Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-08-04 / 31. szám

ütközve, kártékonyán hatna annak üdvös voltára. Mindezek után mondhatná valaki: mind jó és mind szép ez; de a történet mutatja, mikép a papi kényuralom az egyházi fegyelem által jött be a múltban is az egyházba! Ez fájdalom, igy történt, igy van ez följegyezve az egyháztörténet lapjain, csak hogy ennek nem az egyházi fegyelem volt az oka, hanem inkább azon telhetetlen hatalmasok, kik a vallást gazdagságszerzésre fordítani nem irtóztak. Ilyen volt a Simonia korszaka, mely minden időben veszedelmére volt az egyházi fegyelemnek, s a keresztyéni erkölcstudománynak; mert ez azt tanitja: vessük meg a gazdagságot, vagy legalább indulatunkat az iránt mérsékeljük, emez pedig a tudatlanságot ápolja és a keresztyén jámborságból csúfot tíz. Egyébiránt pedig az egyházi fegyelemmel való visszaélésből koránsem következik, hogy azt magunktól ellökve eredeti tiszta egyszerűségébe vissza ne állitsuk; mert hiszen ezen okoskodás szerint azt is mondhatnánk: többször történt már az életben, hogy hatalmas és nagylelkű fejedelmek után szívtelen és kegyetlenek uralkodtak; ele azért vége legyen-e az uralkodásnak a birodalmakon és népeken ?! vagy azért, hogy egynéhány hamis és törvénytelen biró megtapodta az igazságot, le kell-e rombolni a törvényszékeket ? ?! Es már ilyen okoskodással ostromolni akarni a hasznos és szükséges egyházi fegyelmet minden időben oly elv maradand, mely többségre nem fog vergődni soha. Csúthy Zsigmond. —— ISKOLAÜGY. A PESTI REF. GYMNASIUM KÖZVIZSGÁLATAI. Folyó julius hó 22-kélől 26-káig folytak a helvét vallásúak iskoláiban a vizsgálatok. Nyilvánosan a templomban tartattak, mint máskor is, tehát szabadon bejuthatott a hallgató. Mindemellett a hallgatóság a növendékek számát s előmenetelét tekintve igen kevés volt — talán a legközelebb érdekeltek egy része. Én valamint a mult évben, ugy ez idén is szorgalmasan eljártam s nagy figyelemmel kisértem ezen iskola tanárai működésének irányát és sikerét, a mint tavaly, ugy ez idén is elfogulatlan Ítéletemet a közönséggel tudatni jónak láttam. Igaz, hogy jelen időben nagyszerű gondolatok, a haza jövőjén való csüggés foglalják el minden honfi szívét és eszét; igaz hogy a társadalom jelen lázas állapotában a gondolkozó s a honért remegő honfiak egy nagy gondolattal, a hon mikénti megszabadulhatása gondolatával foglalkodnak: ne felejtsük azért el hazámfiai, hogy iskoláink munkálkodásaiban a biztos jövőnek épen olyan zálogai vannak kezeink között, mint a corpus jurisban. És mivel iskoláink jó állapota, előhaladása s életünkre ható sikerétől függ nemzetünk jövője, nekünk még e nehéz tusák közepett sem lehet, nem szabad azokról soha egy percig sem megfelejtkeznünk. Az idő eljár, és sebes futásban nem várakozik azon határnapra, melyben szabadságunk napját hazánk egén üdvözölni reméljük A kor jelen nemzedéke az idő folyásával halad, s a természet utján testben növekszik. — S történnek mindezek akaratunk és számításunkon kivül — Az idő folytán, ha minden erőnkkel rajta nem vagyunk, az ifjúság szelemi élete nem fejlik ki, elmaradozik, s ez elmaradottság elsenyveszti a nemzeti életet s történni fog ez mulasztásunkból származott akaratunkkal. — Nekünk tehát, kik jelenben nemzetünk jövőjéért élünk, minden erőnket ifju nemzedékünk nevelésére kell fordítanunk, hogy amaz óhajtva várt nagy napnak reggele bennünket a hét okos szűz világító lámpájával találjon. Ezen gondolatok okozták bennem ama kedvetlen érzést, melyet a növendékek vizsgálatánál tapasztalt részvétlenség miatt éreztem. Fel tehát hazámfiai! legyetek ébren. Az ifjúság nevelését, még e nyomorgatott szegény hon nehéz napjaiban is karoljátok fel lelkesen; mert ezzel nem időzhetünk, inert ezen gondosságunk biztosítja, akkor midőn mi már nem leszünk, e drága hon jövőjét! Ott álltam a szentegyházban, e szent gondolatokat forgatván elmémben s örömkönyekkel eltelt szemekkel néztem a buzgalmat, melyet a helvét vallású egyházi elöljáróság egy pár év alatt kifejtett, fentartott, gyarapított. — Nagy és nevezetes buzgalom ez hazámfiai! Ezelőtt két évvel a szénatéren egy rozzant házban, egy háromosztályú csekély elemiiskolácska létezett — nem látva, nem ismerve senkitől; és ma azon helyen egy szép kétemeletes épületben háromosztályú leány-,négyosztályu elemiiskola s hat osztályú gymnasium áll, megérdemelve, hogy láttassék mindenkitől! Nem szokásom semmit túlbecsülni, legkevésbbé szeretem a vizsgálatokat bevett szokás szerint magasztalni — komoly ügyben igen is szokásom meggondolva mondani ki a helyeslő szót — s mint ilyen egyén valóban nehéz elhatároznom, hogy a semmiből keletkezett reform, iskola fenállásán csudálkozzam-e, vagy azon szellem elölt, mely azt átlengi, hajoljak meg. Ezen iskolai szellemet ismernie kell a nagy közönségnek — s bár én lehetnék képes ezen iskola igaz uton haladását csak kis részben is ecsetelni! A leányiskoláról nem szólhatok, mert dolgaim ez egynek meghallgathatásától eltartóztattak. De egy osztályát sem mulasztottam el a fiuk iskolájának,— s ezekről szerzett tapasztalataimat lelkiismeretesen adhatom elő.