Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-11 / 32. szám

tal jött újra a nyilvánosság elé.—Az ügyes beosztással ren­dezett olvasmányok és szavalatok után kiosztattak azon dijak, miket a társaság pályamüvekre kitűzött. Az egyházi beszéd egy arany pályadiját Pálfi Elek IV. éves, a népdal két arany diját Sándor Miklós V. éves, románc két arany diját Ajkay Miklós I. éves, ballada két arany diját Somogyi Antal VI. éves, beszély 2 arany diját Barcza Géza III. éves deák nyerte el. — Ugyanez alkalommal a Péczeli József által főiskolánkban irodalmi pályamüvekre tett alapítvány kamatának kétharmada, 42 a. é. ft. Tarczy Dezső III. éves deáknak adatott. Három biráló, ezen feladat megoldásaért: „adassék elő gr. Széchenyi István áldásos hatása a ma­gyar irodalomra," egyező véleménynyel neki Ítélte azt. A közvizsgák alatt és után osztattak ki a történet- és természettani szorgalomdijak is. A történettani adatott kettőnek 12 —12 a. é. ftban, a természettani pedig egynek 20 ftban. — Ugyanekkor részesültek alumneum és stipen­diumban mintegy 76-an. A hat osztályú középtanodában 7 tanár alatt követ­kező létszáma volt a lefolyt 1860 — 61-ik isk. évben a köz­vizsgát adott tanulóknak : I. osztályban 70, II. osztályban 41, III. osztályban 65, IV. osztályban 58, V. osztályban 50, VI. osztályban 46, tehát összesen 330. A hat évü bölcsé­szet-istenészeti folyamban pedig: I. évben 25, II. évben 17, Ill-dikban 14, IV-dikben 14, V-dikben 9, Vl-dikban 7, összesen 86, hét tanár alatt. — Az egész évben a főiskolai fölvételi könyvekbe beírattak összesen 445-en. Adjon az Isten továbbra is ilyen emelkedésben levő virágzást, népességet kerületi főiskolánknak ! Szabó Károly. GYMNASIUMI FEGYELEM. A gymnasiumi életkörnek a fegyelem legfontosabb alkatrésze, tulajdonképeni alapja. Mégis e nagyérdekü té­nyezőről sem a multévi tanári értekezleten, — igaz, hogy ennek feladata volt, csupán tantervet készíteni, — sem a sajtó utján egy árva szó sem közöltetett. Ezen soroknak tehát céljok a gymn. fegyelmet néhány vonásban fel­mutatni. A disciplina fogalmai: A gymn. disciplinának a Herbart iskolájából való Thaulow Gusztáv kiéli bölcsészeti tanár s paed. sémin, igazgató felfogása szerint négy momentuma van : kormány­zat, tanítás, iskolai fegyelem, házi fegyelem. Thaulow azt mondja, hogy a disciplina az akaratra hat, ugy de csak a képzett és belátással biró akarat lehet igaz és egyetemes: ennélfogva a tanítás is a disciplina része. A tanítás és a fegye­lem a jövőre néz, ellenben a kormányzatnak célja a jelen­ben fekszik. A kormányzat és fegyelem kiilönbözési lényegét abban találja, hogy amaz oly hibák ellen kél, melyeket a növendék elkövetett, ez olyanok ellen, miket a gyermek nem követett ugyan el, nem nyilvánított, de benne vannak. E szerint a büntetések egyedül a kormányzat körébe es­nek. „Die Gymnasial-Pádagogik im Grundrisse von Thau­low etc. Kiel" 1858. 187., 188. 1. Ezek szép és elmés osztályozások, de hogy iskolai körben, a növelés terén lehessen csak egy tény, annyival inkább oly fontos elem, mint a kormányzat, mely a jöven­dőre nem hat, melynek célja a röpülő jelennel elvész: nem tudom érteni. Egyébiránt a növelési eszközöket különböző theo­reticusok különbözőleg rendszerezték. Niemeyer az egész tért két félre osztotta: növelés és tanítás, helytelenül azért, mert a növelés az egész, a tanítás pedig annak csak része s csekély értékű, ha növelve nem hat. Kant e kettőre céloz: ápolás és képzés, mely utóbbi a fegyelmet és taní­tást magában foglalja. Schleiermachernél is hasonló alap­felosztás rejlik, — a nélkül, hogy külsőleg rendben fel­állitná, — a mennyiben a gyámolító eljárást az ovó és ellenható eljárástól megkülönbözteti. Mielőtt magára a dologra térnék, azon kezdem, — mi ugyan néha máson is megesik — a mi a kitűzött tárgyra nem tartozik, kezdem t. i. a büntetéseken. A bün­tetés nem közvetlen paedagogikai elem, nem egyenesen a növelés érdekéből foly, magában semmi becse, sőt a növe­lés céljával ellenkezni látszik s a közélet teréről vétetett. S ha valami más módon a rendzavarásoktól meg lehetne óvni, mindnyájan örömmel ezen módhoz nyúlnánk, de e mód, — fájdalom! még feltalálva nincs, tehát a büntetést, mint kényszereszközt, mint a növelés honának legszélén álló fegyveres határőrt, meggondolt esetekben, bebe kell szólítani. A büntetésnek ezen nemeit veszik fel: 1. testi büntetés, 2. megszégyenítés, 3. tétlenségbe tevés, el­zárás. 1. Testi büntetés. Kétség kivül nem kellemes eljárás az iskolai körben s e büntetési mód gyakran inkább sújtja a tanár belsejét, mint az illető növendék külsejét. Thau­low idézett munkájában e pontról azt mondja : „ha a testi büntetés szükségessé lett, mi csak a szemtelenség eseteibea gondolható, jele, hogy a tanitó és tanítvány közötti viszony fetbomlott. Az alsóbb osztályokban egy ily tanítványnak a tanárkar jelenlétében kell saját osztálya elölt megbüntet­tetni" stb. 199. 1. Megemlítem itt egy angol tekintélynek nyilatkozatát. Midőn egyszer lord Bürke az etoni iskola nagy kertének utain egy előkelő francia növel sétált s a beszéd növelési elvek, s eljárás felett folyt, a nő kérdi a lordtól: mi az angol növelés főelve ? Bürke feleletül a közel lévő nyirfa erdőre mutatott. Igaz, hogy ez a könnyű társalgás szórakozó per­ceiben történt, de annyit mégis bizonyít, hogy a szabad angol a szabadságot oly szigorúan becsüli, hogy ennek előmunkását a növelést a nyirfaerdö hajtásaival is kész támogatni. A büntetéseknél a kitörő indulatosságot, szenvedé­lyességét kerülni kell, mert a szenvedély a növelői vi­szonyt felbontja, a felzaklatott vér és vad dühösség a józan erkölcsiségnek nem képviselője. De viszont nem volna természetellenesb, mint ha egy atyától, vagy tanítótól azt kívánnák, hogy a büntetést teljes közönynyel, hidegséggel hajtsa végre, mintha a vesszőnek folytatása volna; érzel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom