenekelőtt életének némi jeleit adni ? Tegyük ezt mi is nemes egyházak! Kövessük e részben is szentséges Istenünknek példáját, ki magasztos lételének jeleit jótéteményekben nyújtja! Kövessük különösen ott, hol szentegyházunk oltárára áldozhatunk ! *