Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-27 / 4. szám

kormány pártfogása mellett, hatalmas erőre vergődhetett volna , s alig nyertük volna vissza ily könnyen vérrel szerzett törvények és békekötések biztositotta legszentebb jo­gainkat. De a nemzet és törvényesen bevett valamely vallásfelekezet a törvényen alapuló egyes akaratának, a történelem bizonyítása sze­rint is, mindég oly erkölcsi hatása volt, — mely ellen százezrekre menő fegyvereseknek szuronyai sem győzhetnek, s ha kis időre az erő hatalma le is igázza a törvényes alkotmányosságot, nem lehet ezen leigázásnak állandó alapja, nem tart hat sokáig, s a kártyából épitett ház gyanánt a legcsekélyebb szellő is romba döntheti: Egyébiránt a panslavisticus és más anyagi érdekekből származó némely lelkészek által ve­zényleti harcokat kivéve, a lelkész elnöklet, mind az egyházi kormányzatnak vitelére, mind jogai­nak védelmére, jövedelmeinek és kiadásainak kezelésére ámbár a legüdvösségesebb lehet; — de viszont a felügyelők a községi egyházakban, hogy a lelkész szent hivatásánál fogva sokszor kelemetlen végrehajtások által magára ingert, nem vonván, az Isten igéjét, mindég sikerrel hir­dethesse ; — gyűlési határozatok végrehajtásának egyedüli eszközök; — a lelkészek, iskolatanitók panaszainak az egyház tagjai ellen, vagy ezek­nek amazok ellen, legcélszerűbb módok általi megszüntetőjtik; az egyház és iskola jogainak, szabadalmainak, jövedelmeinek, ugy szintén azon személyeknek, kik azokban hivatalt viselnek, az esperességi gyűlésen védőjök; — a lelkész és iskolatanitó illetőségeinek beszedésében a gond­nokot tanácscsal és útmutatással segítőjük; — egyház és lelkész között támadt csekélyebb vi­szályoknak, hogy esperességi consistorium eleibe ne kerüljenek, szelidséggel elintézőjük; egyházát érdeklő eeperességi végzéseknek érvényesítőjük, csaknem mellőzhetetlen tagjai az egyháznak. Lehetlenség még tudósitó urnák az egyete­mes gyűlés e tekintetben hozott határozatát ille­téktelennek állitó nyilatkozatára meg nem jegyez­nem, miszerint a főt. egyetemes gyűlés határozata akkor lenne törvénytelen és illetéktelen, ha zsi­nati törvényeink ellenére felügyelői hivatalt állí­tott volna fel, de miután azon törvények a fel­ügyelői hivatalt nemcsak el nem törlötték, de több helyeken emlitésbe is hozzák, az egyetemes gyűlés oct. 11-diki határozatát illetéktelennek mondani nem lehet. Sőt jövő zsinati törvények alkotásáig is az egyetemes gyűlésnek nemcsak jogában, de kötelességében is áll zsinati törvé­nyeinken kivül körébe oly intézkedéseket tenni, hogy vallási alkotmányunknak legszentebb gyön­gye és ékszere, a kezdeményezés és önállás ön­kebeltinkben, különbféle cél felé törekvés, válasz­tófal alakítás által, felügyelők hiánya miatt meg ne ingattassék, hanem a helvét vallású testverein­ként, vallási alkotmányunk fentartása mellett, megdönthetlen sziklaként őrt álljunk. De az alkotmányosság elvénél fogva is tör­vényen kivtili intézkedéseket, nemcsak az egye­temes gyűlésnek, de a kerületieknek és esperes­ségieknek is, egyházi hatóságok körében, és egyházi főbb hatóságaik végzéseinek sérelme nélkül alkotni jogukban áll. A tiszai kerületben régen létezik már ezen életbeléptetett határozat, a nélkül, hogy az egy­házak, vagy lelkészek részéről legkisebb panaszra vagy nehézségre nyújtott volna alkalmat, s a mint főképen ez évben néhány tévútra vezetett egyházakat tanácsaik által, a rendes kerékvágásba hozták, igenis éreztük ezen intézkedésnek jóté­kony és üdvös malasztját. Rozsnyó, jan. 5. 1861. Hámos Lajos. EGYHÁZI ÉNEKEINK TÖRTÉNETE, ISMERTETÉSE, ÁT­NÉZÉSE. AZ ÉNEK FOGALMÁNAK MEGHATÁROZÁSA. JAVALLATOK AZ ÉNEKESKÖNYV MEGJOBBITÁSÁRA. (Folytatás). Ezen most elősorolt ének szerzőknek szokásuk volt, hogy ezt is megemlítsem, s feledékenységbe ne menjen az is a mondottakon kivül,—hogy költeményeiknek elejére vagy végére, vagy mind a két helyre az énekeknek, vagy tartal­mát tették oda, vagy pedig az eleihez bevezetést, az utoljá­hoz conclusiot csatoltak. Ez természetesen nem kis kárára volt a müegységnek, a minek itt nyoma sem található, mert az írók csak irtak, írtak, míg végre mikor azt hitték, elég rész­letesen ki van fejtve a tárgy, a conclusiot oda tapasztották, a a mely némijterekség formát (ha kerekségnek lehet az ilyet nevezni) kölcsönzött a darabnak, minthogy ez utolsó, a conclusio az exordiumra vergal. Az exordium, és conclu­sio, ugy veszem észre, csak az ének tartalma hitelesítéséért használtathatott, mert benne mindég ki van téve az illető bibliarész szerzőjének neve, a melytől az alapeszme vé­tetett. Például álljon ezen két stropha: *

Next

/
Oldalképek
Tartalom