Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-27 / 4. szám

télen; hanem legyen minden egyháznak egy a fizetéseket kezelő felelősség alatt álló hivatalnoka, ki meghatározott időben a hivektöl beszedje, kinek-kinek egyházi adóját, és ugyancsak bizonyos időben kiszolgáltassa az egyházi hivataloskodóknak, — a mint divatozik ez, minden rendezett egyházaknál az alföldön és másutt. — Igy az egyházi hivatalnok, ha kevés is fizetése, pontosan kezéhez vévén, jövedelméhez arányosított kiadást tehet, számításában soha nem csatlakozik; és a családfő elhunytával nem marad örökre bevehetetlenné vált fizetéses névsor a szegény özvegyre és árvákra. — Hivatásuk lesz véleményem szerint, gondosan őrködni a felett, hogy a községi birtokok rendezése, vagy tagosítása esetében az egyházak és hivatalnokai dotáltassanak, követvén ebben is Vályi János segédgondnok ur nemes tettét, ki a majtisi kisded egyházat szép jövedelművé emelte; — továbbá szigorúan kinyomozni, hogy melyek azon egyházak, melyek a parochialis földekért a mult időkben az adót egyházi hivatalnokok által fizettették, vagy ha az egyház fizette, a birtokból saját használatára bizonyos mennyiséget elfoglalt, s ily eset kiderültével a károsodott hivatalnoknak kárpótlást eszközölni, jövendőre pedig ily visszaélést nem engedni meg; — sőt hogy minden visszaéléseknek eleje vétessék, igen célszerűnek látnám, ha pontos felülvizsgálat mellett, minden egyházban a charta (fizetés-iv) lelkész és tanitó részéről a tractus részére elkészíttetve az esperesi hivatalhoz beadatnék, és nemcsak hivatalnok változáskor kiadatnék az uj hivatalnoknak, hanem minden egyházi látogatáskor megvizsgáltatnék, ha váljon pontosan megtartatik-e mindkétrészről, t. i. mind az egyház, mind a hivatalnokok részéről, Bátor vagyok figyelmökbe ajánlani, a takarékmagtár felkarolását, mely sok más vidéki egyházak által felállíttatott, hajdan egyházmegyénkben is divatozott, ezen az egyházak költségei könnyebb fedezése, és az egyházi fizetések emelése tekintetéből oly igen célszerű intézkedést. — Végre kérem éber szemekkel kisérni, a tractus pénztára mellett, mely üres, és lehetőleg segélni a lelkészi és tanítói gyámoldát, mely mindkettő csak teng, nem pedig virágzik. Most térek már a szellemi foglalkozás terére, mit részint azért hagytam hátrább, mert a lélek nemesebb a testnél, részint azért, mert a kinek több adatik, több kívántatik attól; — ha egyházaink és egyházi hivatalnokaink nem kénytelenek a nyomasztó szükséggel felettébb küzdeni, többet áldozhatnak a lelkiekbeni nevekedésre. Rég sovárog már egyházmegyénk, többször tétetett szó egyházmegyei közgyűléseken egy feállitandó egyházmegyei könyvtár ügyében, sőt talán előmunkálatok is tétettek e tekintetben, és fájdalom mindeddig minden eredmény nélkül. — Hogy a sok szó következmény nélkül elenyészett, talán mentségül hozható fel azon laza állapot, mely egyházmegyénket zsibbasztá; — most a szinte példátlan bizalommal megtisztelt férfiak, a lelkes elnökök, a személyükhöz kötött bizalomból folyólag megállapíthatják az égető szükséggé vált könyvtárt, hogy lelkészeink, tanítóink célszerű olvasmányokat nyerjenek, a haladó kortól végkép el ne maradjanak, s idejöket hivatali állásukhoz illő nemes foglalkozásokkal töltsék. — De minthogy a könyvtárfelállitás csak fél munka, szükség teljes müvet alkotni, t. i. megnyitni a lelkészi és tanítói értekezleteket, társas köröket alkotni más egyházmegyék példájára, melyekben a szellemi táplálék frissítse a résztvevőket, és ismertesse meg őkel a hit és egyház jelen életvilágával; — a vallásos életnek a hivek különböző rétegeibe való mikénti beszivárogtatása foglalkoztassa az elhivottakat. — Szép, de nagy feladat; — azonban egyetértés, erős akarat kívánt célt eszközöl, mert föltenni sem szeretném, hogy az egyházak segélyüket e szent céltól megvonnák, midőn nekik is érdekükben áll, hogy a lelkészek a iniveltség lehető legnagyobb fokán álljanak, a tanítók a tanmód különböző nemeivel ismeretesek legyenek, és a legjobb sikerrel működhessenek; — gondolni sem akarom, hogy lelkészeink, tanítóink parányi fizetésükből örömest ne szakasztanának néhány fillért az üdvös célra; és az értekezletek életbeléptetésétől , mint világosság sugarától visszarettennének. V A pontos és üdvös iskoláztatás körül megtették egyházmegyei közgyűléseink határozataikat, de fájdalom a valóság nagy mesze maradt. — Ideje volna már egyszer, ha a lelkészek és tanítók magasztos hivatásuk közös voltát megértve, a lelkészek igazán becsülnék a tanítókban a zsenge ember képezőit, — a tanítók tisztelnék a lelkészekben a fölnevekedett ember vezérlőit; hogy igy karöltve, mint az Urnák szellőjében munkatársak, törekednének megfelelni a növelés isteni feladatának, képeznének népet jó cselekedetekre igyekezőt. — A lelkész szabad óráiban, — nem várva az iskolafelügyelök megjelenését, kiknek eljárásáról ugy sem hallottunk még körlevél vagy talán gyűlés utján is semmit,—nem mint szőrszálhasogató censor, hanem mint tanitótárs lepné meg a tantermet, kedvderitöleg s utmutatólag működnék a tanitó oldala mellett, és minden erkölcsi eszközt felhasználna arra, hogy a szülék gyermekeiket iskolába jártassák és taneszközökkel ellássák, a confirmáltatást el ne mulaszszák. — A növelés, a tanítás körül sok a fogyatkozás uraim, egyházmegyénkben; — erélyes föllépés bizonynyal célhoz vezet, mert a szüle meghajol a kitartó buzgalom előtt e szent téren, — a gyermek pedig kedvet nyer a jól vezetett iskolában, s áldást mondand a szerzett szellemi kincsekért. — Buzgalom és kitartás, uraim, mindkét ösvényen, az eredmény, az áldásos siker bizonyos. Végre, több az elöljárói éber szemek előtt feltűnt vagy feltűnendő, és szelid utoni elintézésre váró bajokat elhallgatva, szabad legyen ajánlanom az ügyek gyorsabb kezelése tekintetéből; hogy egyházmegyénkben is, mint más egyházmegyékben a lelkészi ülnök jegyző mellé a világi ülnök urak közül is választassék egy jegyző, ketten együtt működve gyorsabban vezethetik a jegyzökönyvet, mintha aljegyző választatik, mint tervezve volt, és talán van; ki ugy szólván, semmit nem segit a főjegyzőn, vagy legalább alárendelt állásánál fogva működése igen kis körű, hitelessége pedig épen semmi; székfoglaló a zöldasztalnál, kinek csak azért adatnak itt az acták, hogy felolvassa, vele