Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-28 / 30. szám

törvényesen gyakorlott legfelsőbb felügyelése alatt, oly törvényszerűen intéztettek el, hogy ez év leforgása alatt ezen tiszai kerület uj sérelemmel többé nem találkozott; azért is nem kívánhat egyebet, mint hogy a magyar pro­testáns egyház az 1790: 26. t.-cikkhez továbbá is ra­gaszkodván, egyszersmind mindig azon hűségben találja fel éltető erejét, mely keblünkben lakván, soha nem hül el, soha nem ernyed, de sötét napokban, valamint fé­nyesekben a legkisebb körben ugy, mint a legtágasabban egyenlő gonddal és buzgósággal működik az egyház felvi­rágzása szent ügyén! Figyelmeztetvén azonban hitsorsosait, hogy ezen éltető erőt, mely soha nem ront, de mindig épit, nem kell összekeverni azon kitörő, korlátok közé nem szorítható lánggal és nyughatatlansággal, mely ritkán használ, legtöbb esetekben pedig felriasztván a visszahatás elemeit, a már kész munkát is rommá sújtja; ezen éltető erőt nem puszta szavak, de tettek által be kell bizonyítani és erre nézve némi megelégedéssel jelentheti, miszerint az iskolai segély tárgyában már három egyházi kerületi gyűlésen hozott végzések ezen év folyama alatt szigo­ruabban tartattak meg, mint ezelőtt. Ugyanis az 1859. és 1860. évi járulékból, mely a VI. szab. kir. városok esperes­ségére nézve 1680 forintra szabatott, most már csak 93 ft. van hátra. A XIII. városi esperesség a kivetett 1680 forintot egészen lefizette, miért is buzgósága nyilvánosan elis­merendő. A VII. bányavárosi esperesség 682 forint után még 19 forinttal tartozik. A tátraaljai esperesség 840 forint után 134 forinttal tartozik. A göinöri esperesség 2467 forint után 743 forinttal tartozik. A kishonti esperesség 1312 forint után még 1072 fo­rinttal tartozik és igy lelkészei vagy nem sürgették a fize­tést, vagy híveiket kötelességük teljesítésére birni nem tudták; mind a két esetben kötelességeik teljesítésére in­tetnek. A sáros-zempléni esperesség 682 forint után még tar­tozik 260 forinttal; beszedése váratik. A hegyaljai esperesség 1785 forint után még 495 forinttal tartozik. Összesen 10,130 forint kivetés után 7980 forint befi­zettetett és 3150 forint még befizetendő. A nyíregyházi tanitó-képezdére Cornides Károly ur magyar születésü bécsi nagykereskedő 100 forintot adott, miért is nyilvános köszönet mondatik. Ezek után több kiküldetései eredményét, különösen Nyíregyházán Jeszenszky volt lelkész és az egyház egyik része közti viszálkodásoknak más lelkész vá­lasztása általi szerencsés kiegyenlítését bejelentvén, — utána Máday superintendens ur egyházi látogatásairól tu­dósította a közgyűlést; és igy az utolsó miskolci jegyző­könyv azért olvastatott fel, hogy annak egyes pontjai sze­rint az illetők a végzéseknek miképen történt végrehajtá­sáról számolhassanak. Az egyházkerületi-pénztár 1862-iki költségvetése hevesebb vitákra adott alkalmat; az elnök felszólitván az esperességeket, hogy döntő szavazásaikat adnák elő, ezek szerint: a superintendens fizetése 1200 forintról 800 forintra szállíttatott le, káplánja évi fizetése 300 forintban állapíttatott meg, a nyolc esperesnek fizetése mindegyik esperességre bizattatott; az özvegyi nyugdijak 400 ft; ösztöndíj 210 ft: pataki catecheta 100 ft; adó 100 ft; útiköltségek és tiszteletdijak 400 ft; az iskolai se­gély 4095 ft; a liittani-intézet pótléka 1000 ft. Ezen 7405 forintnyi kiadás fedezésére a bevétel: kamatokból 1000 ft; agentionale és cathedraticum 500 ft; a reformátioi offerto­rium 500 ft; iskolai segélyre és a superintendensi fizetésre 5405 ft. kivetés utján. Az egyházi pénztár számára a mult közgyűlésen javaslatba hozott sorsjáték a cs. k. pénzügy­minisztérium részéről tagadó válaszszal utasíttatott vissza. A Gusztáv-Adolf-egylettöl e f. év alatt érkezett egyhází­s iskolai segélypénzek 2000 forintra rúgtak. A tanrend­szer átvizsgálására egy számos tagból álló választmány rendeltetett, mely holnap be fogja adni jelentését. Az ülés utáni fényes ebédhez e megye főispánja gr. Péchy Manó a két alispánnal és főjegyzővel, a kassai ró­mai-katholikus püspök két kanonokkal és több más kitűnő egyének hivatalosak levén, jelenlétük által is azon egyet­értést bebizonyították, mely itten a különböző vallásfele­kezetek közt régóta létezik. A toastok sorát Zsedényi nyitotta meg, a magyar protestáns egyház legfelsőbb fel­ügyelőjét O Felségét azon kívánsággal éltetvén, miszerint e válságos percben legfelsőbb határozványaiban azon meg­győződéstől vezéreltessék, hogy Magyarország alkotmá­nyos kifejlése és nemzetiesedése a leghatalmasabb elem az összes birodalmi közös erők formájában, mi általános zajos tetszéssel fogadtatott; ezután Abaujmegye főispánjá­ért emelvén poharát, erre gróf Péchy gyönyörűen felelt. A katholikus püspökért az evang. püspök Máday ivott; mire Liptsey kanonok éltes kora dacára ékes, eleven sza­vakkal a püspök és káptalan nevében válaszolt. A testvé­riség és egyetértés szebben nem nyilatkozhatott, mint e teremben. AZ UNITÁRIUSOK ZSINATA TORDÁN. Az erdélyi unitáriusoknak idei zsinati főtanácsa kez­dődött junius 30-kán Tordán, végződött julius 3-kán. E zsinat egyike a legnevezetesebbeknek ezen egyház kebelé­ben, nemcsak tárgyaiért, hanem más körülmények tekin­tetéből is. E hitfelekezetnek püspöke még 1852-ben meg­halván, azótai folytonos kérelmezései sem nyerhettek a a bécsi volt minisztériumnál meghallgattatást az iránt, hogy uj püspököt választhasson. Különböző úton-módon huzódott-halasztódott az, mígnem az alkotmányos kor­mányzás visszaállíttatván, az ország mostani kancellára ke­gyes volt az engedélyt — uj folyamodásra — rögtön kiesz­közölni. Köszönet érette az alkotmány hü őrének, a bölcs államférfinak, a hü hazafinak. Már maga azon körülmény, hogy ezen hitfelekezet egyházi főnökét őseinek szokása szerint valahára megválaszthatja, elég volt arra, hogy a

Next

/
Oldalképek
Tartalom