Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-08 / 36. szám

liires és kitűnő államférfia, ki ifjúságában nem kedveli a görögöket, s barátságukkal nem ékesiti vala későbbi munkás életét, például emiitvén meg Chatham-et, Pltt-et, Channing-et és másokat. Igv van az ott mai nap is. Macaulay, Brougham, Gladstone, Hűssel, D'Israeli stb. mind nemcsak tudós férfiak, hanem különösen a görög irodalom szerelmesei, sőt tudóskodók is egy vagy más görög iró körül. Ezen férfiak bizonyosan gondolkodnak az emberi ügyekről, megmegemlékeznek saját nevelésökre, ennek helytelen vagy helyes irányára, eszközeire. Lehetetlen föltennünk, hogy ők, kik tapasztalásaikkal bizonyosan felülmúlhatnak bennünket, akármennyire becsüljük is minmagunkat, — mert hisz a túlságos szerénység nem hibánk nekünk, — lehetetlen föltennünk, hogy ők, kik kezeibe az egész földkerekségről gyűlnek össze a szellemi, anyagi, a politikai, társadalmi érdekek szálai, ne gondolkodnának nevelésről, tanításról. Mégsem támadnak fel a görög tanítás ellen, holott tehetnék-, hisz ők igazgatják az államot, az egyházat, az iskolákat! sőt eltűrik. és szívesen tűrik el az egyoldalúságot, mely a classicus nevelés felé tolja a túlsúlyt. Kell tehát, hogy abban, mit sokan közülünk haszontalannak, impracticusnak tartanak, valami legyen, a mi nagyon gyümölcsözővé teszi a reája fordított munkát, habár szembetűnő látszatja nincsen is. Legalább Anglia és embereinek practicussága nem szégyenkezik a mienk előtt, kik annyira nem szeretjük a görögöt. De azt mondhatnók, valamint Németország, nem tudom, mi hibából szerelmes a görög tudományba, azonkép az angolok aristokratismusból szeretik azt. Nálok a tudóskodás, a régiségek gyűjtögetése, a könyvtárak szerezgetése az előkelőség gőgje lehet, melyet a dusgazdagság is táplál, de nemesen táplál. Ámde mit mondjunk Éjszak-Amerikáról, a szövetséges államok polgárairól, kik, ugy látszik, csak azért élnek, hogy dolgozzanak; kiknél a „tinié is money'1

fokozott értelemben áll; s kikről azt hiszszük, hogy az anyagi érdeknek, a vagyonosodásnak áldoznak fel mindent. lm ők évenkint roppant pénzösszegeket raknak le, fejedelmi alapítványokat tesznek mire? tudós iskolákra, melyekben a görögöt csak ugy űzik előszeretettel, mint Angliában. Ép e héten olvasám egy amerikai leányintézetről, melyben a fiatal mistress-ek Virgiliust olvassák eredeti nyelven. Hol a kisasszony Virgiliust olvassa latinul, ott az atyja és bátyja hihetőleg Homerust olvassa görögül. Honnan magyarázzuk ezen szeretetet a görög iránt a practicusnál practicusabb Amerikában is? Kell hogy legyen valami a görög tanulásban, mi azt érdemessé teszi; a mi némi hasonlításból, is kitűnik, melyre ez alkalom kínálkozik, ha továbbá kérdezzük, mit tettek annakelőtte másutt a görög tanítással? Tudjuk, meghonosodván a keresztyén liit Itáliában és a többi Nyugaton, a latin egyház annyira elvált a görögtől vagy keletitől, hogy a görög tanítás megszűnt Nyugaton. De mintha a szellem meg akarta volna bőszülni ezen elhanyagolást: a középkor álla be mindenestül, melyet nem szoktunk dicsérni. S ezen középkor egy figyelemre méltó tanulságot mutat nekünk. Ö nem tanul görögül, tehát nem is olvashatja vala Platónt, Aristotelest stb. Mi történék? Az arabok kiszaglálván a görög irodalom kincseit, arabra forditák azokat ; ezen arab fordítások a spanyolországi mórokhoz és zsidókhoz is eljutának. Ez arab és zsidó fordításokat azután latinra forditá a nyugati egyház, s ugy lőn, hogy a mit cz igenesen Görögországból nem szerzett volt meg, azt nagy kerületen arab fordításokból kölcsöngeté hiányosan, és épité reája a scholastica philosophiáját! — Ez tarta a XV század közepéig. Ekkor II-dik Muhamed török szultán elfoglalá Konstantinápolyt, melyből a görök maradék-tudósok Itáliába menekülnek. Alig 1450—-1500 időközben föléiede Itáliában a görög tudomány, mely hamar a németek kezeibe jut (Reuchlin, Erasmus. Melanchthon) és a reformatio hajnala hasada ki! A görög tudomány föléledése nélkül Nyugaton a reformatio nem lett volna; annak tehát mi is köszönhetjük protestáns létünket. S lássuk tovább az érdekes és tanulságos történetet. A reformatio most Nyugaton osztja két félre az egyházat: t. i. a román nemzetek (Olasz, Spanyol, Portugál, nagyobb részint Franciaország magoktól ellökik a reíormatiót, vagy vérözönbe fulasztják; de vele együtt kizárják a görög tanulást is. Ellenben a germán nemzetek elfogadják és megőrzik a reformatiot s vele együtt a görög tanulást is. S most hasonlítsuk