Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-08-18 / 33. szám
szésre talált a népnél s az alsó klérusnál s a kormányt az egylet védésére és segítésére ösztönzé. A turini kormány jól tudja, mily hasznos szolgálatokat tehetnek egykor e szabadelvű papok, s bizonyára a kedvező időpontban nem fog vonakodni ezen eszköz használatától, mire nézve Napóleonnal talán már is megegyezett. Legalább megjegyzésre méltó az, hogy mint hirlik, Francziaországban hasonló társulat van keletkezőben. A csekély kezdetet nem kell kicsinylenünk, mert a csekély s jelentéktelennek látszó kezdetből gyakran a legnagyobbszerü és tartós átalakulások fejlödnek ki. Mindenesetre a sorsnak gúnyos játéka fogna lenni, ha Nápoly, egykoron a jezsuiták Eldoradója, egy uj reformátio bölcsőjévé válnék. A történetben egyébként ily kontrasztok épen nem hiányoznak. Batizfalvi István. TÁRCAEGY KIS HELYREIGAZÍTÁS. E néhány sor, minek tulajdonképi helye a Hazi Kincstárban volna, csak azért áll itt, mert propter certum quoniam célszerűbbnek tartom a Protestáns lap (ugy hiszem) magasb közönsége elÖtt mondani el, mint az ikerlapban. A Házi Kincstár legutóbbi (17-ik) számában, a protestáns martyrologiából egy megható kép olvasható, azon lángba mártott remek tollal festve, melylyel közöttünk csak Dobos tud irni. E közleményben Voltaire ugy van felemlítve, mint „a vallási fanatismus kérlelhetten ostora". — Bocsásson meg nekem Dobos, az én igen tisztelt s szeretett barátom, de Voltaire nem a fanatismus ostora, hanem a „keresztyénség, kijelentés, biblia — engesztelhetlen ellensége, csúfolója, ócsárlója/' S nem ama tisztes cim, hanem emez illeti meg öt, tőlünk. Senki az Arouet lángeszének nem lehet inkább bámulója mint, én; de ö annak lángostorát, vallási tárgyú irataiban, ugy suhogtatja minden szent és igaz ellen, hogy valláspolémikus iratait csak az fogja boszuság és undor nélkül tenni le, a ki nem keresztyén. Ezzel a megjegyzéssel tartoztam az igazságnak s magunknak, mert nem szeretném bizonyos oldalról azon vádat nyelni, hogy a magyar protestáns egyház emberei Voltairet a fanatiszmus ostorának nevezik. Nero is ép oly érdemes erre a cimre. És szabad legyen itt, en famille, azt a kérdést ia föltenni: vaíyon heljes-e nekünk martyrologiánk véres lapjait most, s ily modorban szellőztetni ? Igen, ha eredménye az volna, hogy magunknak nemes bátorságot szereznénk belőle. De félek, előbb szül ez gyűlöletet, mint bátorságot. S akkor ugyan elvétve volna a nyilvetés, nem oda találván, a hová célozva volt. Révész Imre idézett szép szavait igy is lehetne fordítani: a protestáns egyháznak nincs szüksége arra, hogy martyrai iránt költsön szánalmat, vagy áltatok gyűlöletet! A protestáns egyházat a hit és igazság tartják fenn, s az soha sem lesz kérdés: üldöztetik-e, vagy nem! E néhány sort is szükségesnek láttam ide irni, bizonyos oldalról el nem maradandó nyilak paizsául. Szász Károly. Tökéletes igazsága van Szász Károly barátomnak, hogy olyféle cikk, minő az emiitett „Calas története'1 valóságos kétélű fegyver, a mennyiben azt a roszakarat könnyen gyűlölet ébresztésére is zsákmányolhatja ki. Azonban minden attól függ, mily szemmel nézzük a világot. Én részemről ugy látom, hogy a kor általában és korunkban a magyar különösen, mindenben inkább szenved, mint a vallásos tulbuzgalom hibájában. Ha itt-ott egy pár fanatikus mesterkedik is, hogy középkori sötét eszméknek keletet szerezzen, azoknak isolált állása bizonyítja, mily kevéssé hajlandó a mostani emberiség az ég nevében a földet pokollá tenni türelmetlenség, fanatismus által. » v Nagyobb baja a mostani nemzedéknek a jéghideg indifferentismus, a vallással nem gondolás, melyből hogy felrázzuk, szerintem minden szabad eszközök közt, a történelem legarravalóbb. Egy Calas történetéből a mostanság embere bizony sem azt nem tanulja, hogy a káptalan tettét utánozni kell, sem gyűlöletet nem vesz szivébe katholikus most élo testvérei ellen, kik a fanatismus oly tetteit nem kevésbbé utálják, mint mi; hanem merít lelkesedést, hogy hite, meggyőződése mellett álljon rendületlenül mind halálig, mint Calas állott s ez egyedüli célom oly történetek fölelevenitésében. Szerk. 11V, ijt ' 1 , Gróf Ráday könyvtár megszerzésére adakoztak: Körmendy Sándor, ti: t: Adakozás. ifltn ny-o^íu x:, 8 q IJ-iÜjírr ./rrnvbofíT kálmáncsai ref. lelkész ur Somogyban gyűjtött 80 forintot. Közli Török Pál.