Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-27 / 4. szám

meg- volnának eléggé fizetve az ülnökök, annyira, hogy P. Synodus feltartására nem kellene költetni ekklézsiákat s lelkészeket, iskolatanitókat. Mi jut azon csekély napdijból szállásra, lovakra, cselédre stb. ? De akármint legyen a dolog, a valóság az, hogy e tekintetben semmi ujitás nem történt. A reformatiótól fogva mindég a P. Synodust ez egyh.-megyében az ekklézsiák, lelkészeik s iskolatanitóikkal rendre tartották, miként a gen. Synodust is rendre az egyházmegyék; és ezen élelmezésen kiviil, mindig vették az ülnökök a törvény szerinti válóperi dijakat, mint veszik a gen. synodusi ülnökök is. Mi kell ennél több az ezen pontbeli vád megcáfolására ? Ha csakugyan okvetetlen igazitni akar ezen t. G. L. ur, kezdje meg az operatiót a gen. Synoduson. 3. „Hiháztatja, hogy P. Synodus tartásra 100 pengő forint vétetik fel néhány év óta, melyet a tehetősebb ekkléziák egy magukra, a szegényebbek többed magukkal fizetnek lelkészeik s iskolatanitóikkal együtt." Az 1848-dik év utáni nehéz időben kezdett gyakrabban, mint azelőtt, a városban, Marosvásárhelyen, központi helyen tartatni a P. Synodus; még pedig részint szükségből, hogy ostromállapotban annál kevesebbé gyanusittathasson a lelkészség félrevonult falusi titkos gyülésezéssel; részint az alkalmasabb helyiség tekintetéből; részint költség kémélésből, mert falun mindég többe kerül a fentartás, mint városon, elannyira, hogy két, sőt háromszáz cftra föltétetett az ekklézsiai számadásba, csak az ekklézsia része. Bizonyítják a számadások. Jónak láttatott hát megkérdezni a fentartásra következő ekklézsiát, ha hon akarja-e fentartani, vagy városon? S a mint tettszett, választotta egyiket vagy másikat. Ekkép három vagy négy ekklézsia közelebbről is kebelében tartotta fel. De többnyire mindinkább fizet, mint hon tartsa fel. Maga a P. synodus, pontos számítás után, szabta ki a megváltás dijját, s ugyan az határozza meg a következés rendjét a jegyzőkönyvből s téteti meg a felszólítást. A megváltás dijja 100 conv. ft. A tehetősebb ekklézsia egyedül fizeti ennek kétharmadát; egyharmadát lelkésze s iskolatanitója. A kevésbé tehetősek ketten, sőt hárman is fizetik lelkészeik s tanítóikkal, hasonló mértékben. És ez épen nem sok. Mintegy 20 év alatt kerül elő egyszer a feltartás. — Két első napon áll a fogyasztó személyzet napjára ötvenből; két utolsó napon áll 25—30-ból, körülbelől; tehát 150 személyből négy nap alatt. Egynek napjára 40 conv. krral, megy a költség épen 100 conv. forintra. A P. Synodus értesítő levelében mindég kijelenti, hogy örömest megy az ekklézsiába gyliléstartásra, ha ugy kívánja ; de az ekklézsiák, lelkészek könnyebben feltartják városon, fizetéssel, s ezt választják. Ennek sok egyéb haszna is van, mi szembetűnő már is a városon tömegestől megjelenő lelkészségen. A gondnok urak is inkább megjelenhetnek gyűlésekben, kiknek még szállást sem találhatni némely faluhelyen. Enynyiből áll az a rettenetes 100 forint, mely felett még alkudozni sem lehet G. L. ur szerint. 4. „Hibáztatja, hogy a pénzmaradékról a patriarchalismus nem számol, de magának marasztja , mint Saul az áldozati felesleget." Igen igaztalan beszéd, aljas rágalom. — A pénzt veszi kezéhez egyik közügy igazgató, és épen t. Szász János mindég. S valamint minden más, a közügy igazgatók által kezelt pénzekről, ugy erről is legpontosabban számadás adatik be a P. Synodus elébe, mely két számvevőt szokott kinevezni, s ezek az egész számadást a gyűlés elébe terjesztik, ott felette határozat hozatik, s róla jegyzőkönyv vitetik. Maga a nt. esperes ur nem kezel semmi pénzt. — Megesik alkalrnatlau időben, hogy kevesenjelennek meg a gyűlésen, s nem kél el mind a 100 forint; de a maradék mind egyházmegyei szükségre, többnyire az iskolatanitói képezdére fordittatik. Igy áll ez a P. Synodus jegyzökönyvében, hol a legutolsó fillérről is ki van mutatva, hova tétetett. S ha ezt nem igy tudta, miért nem járt végére G. L. ur Miért követett el oly alávaló rágalmat egyházmegyénken s annak kormányzatán, mintha az egyszerűen kimondva, ellopná a maradék pénzt? 5. „Hibáztatja az élethosszig tartó hivatalkodást. — Ez már más kérdés. Ez eddig is fel volt találva. Ez eléggé fel van, s fel lesz még inkább öntve a garadba maga helyén és idején. Addig pedig, míg lejárna csak várakozzon csendesen, s tartsa magát G. L. ur a kanonhoz, s más ide szóló felsőbb egyházi rendelethez. Ezek a vádjai ismertetőnek, melyekkel inkább önmagát ismertette meg, mint rágalmazót, hogy sem egyházmegyéjét, a világ előtt. Vegyük tekintetbe, utoljára azt is: kit vádol ? A marosi ev. ref. egyházmegyét, melynél rendezettebb nem sok van az erdélyi superintendentiában, a többszöri felsőbb elismerés szerint; melynek özvegyi tára is több, mint rajta kiviil mind összesen a többi egyházmegyéké; melynek válópereiben is igen ritkán talál hibát maga a gen. Synodus is; melyben miden ügyes, bajos dolgok nyilván, testületileg' folytattatnak; minden számadások pontosan vitetnek, elláttatnak, és minden javaira az ekklézsiáknak a legszorosabb felügyelet van; melyben az egyetértést, közjóra általános törekvést eddig senki ineg nem zavarta; melynek esperese a gyűlésben is felszokta szólitni a tagokat, hogy szóljanak, kiknek szólójuk van, ellenkezőleg is a tárgyhoz, hogy ellentmondás, vitatás által annál inkább kiderüljön az igazság; azt az egyházmegyét vádolja ismertető, melynek gondnokai gróf Toldalagi Ferenc, id. gróf Teleki Domokos, jogtudor Dózsa Elek urak, és pedig figyelmes, gondos, munkás gondnokai, kik bizony senki kedvéért el nem néznék a hibát; azt az egyházmegyét vádolja, melyről az 1859-ki Marosvásárhelyen tartott gener. Synodus alkalmával, a püspöki vizsg. szék julius 6-án, mikor ismertető is jelen volt, ezt igtatta szórólszóra jegyzökönyvébe : „Generális visitatiónkon jelenlevő gondnok atyánkfiai (a fenirttak} örömmel emliték fel, hogy ezen egyházmegyében mindenek ékesen és szép renddel történnek, a mit esperes atyánkfia erélyes, fáradhatlan, buzgó eljárásának köszönhetni : Generális visitatiónk gondnok atyánkfiainak fölemlitését örömmel vette, s esperes atyánkfiának további erélyes, buzgó hivatali eljárására Isten áldását óhajtja." Ezek szerint , méltán mondhatjuk újra: sajnáljuk, hogy egy paptársunk , midőn egyházmegyénket akarta