Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-08 / 36. szám

Berekesztésül csak még azt teszem hozzá : ha Nyiry ur a mi helyzetünkben van , s tudja, miszerint itt nálunk oly tanitói állomások tartandók szemmel, melyeknek anyagi viszonyai nem fokozzák le szükségképen a rájuk készülök szellemi képeztetését: tán maga is méltányosb hangon szólna tervezetünkről. M.-Berény aug. 13-kán 1861. Petz Gyula. mező-berényi ev. lelkész. umokban és egyetemeken keresse fel. Előre látja, hogy ez mind az államnak mind a néptanitójelölteknek kevesebb költségébe is kerülend. Ugyanis — okoskodik tovább — az állam mindazon Összegeket, melyeket évenkint tanitóképezdékre költ, fordítsa néptanitójelöltek segedelmezésére reáliskolákon és egyetemeken, alapítson számukra szabad asztalokat stb. Már a tanitói személyzeten nyilván sok takaríttatnék meg. Csak azt óhajtja, hogy minden egyetemen néhány talpraesett neveléstanár alkalmaztassák, kiknek egyike Paedagogikát, Didaktikát és Methodikát adna elő, a másik felügyelne a növendékek tanítására az elemi iskolában, mely az egyetemmel kapcsolatba volna hozandó: igy még külön helyiség sem kívántatnék. Efféle elvek voltak, melyek a protestáns szegénységünk mellett — hol igen bajos külön épület, külön könyvtár, külön muzeum felállítása, — de még csak külön alumncum felszerelése is — a békési ág. hitv. esperességet azon nézetnek életbeléptetésére bírták, hogy „a tanítóképezde a gymnasiummal szerves összefüggésben álljon, mégis külön, de mindenkor az iskolai tanácstól függő igazgatóság alatt, magában álló egészet képezvén hároméves tanfolyamban." Kezemnél van egy különálló képezdei növendék (ki jelenleg már tanitói állomáson van) magán levele, melyben az a legnagyobb kegyelettel szól azon intézetről, melyben képeztetését nyerte. Ha a gyengédség nem tartana vissza, annak sorait ugy, a hogy vannak, kellene csak ide iktatnom, hogy az olvasó azonnal meggyőződjék azon zárdai szellemről, melyben a növendékek tartatnak. A mi több, a levélíró maga különálló, más tanintézettől különvált képezdét pártol, de az elfogulatlan olvasó, mig sorait gondolatával követi , sajnálkozik a kitűnő tehetségű és jellemű fiatal tanítón, hogy egy részről ily zárdailag neveltetvén, minden magasbra törekvő genius benne visszanyomatott, más részről akartatlanul is elszigetelési szellemet szívott magába. Egyébiránt, hogy a különválás által bizonyos feszes viszony a tanitó és a társadalom egyéb tagjai között ápoltatik, erre tudnék néhány igen visszataszító példát, de elhallgatom, exempla enim sunt odiosa. A mi végre a „hetenként 10 óra alatt előadandó 11 tantárgyat illeti, tán észrevehette Nyiry ur, hogy 3 évi tanpálya van előttünk, melynek első évében Paedagogika, másodikban Didaktika, harmadikban Methodika adatnék elö helekénti 3 órában. Az sem kerülhette ki Ny. ur figyelmét, hogy a vallás oly felsőbb fogalom , mely mint alája rendelteket, a zárjel közé foglaltakat u. m. bevezetés a sz.-irásba, bibliai ismeret, Palaeslina földrajza s története stb. három év alatt, és pedig — miután e részben közönyös, melyik tárgyat hallgatja a növendék előbb vagy utóbb — a három folyam összes növendékeinek combinative teszi lehetségessé előadatni. E szerint két tantárgyra hetenként hat óra esik: ének- és hangszerzenére pedig még marad hetenként négy óra. Hogy pedig a harmadik évben, hol hetenként 20 óra áll rendelkezésünkre , ének és orgonálásra is sokkal több idő marad, ahoz — ugy hiszem, csak nem kell külön kommentár. NYILT-LEVÉL Dr. BALLAGI MÓR ÚRHOZ. Nt. szerkesztő ur! Tudja ön jól, miszerint a körülményekhez képest azon helyeken, hol a sors-intéző kéz pályafutásomat kijelelte — tőlem telhetőleg kész voltam terjeszteni a népnek szánt egyházi irányú müveket, s jó szándékú fáradozásaim közben a célhoz jutást akadályozónak bármi kicsinységeket ha tapasztaltam, azt közölni el nem mulasztottam, A Prot. Naptár terjesztése körül szerzett tapasztalatom közlésén kivül — közöltem a pár hónappal előbb Pesten létemkori szerencsém alkalmával a Házi Kincstár-ra vonatkozólag a mindennapi olvasáshoz nem szokott népünknek előttem nyilvánított azon igényét, hogy annak minden rovatai egyforma cicero-betükkel nyomassanak. — És a 14-dik számot csakugyan igy is láttam hozzánk beköszönteni! Most uj hivataloskodási helyiségem elfoglalásához nagytiszt, ur figyelmeztetésén kivül is kötelességemnek tartottam vala, ennek folytán pedig kétszeresen tartottam és tartom a valóban célszerű, lélek s szívképzö tartalommal szerkesztett H. Kincstárt terjeszteni s tettem, mit tehettem. Csekély volt, az igaz: de a helyi körülményekhez képest kielégítő. Az özvegy asszonynak két fillére — ki minden ö élését odaadja több mint a sok pénz azoktól, kik bővölködnek — az evangeliomi példázat szerint. Azóta is folytattam munkámat e tárgyban, s eredménye, hogy ismét egy példányrai előfizetési illetőséget küldhetek, azonban épen e közben ismét egy ujabb csomóra bukkantam, melynek eltisztogatását eszközölni jelen sorokkal sietek annyival inkább, minthogy e lapok 29-dik számában — keblemet is fájdalmas érzelmekkel eltöltő — a prot. egyházi népkönyvtár megszüntetését tudató szomorú hir után tett szerkesztői jegyzékben — részvét hiánya miatt a H. Kincstár hasonló sorsra jutásának felemlilésével nagytiszteletüséged s e lap szerkesztését illetőleg — a kifogások vagy helyeslések, igények és ohajlások nyíltság és őszinteséggel való tudósításáért fordul hozzánk vidékiekhez. Én a lap szerkesztését illetőleg — azon egy Őszinte kijelentésen kivül — hogy nyelvezete legyen elég népszerüj világos, egyszerű, eltávoztatván a közbeszurásokkal tömött hosszú közmondatokat -— mely hiában leginkább P. J. dolgozatán vannak — egy ujabb tapasztalatomat közlöm, mely 64