Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-25 / 34. szám

atyák, az egyházmegye kormányzói templomba beléptük­kor a jelenlevő s a bejöttek előtt tiszteletből fölállott hi­vek szemeiben itt s ott könyeket is láttunk ragyogni; mert mint a vallás, az Ur háza iránti szeretet, az atyák iránti tisztelet kegyeletes zálogait tekintŐk azokat. A templomi imát a helybeni léikész t. Sós Dániel ur vé­gezte; a gyűlést megnyitó imát pedig annak egyházi elnöke nt. Elekes András s.-esperes ur. Most a gyűlés némely határozatai: 1) Elnöklő segéd-esperes a gyűlés tagjait üdvözlő be­szédében Lónyai Menyhért s.-gondnok s Tisza Lajos egy­házmegyei v. tanácsbiró urakat, kik mint országos kép­viselők, roppant teendőik közt is megjelentek munkálni az Ur háza dicsőségét, különösen kiemeli. Valóban szép prot. nagyaink gondjait s karjait egyfelől a szorongatott hon, másfelöl viszontagságos multu prot. egyházunk hányatott ha­jója körül s kormányrudjain látni. És nincs ok ott a szülő, az erkölcsileg, szellemileg s anyagilag tápláló anyának, — a hon s egyháznak, okvetlen elkövetkezendő boldog jövője iránt aggódni, hol azok szent érdekei támogatására oly szeplőtlen jellem s annyi jóakarattal gazdag férfiak, mint az emiitettek, állnak minden pillanatban készen. 2) Espe­resi jelentés szerint a kebelbeni minden egyházközségek­ben, a határőrvidéken katonai parancs allatt álló debelliá­csai egyházat kivéve, mert itt, mint halljuk, a katonai szi­gor, az 179°/,. évi 26. s az azóta keletkezett törvények dacára is semmiféle egyházi rendelkezést érvényre emelkedni nem enged, — a presbyteriumok a népképviselet elvei szerint s alapján az előre megállapított szabályok értelmé­ben, mint az egyházi cselekvények komolysága igényli, ékesen és szép renddel szerveztettek. Azonban némely egyházakban nagy részvétlenség mutatkozott a presbyte­rek választásában; másokban pedig az ugy nevezett „értel­mesbek osztálya" egészen mellőztetett; mig ellenben vol­tak egyházak, hol ugyanezek osztályából kitűnő szavazat­többséggel választattak presbyterek. Igen helyesen figyel­teti az egyházmegye%z egyházközségek választóit más alkalommal az értelmesbek iránt, kiket nélkülöznünk az egyház kormányzatában sem nem lehet, sem nem szabad, több figyelem és méltánylás tanúsítására. Szeretjük hinni, hogy e figyeltelés nem leend, adják a magasságos egek, ne is legyen pusztában elhangzó kiáltó szózat. — 3) A népképviseleti presbyteriumok megtörtént szervezése kihir­dettetvén, s.-esperes ur alkalmat vett s.-esperesi hivatalá­ról azon ok miatt, mert a közelebbi évben öt ért gyenge szélhűdés következtében, testi s lelki erejét annyira meg­gyengítetve érzi, hogy hivatalának, oly sikert eszközlőleg, mint óhajtaná, meg nem felelhet, végkép lemondani — s hátralevő napjait csendes magányban eltölteni. Az ur oltára körüli hü szolgálat s az egyházmegyei közügyei lel­kiismeretes kezelésében megőszült s.-esperes ur végleges lemondását azon áldáskivánat közt, hogy a gondviselés ér­demben őszült Simeonunknak tegye a csendes magányt oly varázshatásuvá , mely megrendült testi erejét s egész­ségét újra fölfrisitse s drága életét az emberi élet leg­végső határaig terjeszsze, — elfogadta. Mivel pedig fenálló gyakorlat szerint az esperes választását, a főtiszt, egyház­kerület szokta elrendelni a lemondás oltani elfogadása után, addig lelépő t. esperes ur közkívánatra hivatalát folytatni Ígérkezik. 4) Mint aggódnak jövőjök felöl a csak imént sülyedezö hajón levők, midőn látják, hogy az a kor­mányos, ki vihar dühöngése közt lépett a kormánypolcra, kisegíteni s partra juttatni a hullámok megroncsolta hajó­jukat, ennek épen tatarozása eszközlésbe vételekor lép le az öt oly méltán megillető, arra oly igen érdemes kor­mánypolcról : ugy tükrözték elő magukat az aggodalom szá­lai minden jelenlevők arcain, s.-gondnok Lónyai Menyhért ö nagysága ezen nyilatkozata hallására : „Mivel az a testü­let, mely engem a diszes s általam kegyeletes feladatáért nagyra becsült s.-gondnoki hivatallal megtisztelt, nincs többé, — köszönetet nyilvánítva a bizalomért az eddigi együttmunkálásért, most ugyan az egyházmegyei, legkö­zelebbi alkalomkor pedig az egyházkerületi gyűlés előtt s.-gondnoki hivatalomat leteszem." E lemondást csak azért találta elfogadhatónak az egyházmegyei gyűlés, hogy azon dicsőségből, melyet a magukat kiegészített előbbi presby­teriumok örök időkre biztosítottak magoknak az által, mert a legtisztább magyar jellemek, a leghívebb protestánsok egyikét, Lónyai Menyhért ö nagyságát, öszhangzó szava­zataikkal ezen egyházmegye s.-gondnokának a legnehe­zebb napokban elválasztották, a most alakult népképviseleti presbyteriumok is részesülhessenek, s annak bizodalmuk nyilvánításával osztályosai lehessenek. Azonban s.-gondnok ur a közkívánatra az uj választásig, — mely nem választás, hanem a határtalan bizodalom s tisztelet megújítása leend, — hivatalát megtartani nyilatkozók. *) 5) Egyházi s világi *) Épen midőn e sorokat irók, közöltetik velünk a makói egyházközség minden kebelbeni egyházközségekhez intézett levele, melyben ezek felhivatnak a főtiszt, egyházkerületi gyűléshez folyamodni az iránt, hogy ez s.-gondnok ö nagysága lemondását ne fogadja el, hanem öt uj választás nélkül jelentse ki s.-gondno­kunkul, Lónyai Menyhért ö nagysága iránti tisztelet s ragaszkodást illetőleg ezen 5 megyében fekvő egy­házmegyénkben nincs első, nincs utolsó, hanem e tekintetben egyenkint és egyházközségekkint mind­nyájan a legelsők vagyunk. E felhívás a makói egy­házközség mondhatlan tisztelete s vonzalma jeléül vé­tethetik ; de azt, hogy a szilárd jellemet nyilvánított óhajtást a szavazat eredménye bevárásától elvonja, nem hiszszük. E sorok irója a közelebbi egyházmegyei gyűlés előtt egy hónappal ily nézetét nyilvánitá egyik barátjának :Énszeretném,ha egy egyházközség felhiná a kebelbeni egyházakat, hogy nyilatkoznának részint küldötteik által, részint levélben, hogy a bekövetkezni hitt lemondás esetében Lónyai Menyhért ur lemon­dása, uj választás alá bocsátása ne fogadtassék el. Vá­laszul nyertem: sohasem helyeselné n. Lónyai Meny­hért a közbizodalom ily módoni praeoccupálását. Gon­dolkoztam, s igazat adtam barátomnak. Hisz emlékez­hetünk, mikép s.-gondnok ur még ezt az inditványt sem engedte határozatba menni: csak azért fogadtatik el lemondása, hogy tér nyíljék a képviseleti presby­teriumok előtt bizalmuknak szavazataik általi nyilvá­nithatására. Várjuk be a szavazatok eredményét. Mi hiszszük, hogy ö ngysga is ezt tartja a bizodalom leg­biztosb hévmérőjéül.; Közlö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom