Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-28 / 30. szám

említenem. Sokára tudott a reform, egyházi mozgalom, mint szelektől zaklatott tenger, ugy megcsöndesülni és kisimulni, hogy az évenkénti papváltoztatás , a lelkésznek egyházból-egyházba gyakran fél időn is kényszeritett költözködése, legalább három évig terjedő helyben-nyugvással váltassék fel. Az 1791. budai zsinat 9-ik kánonja 13-ik száma 5-ik pontjában hozott rendelet sem örvendhetett mindjárt kellő eredménynek. Több mint félszázad kellett arra, mig megszűnt az a visszaélés, miszerint igen sokszor megtörtént az, mit Péczeli József meséjében olvashatunk : Ha a legjobb papra egy-két előkelő Megharagszik, akkor ott ki nem telel ő. Alig 20 éve, hogy a lelkipásztort a canonicus három év végének közeledtével marasztalni, vagy elbocsátását jelenteni szokott kellemetlen tisztelgés kikopni indult a divatból. Hozzátok szokásba a három éves tisztújítást, visszaidézitek a titeket minden harmadik évben kiszavazó korszakot is. Mert ha szolgatársaitok iránt, kiket egy karral ti, másikkal az egyházak emeltek tiszteletpolcra, türelmetlenek, vagy csak változásukat óhajtók is lesztek: mint várhatnátok, hogy az egyházközség, melynek ti adjátok a példát, irányotokban magát máskép viselje ? Magunk alatt vágni a fát nem bölcseség. Edes Albert alsó-borsodi esperes. EGYHÁZI FEGYELEM. Az eszmében igen szép belmissioról már sokat irtak ezen becses lapok hasábjain; de valljuk meg az igazat, az mindaddig nem fogja megteremni kivánt gyümölcsét, mig az erkölcsöt illetőleg, jelen hideg és közönyös egyházi életünkben a fegyelem karöltve nem jár a többi szabályokkal. Valamint régen az elhatalmazó vétkek árja ellen leghatalmasabb eszköz volt az egyházi fegyelem: ugy jelen korunkban ennek nem léte egyik legfőbb oka azon sok erkölcstelenségnek, mely az egyház kebelében mind inkább-inkább felüti sátorát. — Nem is vesztette el erejét és tekintélyét mindaddig, mignem az elöljárók vele mértéktelenül visszaélve, a felső hatalmasságok jogait megsértették. Melyből önkényt következik, miszerint az egyházi fegyelem, melynek egy részről sem az evangyéliumi tudománynyal ellenkezni, sem más részről a fejedelmek jogát s a haza közcsendét és javát megsérteni nem szabad, ha evangyéliomi szellemben gyakoroltatik, épen ugy gyógyit, mint orvosolt az apostolok idejében, s az első keresztyének közt, mivel az evangyéliom szerinti fegyelem használásának ama hires angol tudós, Klaude szerint, az a tulajdonsága van, hogy midőn harcol, nevekedik, midőn veszt, gyarapodik, hasonló a természethez, mely minden erejét arra a részre fordítja, mely meg van sértve, vagy gyengülve. Opusc. tom. 4. p. 47. A helyett azonban , hogy több magános tudósoknak ide vonatkozó értelmét előhordanók, lássuk magát a szentírást, mely legtekintélyesebb alapja az egyházi fegyelemnek. E szerint eleitől fogva ki szokták az egyháznak külső társaságából rekeszteni azokat, kik cselekedeteikkel azt mutatták meg, miszerint ők a hivö-egyliáz lelki társaságához nem tartoznak. Es valamint, mint egy tudós mondja: a „természeti testnek tagját csak akkor szokták elvágni, midőn látják, hogy a fene beleesett és az elevenségtől megfosztatott: ugy a kitiltás által is nem lehet senki mást az egyháztól elszakasztani, hanem kik felől méltán fel lehet ténni, hogy lelkiképen meghaltanak. Maga a Krisztus egyetlenegy bűnért, melyben valaki megátalkodott és megjobbulni nem akart, megengedte, hogy az ilyen ugy tekintessék, mint pogány és fukar. Lásd Máté 18: 15, 16., 17. A korinthusi gyülekezetben egy ember vér ellen való paráznaságba esett, és hogy ezt a gyülekezet nem rekeszté ki a maga kebeléből, ráirt az egyházra, nemcsak, hanem önmaga kirekeszté a bűnöst az egyházból. 1. Kor. 5: 9 —12. — Nem mondja egyenesen, hogy a kik egyszersmind paráználkodók is stb., hanem: sem a paráználkodók, sem a bálványimádók stb., az Isten országát örökségül nem bírhatják. Lásd tovább : Efés.5: 5. Síd. 13: 4. l.Kor. 6: 9. Solt. 5: 6. Solt. 6: 7. Solt. 11: 5. stb., stb. — melyek mind azt mutatják, hogy az egyházi fegyelem magának az Istennek rendelése. Ilyen értelemben vette és gyakorolta ezt az első egyház is, mig az megmaradt eredeti tisztaságában; melyről bizonyságul szolgálnak nekünk