Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-09-01 / 35. szám

lála szíveinken ejtett, már is egy uj és nagy veszteség érte közvetlenül a nt. gömöri ref. egyházmegye kebelében levő felsö-vályi egyházat e f. é. jul.*20-án ; e napon végezvén munkás életét BODON ANTAL ur, egyházunknak 20 évi fögondnoka, anyagi jóllétének megalapítója, a jó rend ós egyetértés fentartója. — Azt szokta mondani nálunk a köznép, hogy mikor derék ember hal meg, mindig egy csillag esik le az égről. Erkölcsi értelme van e mondásnak. Egy csillag, még pedig az elsőrendű, szállt le e halállal egyházunk egéről. Születeti a közjóra termett férfiú 1807-ben. Mi rövid, ily közhasznú életnél 54 évi pálya! mennyire óhajtottuk, hogy ez sokkal, de sokkal hosszabb legyen ! — Iskoláit végezve, csakhamar megyei hivatalra szólította Őt a közbizodalom, Az esküdti, al-és főszolgabírói hivatalokat példás szorgalommal, erélylyel és ügyességgel vitte, de kiválólag egyházát választá fáradhatatlan lelke munkaköréül mindjárt zsenge ifjúságában ; vezérelve levén, hogy „a ki a társaságnak, melyben él, hasznos tagja akar lenni, oly hatáskört válaszszon magának, melynek megfelelni s melyet egészen betölteni képes.4

' — Mi lehetne az egyetemből, ha minden résznek támadna legalább egy ilyen embere ?! Egyházunknak mult évben S.-Patakon nyomatott történetében részletesen számokkal van kimutatva sikere az ő több mint 30 évi működésének e szerény kis téren. Méltó dolognak tartjuk, sőt hálás kötelességünket véljük teljesíteni, ha e közhasznú élet végénél annak főbb mozzanatait általánosságban megemlítjük. Legelső hatással volt lelkére egyházunknak annyira szegény anyagi állapota, hogy évenként rendesen adósa maradt a számotadó gondnoknak. Ámde ,,haec contumelia ipsum non fregit sed erexit;" e szégyenérzet nem verte le az ő lelkét, sőt inkább ez adott mózesi lelkének ösztönt arra, hogy a sziklából vizet fakaszszon, uj jövedelmi forrásokat kutasson és nyisson, s a szegénységben pangó egyházat egykor virágzóbb állapotra emelje. — A régi megrögzött előítéletek által lebilincselt öregek kétkedő fejcsóválással s csaknem gunymosollyal vették az ifju reformátor újítási vágyát s hidegen fogadták első indítványát, mely a sómérési jognak az egyház javára leendő kibérlését tárgyazta. Ernyedetlen buzgalmának sikerült az egyházunkbeli 5 apró község birtokosságát rábírni, hogy e jogot az egyháznak szerződésileg örökösen átadja. A felügyelést, számadás terhe alatt, maga vállalván el, fáradhatatlan buzgalommal s olykor egy kis ártatlan politikával vegyitett practicus tapintattal vitte azt, mint utmutató és példaadó, két évig. Az első évi 161 ft. 5 kr. tiszta haszon összegét csillogó tallérokban és fényes húszasokban töltötte ki az egyháztanács asztalára, mi által, midőn egy részről elkápráztatta a tanácsban ülő vének szemeit, másfelől a remény szikráját költötte fel kétkedő leikeikben. Harmadik évben már a kir. kisebb haszonvételek kibérlését vivta ki az egyház javára. Erre is maga ügyelt fel az első években, pontos és szigorú számadás mellett. Majd 1843-ban völgy-ünkön egy takarékmagtár felállítását indítványozta, s fel is építtette, melynél a szegényebb sorsuak nemcsak részvényeik értékét ledolgozták, hanem azonfelül még pénzt is kerestek. Ebben is az egyházat tette főrészvényesnek. 1847-ben a lelkész és iskolatanitók fizetése céljából egy más magtárt állíttat fel az egyházközséggel, az által, hogy minden véka élet után még 5 itce buza fizettetik be e célra. Maga 25 évi illetőségét egyszerre és előre befizette. Ezen indítványok eredménye lön, hogy azon egyház, melynek azelőtt gyakran annyija sem volt pénztárában, a mivel a supplicans deákot kifizethette volna, két uj iskolát, derék paplakot, csűrt, istállókat, egy tornyot építhetett, melyek többre rúgnak — az ingyen-közmunkán fölül — 8000 p. ftnál, s azonfölül a két iskolatanitó fizetését majd 200 p. ft. készpénzzel emelhette, az egyházbelieket a tandíj fizetése alól felmenthette s azonfelül a két magtárból mind természetben, mind készpénzben tökéje is van. Az egyház kormányzatába is reformot hozott be mindjárt kezdetben a főgondnoki hivatal felállítása által. — Néhai id. Szathmári Király József ur volt az első választott, ki azt 3 évig nagy passióval vitte. Majd 1842-ben a presbyteriuin választása, szinte az ő indítványa folytán, a a népre ruháztatott át. 1845-ben 100 p. l'tos saját alapítványt tett, oly céllal, hogy annak kamatából a legszorgalmatosabb iskolás gyermek évenként egy ezüst tallérral jutalmaztassék, a többi taneszközökre fordittassék. Szólanunk kell még az ő kormányzói tapintatáról, s — ha szabad ugy kifejezni — politikájáról. E részben főéivé — mit gyakran köz- s magánhelyeken hallani lehetett szájából, — az egyetértés eszközlése és fentartása. — Es pedig nem kis feladat volt oly községben, hol sok többnyire régi kiváltságos családok laktak, a különböző jellemeket, gondolkozásmódot, erényeket, hibákat, ugy intézni, — ha kellett — egyensúlyban tartani, vagy nemes versenyre kelteni, miszerint a helyett hogy ennyi ész és erő egymást ellenségesen felemészsze, inkább a közjóban hasznosan folyjon össze. Ámde ő e mesterséget jól értelte s a jó egyetértést fenn is tudta tartani. Másik politikája volt a szigorú rendtartás a protestáns önkormányzati szabadság korlátozása nélkül. Ezt is tudta ö párosítani az által, hogy egy részről semmi ujat nem tett a nélkül, hogy azt az egyház népeivel maga magára el ne határoztatta volna; más részről a végrehajtásnál, mely rendesen reá bízatott, részrehajlatlan és kérlelhetetlen szigorúságot tanúsított s mindenütt maga ment elől jó példával. Gyakran hallottuk tőle, mikép a túlságos lágyság károsabb a túlságos szigornál. Például az egyházi személyek fizetését, só-és korcsma-hiteleket, magtári tartozásokat, nem tekintve a szük vagy bő évre, évenként pontosan és szigorúan behajtatta, mert azt tartotta, hogy nehezebb a szegénynek, bár kedvezőbb évben, több évi tartozását egyszerre megfizetni, mint a tehertől apródonként megszabadulni. , De volt még egy fővonása az ő — mindig a nép dol-