Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-18 / 33. szám

mely a lelki betegségből felüdítve, erősekké tesz az Úrban, és az ö hatalmas erejében s azt eszközli, hogy felöltözvén az igazság mellvasába, az igazság és örök élet győzhetlen bajnokaivá legyünk. Innen van, hogy Pál apostol Rom 1. 17-dik versében ocla nyilatkozik: „Az igaz ember hitből 61." Innen van, hogy ugyanő Rom. 14. 23-dik versében határozottan azt adja tudtunkra: „A mi hitből nincsen bün az." Innen van, hogy Zsidókhoz irott levele XI. 6ik versében arról biztosit: „Hit nélkül lehetetlen, hogy valaki kedves legyen Isten előtt." — Nem elég azonban a hitet egyedül a szívben ápolni, hanem szükséges továbbá, hogy az tettekben is nyilatkozzék, s evangyéhni prot. anyaszentegyháznak erényes tettekben tündöklő szentek gyülekezete legyen. — Pál apostol Efez. 5. 27-dik versében világosan kívánja: „hogy az egyház szent és fedhetlen legyen s ennek folytán, Zsid. 12.14-dik versében egyenesen arra hiv fel: „Kövessétek a szent életet, mely nélkül senki nem láthatja az urat." Péter apostol pedig 2-dik lev. 1. 5-dik versében azon kérelemmel fordul hozzánk : „Hitetek mellé ragasszatok jó cselekedeteket.4

' Az apostolnak ily világos útmutatása, de különösen Jézus Kristus azon egyenes felhívása mellet: „Ugy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látván jó cselekedeteiket, dicsőítsék az Istent." Lehetne e valaki annyira fásult, hogy Jézus nyomdokán szentül, mértékletesen és igezán élni egyik fö kötelességének ne ismérné? lehetne e valaki oly botor, a ki józan észszel át nem látná, mi szerint a keresztyén név, csak akkor vezet üdvösségre, ha hitünket a szeretet cselekedetei által világoltatjuk s éltünk utain, — nyilván és magányban — az erény boldogító gyümölcseit teremjük? Meg ne csalatkozzunk Atjámíiai! csak a ki Isten akaratját cselekszi, az mehet mennyországba. Meg ne csalatkozzunk! Isten nem csúfoltatik meg, amit az ember vetend, azt aratja! — kedveljünk az Istennek ama jó és tökéletes akaratját, legyen Krisztus a szőlőtő, mi a rajta függő szőlővesszők, hogy sok gyümölsöt teremhessünk; gondolkozzunk azokról, a melyek igazak, a melyek tisztességesek, a melyek igaz cselekedetek, a melyek tiszták, a melyek jó hirüek, és ha valami jóság, és ha valami dicséret, és a békességnek Istene leszen mi velünk s eltétetik részünkre az igazság koronája (Filip 4. 8:) Harmadszor szükséges, hogy evangyélmi protestáns egyházunk az ÖrÖk élet iskolája legyen a hit által. MÜt szívünk sejt s a természet tapasztalatai prédikálnak, hogy porhajlékunk isteni szikrája — a lélek — halhatlan s egy tökéletesb haza szülötte, azt Jézus vallása a bizonyosság fokára emeli, midőn János ev. 11. 25-dik versében üdvözítőnk maga arról biztosit: „En vagyok a feltámadás és az élet, a ki én bennem hiszen, ha meg hal is, él az. Pál apostol pedig Filip 3. 20 — 21-dik versében világosan mondja: Mi mennyei polgárok vagyunk honnét a megtartó Ur Jézus Krisztust is várjuk, ki elváltoztatja a mi alázatos testünkent, hogy hasonlatos legyen az ö meg dicsőült testéhez." Ugy van,! lelkünk a föld szük korláti közzül ki tör, és eget kér, de mindőn ezen öntadat boldogít, nem szabad felednünk, hogy csak tiszta szívűek láthatják az Istent; nem szabad felednünk, hogy Isten igéje kettős örökséget mutat, boldogot és boldogtalanat; nem szabad felednünk, hogy a mikép e földi életben vetünk, a mennyben jó vagy gonosz cselekedeteink következtében akképpen aratunk. Komoly törekvésünk oda legyen ennélfogva irányozva, hogy jelen földünket oly iskolának tartsuk, melyben az Isteni bölcseség kellékeit kell meg szereznünk ; oly küzdtérnek tekintsük, melyen az örök élet koronáját nemes és erényes bajvivásunk által kell ki-érdemelnünk. Fö fel-adatunk legyen az, hogy a mulandó javak megbecsülése mellett az oda fen-valókról gondolkozván testünk és lelkünk ártatlanságban tartassék meg a Jézus Krisztus megjelenése napjára s helyet nyerhessünk a Jézus által elkészített boldog hajlékokban. Végre, hogy ev. egyházunk ne csak erkölcsileg, hanem anyagilag is, virágzásnak Örvendjen szükséges, hogy közügyeinket szeretettel intézzük, s az áldozat-készség és jő-téteményekben meg ne restüljünk. E tekintetben Pál ap. I Kor 14. 40-dik versében azt köti szivünkre, „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek ti köztetek." Ékesen lesznek pedig mindenek, ha hitbuzgósággal párosált őszinte egyházszeretet vezérli tanácskozásinkat, az atyafiúi szeretet és a szelidség lelkével intéz-