Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-25 / 34. szám

letes értekezlet lenne, mégpedig olyformán, hogy minden részletes értekezlet a szomszédos megyékből összegyűlt négy tanitó által tartassék meg. — Egyházmegyénkben van összesen 36 iskolatanitó, s igy (négyenként) épen kilenc osztályt képeznének.*) Hogy melyik osztályban kik legyenek sorozva tanítóink közül: a nt. egyházmegyei consistorium vagy az átalános értekezlet határozná el egyszer mindenkorra, vagy: évenkénti változtatással. Véleményem szerint, továbbá, a fiókértekezletekre való összejövetel nem mindig egy helyen, hanem váltogatva történnék, egyszer egyik, máskor más tanítónál, — és nem is ünnep- vagy szünnapokon, hanem, ha lehet, ép oly időben, mikor az iskolázás is foly, hogy igy a kéz alatti tárgyat gyakorlati téren, az iskolában is meg lehessen próbálni. — Hogy a fiókértekezletek mely hónapokban és napokon tartassanak : a nt. egyházmegyei zsinat rendelné el; valamint azt is, hogy a helybeli lelkész ott, hol tartatik az értekezlet, azt befolyásával, tanácsával lelkiismeretesen elősegítené. — A második kérdésre nézve nagy merészség volna határozott ösvényt mondanunk; erre nézve a körülmények a legjobb utmutatók. Iskoláink különfélekép levén rendezve — nagyon különböznek egymástól. Vannak népiskolák, hol 2—4 tanitó működik, s vannak olyanok, és legtöbben, hol egy tánitó tanit kicsit, nagyot, fiút, leányt; s ily körülmények közt a tanácsadásba mélyen bele kellene ereszkednünk, ha minden esetet ki akarnánk emelni, azt azonban átalánosan megjegyezhetjük, hogy a fiókértekezleteken a lehetőségig ugyanazon állomásban levő tanítók tanácskozzanak együtt; igy például, népiskolai 2-dik, 3-dik, 4-dik osztályos tanitók külön-külön, tehát hasonosztályu tanítókkal; s épugy kezdő-, vagy olvasnitanitók ismét együtt, — mert ellenesetben a tanitók egymáson sem segíthetnének, s a közügy sem sokat nyerne általuk. De minthogy az egy tanítóval ellátott népiskoláink vannak legtöbben, ez esetet legalább pár szóval érintsük. A beszéd- és értelemgyakorlatokat — melyek első nélkülözhetlen tárgyak a kezdő gyermekeknél — most mellőzve, minden esetre első helyen az olvasni-tanitás módszerének megvitatása lenne. Évek óta már többen igen sokat segítettek, könnyítettek az olvasni-tanitás módszerén, de az mégis annyi kitalálnivalót hagyott fenn, hogy ina is bátran e tárgy foglalhatja el főfigyelmünket, s e tárgy mindig oly fontosságú leend, hogy olvasni tanitó társaink mindig erre fektethetik vitatkozásuk fösulyát. — További tárgyak lehetnek fokonkint: írás, mi mindenesetre az olvasással összekötendő; számítás, egyszerű természetrajz, erk. beszélyek, ének- stb. tanítások megvitatása. Ha ezeken s több ezekhez hasonló kezdő gyermekeknek való tárgyakon végig haladtunk: átléphetünk a tanitás eszközei alkalmazásának megbeszélésére is , mint: jutalom, dicséret, feddés, büntetés, kitüntetés stb., melyek egyszersmind nevelési eszközök is. Említenem sem kell, hogy tanácskozásunk alá egyszer csak egy tárgyat veszünk fel, s azt tisz*) Csak például hozom fel, mert kijelentem, hogy én nem indítványt, de véleményt közlök itt. G. L, tába hozva, mehetünk fokozatosan a többiekre. De öszhangzás kedveért az is jó lenne, ha az átalános értekezlet mindig kiszabná előre, hogy mely tantárgy vagy tárgyak legyenek azok, mikről a fiókértekezletek tanácskozzanak, hogy igy aztán a következő átalános értekezleten még egyszer együtt megbeszélve, másra térhetnénk át. Az átalános értekezletre nézve még annyit: hogy az mindig az öszi hónapokban tartatnék meg, hogy igy minden tanitó valamely teljesen megvitatott tárgygyalmehetne szembe a rendesen mindenütt őszszel kezdődő iskolai évvel. Ennyit most röviden egyszerű nézeteimből, de újból megjegyezve, hogy én ezzel nem indítványozni óhajtók, és nem is azért mondám el, mintha valami uj dolgot tárnék elö, el voltak ezek beszélve már régen nem egyszer: de azon reménynyel, vajha egykét pályatársam leendne, ki némi figyelemre méltatja. Szász-Régen, julius 31. 1861. Gergely Lajos, ref. tanitó. BELFÖLD. BÉKÉS-BÁNÁTI EGYHÁZMEGYEI GYŰLÉS. Egy kinyomott jegyzőkönyv fekszik előttem, a békésbánáti egyházmegye f. évi jun. 18. 19. 20-dik napján nt. Elekes András s.-esperes és n. Lónyai Menyhért s.-gondnok urak kettős elnöksége alatt Öcsödön tartott gyűlése j.-könyve. Őszinte örömmel üdvözöljük a tisztelt egyházmegyét e téren, és annyival inkább, mert mint a 9 sz. a. határozatból látjuk, j.-könyvét a kerületben minden testvéregyházmegyéknek megküldetni rendelvén, a szellemi érülközés kapuit az eddigelő, mondhatnók, egymástól teljesen elszigetelten álló testvér-egyházmegyék közt megnyitotta. Ha ez intézkedés csak egy századáhl elébb tétetik, óh mi sokkal több egyháztörténelmi adatok hiteles birtokában lennénk ma. De a jó intézkedés sohasem késő. Azonban bárha köszönetet szavazunk is a tisztelt egyházmegyének e kezdeményezésért, ne vétessék sértésül azon óhajtásunk kijelentése, vajha az egyházmegyei gyűlések kinyomott j.könyvei ne csak azon kerület, de a többi testvér-egyházkerületek s megyéknek is legalább egy példányban megküldetni a következő gyűlésen szinte elhatároztatnék. Roppant erkölcsi, szellemi horderejű leendne — legalább szerintünk — a prot. egyház belélete fejlesztésére ez üdvös intézkedés. Hisz ma az egyházmegyék, mondjuk ki nyíltan, nem is ismerik egymást. Gyűlés napja reggelén, mint látjuk, a Sz.-Lélek segítségül hívása végett nyilvános Istentisztelet tartaték a templomban a helybeni hívekkel egyetemben. Vajha igy történnék ez mindenütt, nemcsak az egyházmegyék, de az egyházkerületeken is. Mi voltunk szerencsések már a t. egyházmegyében máskor is ily istentiszteleten jelen lehetni, és lelki öröm foglalta el keblünket, midőn a tisztes