Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-25 / 34. szám

mint inkább az egyház rendezetlensége hozta fel a napi kérdések terére; nem volt szabályzó codex az igazgatásban s igy a tisztviselő hivatala kezelése közben közmegelégedésre nem működhetett; a dolog lényege s természetes fejleménye hozza tehát magával, hogy mielőtt a tisztujítás elvét elfogadnék, előbb az egyház coordináltassék, s ha ez megtörtént: elhárul azonnal a tisztújítás behozatalának válságos kérdése; mielőtt a betegséget orvosolnék, korábban az azt előidézett okokat kell elhárítanunk. Ne feledjük ama körülményt se, miszerint tisztviselőinknek jelenleg az egyház még fizetést nem adhat, s a kik hivatalt vállalnak, tiszteletből fogadják, becsületért folytatják azt ; s ily körülményben mondhatnók-e kegyeletünkre méltó tisztviselőinknek: elmúlt a három év — lépjetek le! — ők a jelenleg nagyon is praecarius kormányhelyen nemes önfeláldozással működnek, mi pedig azt nem méltányolva, egyszerűen kimondanánk nekik : „fiat altér." ? Ugyanazért tekintsük egyelőre nagy eredményül, gazdag vivmányul a képviselet szerencsés behozatalát és azután . . . coordináljunk; — egy nyáron elég egy izben szedni gyümölcsöt fáinkról; az egyház életében a percek évekből, az évek századokból állanak; mirevaló a rohanó sietség ? A vágtatva haladás nagy port ver s felborítja a szekeret. Engedjünk csendes, de annál biztosb forrást az egyháznak, mely á benne rejlő erökkeli csendes tusakodásában eléb-utóbb előteremti, a mire szüksége van, de ki is veti, a mi nem belé való. Makiári Pap Lajos. ISKOLAÜGY. RÖVID NÉZETEK A TANÍTÓI ÉRTEKEZLETEKRŐL E lapok f. évi 17-ik számában közzétett ref. görgény-, egyházmegyei ápril 9-kén tartott átalános tanitóértekezletröl irott tudósításomra, egyházmegyegyülési megbízatás folytán tiszt. Szabó József úrtól ugyan a prot. Egyh. és Isk. lap 28-dik számában egy cáfolócikk jelent meg, melyben leírja részletesen egyházmegyénknek a tanilás és nevelés ügyében már évek előtt tett intézkedéseit. Fölemlíti, még az 1848 előtt kiszabott szigorú iskolai felügyelését a lelkészeknek, — és: hogy tanitóértekezletünk 1858-ban felállíttatván, azóta évenként pontosan megtartatik; s tiszt, körlelkész urak a tanitók segítésére már a szükséges utasító tankönyvekről is gondoskodtak és gondoskodnak, stb. Mindazok után, mik ott elősorolva vannak, nincs mit mondanunk egyebet, mint, hogy azok az utolsó betűig szent igazak: sőt az iskolai elöljáróság üdvös intézkedése onnan is kitetszik, hogy egyházmegyénkben a kisebb egyházakban is — a lélekszámot tekintve, aránylag mindenütt nagyszámú iskolás növendékséggel találkozunk. S ezzel egész tisztelettel ki is jelentem, hogy én világért sem az egyház-iskolai elöljáróság intézkedéseit, eljárásait kívántam kétségbe vonni, Isten mentsen a hálátlanságtól !... jól tudom én, hogy mi azt nem vagyunk képesek eléggé méltányolni, — mult cikkemben értekezleteinknek — mint mely ínég uj, még kezdő — külalakján s ugy irányáni kevés változtatását, javítását ohajtottam kifejezni. Midőn a cáfolat részletes taglalását mellőzöm, lehetetlen, hogy egyet mégis meg ne említsek: azt tudniillik, hogy midőn én tanitóértekezletröl és csupán tanítókról beszéltem, egy sem vala tanitótársaim közöl, ki, bármi úton ellene szólott volna; pedig többen, legalább a jobbak,tudák és tudják ma is, sőt épen helyesnek, célszerűnek vélték ők is értekezleteinket illető hírlapi felszólalásomat, — Előbbi levelemben azt igérém, hogy értekezleteinkről elmondom egyszerű nézetemet; addig is tehát, mig valaki egy rendszeresen kidolgozott javaslattal állana elő, itt e néhány sorban bátor vagyok e kis igénytelen véleményt közzétenni. Gyakran merülnek fel üdvös eszmék, melyektől a korszerűséget senki sem tudná megtagadni; s mégis hosszas idők multával is caak igen nagy bajjal testesülhetnek meg. Ilyen a tanitói értekezletek eszméje. Többfelöl hallhatjuk a kedvezőtlen hirt, hogy a tanitói értekezletek sok helyen oly éihetlenek, hogy alig képesek tengődni, vagy épen már egy pár esztendei fönállás után jobb életre is szenderültek. Pedig bizony ezen egyetlen mód az, melylyel az iskolatanitás érdekében olcsó áron vagy épen ingyen legtöbbet nyerhetünk. Igaz. hogy vannak, s hála Istennek, naponta szaporodnak iskolatanitóink, kik az idővel haladni vágyva — örömmel tanulmányozzák a különféle nevelés-oktatási közlönyöket és könyveket; de hányan vannak, főleg faluhelyeken, kik a napi szükség, kirivó szegénység által földhöz szegeztetve, szellemi éldeletre még gondolni sem képesek !... s ezekre nézve nemde mannává válnék koronkint egyegy kis barátságos utasítás a tanítás mikéntjéből ? — És miáltal érhetjük el ezt inkább, mint jól rendezett tanitói értekezletek által. Értekezleteink szervezését illetőleg két kérdést állítok fel; először: miként szabjuk meg annak külalakját? — és másodszor : mi irányban haladjunk értekezleteinkkel, vagyis, miről értekezzünk ott ? Az első kérdésre nézve határozzuk meg azt, hogy értekezleteink, — három hónapban egyszer tartva, — évenként négyre szabassanak. A negyedik legyen mindig átalános tanitói értekezlet, hol az egyházmegyei tanitók mindnyájan megjelenjenek. A más három fiók- vagy rész-