Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-27 / 4. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES IS LAP. SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ -hivatal: Lövészutca, 10. szám. 1. emelet. ELOFIZETESI DIJ: Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A HELYI FELÜGYELŐK ERDEKEBEN. A „Prot. Egyh. és Iskolai Lapnak" mult évi 51-ik számában Amen név alatt, a helyi felügyelőséget érdeklő, — vallási buzgalmat s avatottságot tanusitó tudósitására, szinte vallásom iránti meleg részvétem által ösztönöztetve, a jövő zsinat határidejéig is, nyiltsisakkal, eszme és véleménycserék általi vallás-alkotmányunk némely elveinek megfejtése végett, következendő észrevételeim megtételét veszem igénybe. Amen ur az egyetemes gyűlés által megrendelt helyi felügyelőség életbeléptetését kivihetetlennek tartja, „mert nem minden gyülekezetekben találtatnak oly kitűnő egyéniségek, kik egyházaik élére állván, szép és nemes, de egyszersmind költség- és fáradsággal járó hivataloknak kellően megfelelhessenek." Tökéletes rokonértelemben találkoznám én ezen téren közlő úrral, ha az egyházak egyházi törvényeink szerint felügyelőt csupán egyházi tagjaik köréből választani kénytelenittetnének, tökéletesen egyetértenék, ha az egyházak autonom jogaik ellenére, maguknak más szomszéd, vagy távolabb egyházakból is felügyelöt nem választhatnának. Mert tulajdon tapasztalásom szerint állithatom, mennyiben csekély személyem is lakása helyétől több órányi távolságra levő egyházi gyülekezetekben volt, s jelenleg is távolabb egyházban felügyelő, — hogy öt helység is keresztülutazható a nélkül, hogy nem felügyelőségre erélyes, alapos és vallásos, — de (ámbár sok gubás egyén, lángolóbb érzelmekkel és fogalmakkal viseltetik vallása iránt sok kaputosnál) még csak valamivel miveltebb egyén is találtatnék. De miután egyházaink, sem zsinati kánonjaink, sem századokra terjedő gyakorlat által el nincsenek zárva azon legszentebb vallási jogaiknak élvezetétől, hogy maguknak más egyházakból is hitkedveltjeiket és elvrokonaikat felügyelőkül meg ne választhassák; — miután nálunk a tiszai kerületben, s nem kétlem, hogy a többi kerületekben is számos esetek bizonyítják, miszerint az alkalmatos helybeli egyének hiánya miatt megválasztott más egyházak körébe lakó felügyelők, főképen az utóbbi válságos időkben, egyházaiknak az alkotmányosság teréni megmaradásán, fáradhatatlan erélyességgel működtek,— tudósitó urnák e tekintetbeni nézete, igénytelen véleményem szerint, nem a legerősebb alapokon nyugszik, — Nem, de nincsenek-e a tiszai kerületben is több példák, miszerint, ha azon kerületben ideiglenesen egyházi törvény gyanánt elfogadni rendelt Berzevitzi szerkezet és esperességi határozat értelménél fogva, minden egyházban lenni kellő felügyelők egyházaikat fel nem világosítják, a pátenst, mint üdvét ébresztőt fogadják el? — Nem voltak-e példáink, miszerint találkoztak, ámbár csekély számmal lelkészek, kik kerületi és esperességi határozataink ellenére, a felügyelő meghivása nélkül gyűlést tartván , a pátenst ijesztgetésekkel egyházaik által elfogadtatták ? — s csak midőn ezen esetek a felügyelőknek tudtukra esvén, s az egyházat felvilágosítván, nemcsak az autonom egyházak koszorújába visszaléptek, — de lelkeszeikkel is egyedül esperességi kettős elnökség utján, alig lehetett kibékíteni? S valljon a dunáninneni kerületnek