Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-15 / 37. szám

nám; valamint a régi classicus müveknek időről időre megujuló hü forditását is nyereménynek tartanám; miben más mívelt nemzetek példával mennek előttünk. Erre nézve szükségesnek tartom, hogy gymnasiumainkban és a bölcsészeti pályán ifjaink e tárgyban nagyobb mérvben gyakoroltassanak, mint az utóbbi években történt, — s protestáns intézeteink hajdani előnyét e pontban is visszaállitsuk. A classicus költök hü forditásábani gyakorlat nemcsak azok jól megértését segiti és feltételezi: de utat egyenget azok szellemének s alakzatának elsajátítására. — Hogy Horác ódáit hasonló mértéken híven fordítni át, még a sok más nyelvek felett e tekintetben nagy előnynyel bíró magyar nyelvünkre is nem épen könnyű dolog, azt tagadni nem lehet; de ha kétségtelen, hogy a lyrai láng az alcaeusi, safíói stb. mértékek szabatos ruházatában erőteljesebben és magasztosabban lobog, mint jambusok, trocheusok és rímek otthonkájában vagy csoszogó papucsában : az azokbani gyakorlat ifjaink több fáradságát bizony megérdemli. — Én, mint a régi iskola maradványa, hajdani rendszerünk nyomán e pontban is lépést teszek : s ugy látom, hogy tanítványaim ily gyakorlatokra erejök feszítésétől nem idegenkednek. Hogy pedig azt legyőzhetetlennek ne gondolják : vén Pegazusommal egy két példány-lépést csinálni előttük kedvem kerekedett. Megpróbáltam leforditni a múzsák papjának vallás-erkölcsi ódái közül néhányat; — s hogy genirozva ne legyek, Virág Benedek ismeretes fordítását ezúttal meg sem néztem. Én nem utánozni, nem szabadon, hanem az eredetihez a lehetségig szorosan alkalmazkodva kívántam fordítni. Mi sikerrel ? azt más itéli meg. És most kedves szerkesztő barátom! szíves kérésem az, hogy ezen kedvteléseknek, melyek talán másokban is hasonló, de adja Isten, hogy nagyobb sikerű kedvteléseket ébresztendnek fel, mi elvégre protestáns iskoláinknak nem válnék gyalázatjára, Egyházi és Iskolai Lapja becses hasábjain helyt engedni méltóztassék. Ha hozzáértő olvasó e fordítást az eredetivel nyomban összehasonlítja: reménylem, hogy kedvezőbben fog kiütni. De hogy a lap hasábjait ennek mellékletével terheltetni kérjem: már ennyire nem alkalmatlankodom. Kit ily tárgyak érdekelnek : nem fogja restelni felütni Horacát. Carmin. L. III. Odiprof anum vulgus, et arceo, Favete linguis: carmina non prius Audita Musarun sacerdos Virginibus puerisqhe canto stb. stb. Szentségtelen fajt gyűlölök és tova Űzök körömből. Csend legyen! Én szelid Szüzeknek és ifjaknak uj dalt Énekelek papi ihletéssel. A népcsoportnak kényura a király, De a királynak kényura Jupiter, Dicső gygászi győzelemmel, S közremegést okozó szemölddel. Van, a ki tágas földibe rendezi Oltványait. Van, kit születés ajánl, Ha hivatalt kér. Van kit önnön Erdeme s híre emelt előnyre. Védenc özönlik más körül. — Ámde a Sors kénye nem tűr semmi különbözést Úr s pór között, — vedrének öble Névre nevet vegyesen hajít ki. Kinek kivont kard bűnbe merült nyaka Felett lebeg : nem, nem szerez annak ét-Vágyat királyi dűs teríték; A madarak s zene hangja sem hoz Szemére álmot. A puha álom a Mezőn lakóknak nem veti meg szerény Hajlékait, sem partok árnyát, S Tempe ölén zefirek fuvalmát. Ki annyit óhajt, mennyi elég: sem a Tenger zajától nem remeg az, sem az Arctur lementét, vagy gödéknek Támadatát követő vihartól. Sem bárha jégvész elveri szöllejét, S megcsalja termő birtoka, most esős Időt okozván fái, majd hő Napmeleget, vagy erős telet s zúzt. Tenger szorultál érezik a halak, Kőfal merülvén mélyire. Itt tolong Vájt kővel a bérlő s cselédi, S szárazi épületit csekélylő Házbirtokos. Bű s kín pedig ott terem Tüstént, hová csak lép be a házi ur ; Nem száll ki pompás csónakából; Lóra ha kél: vele a sötét gond. Ha fájdalomban sem Phrygiába' vájt Márvány nem enyhít, sem ragyogó piros-Bársony ruházat, sem falerni Fürt, sem achaemeni illatos nedv: Miért emelnék uj divatú s magas Ajtókkal ékes csarnokot ? ah ! miért Adnám sabini völgyemet baj-Lepte vagyon-halomért cserébe ? Hor. Carm. L. III. Ode II. Angustam amice pauperiem pati stb. v l Edződve éles harc szigorában az Ifjú tanuljon nélkülözéseket Eltűrni békén, s durva Pártost Űzze lován iszonyú dzsidával. )(