Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-21 / 29. szám

dések mellett a Szarvason felállítandó tanítóképezde tette a vitatkozásoknak legérdekesebb tárgyát. Ugyanis már rég oíiajtott tárgya az egyházmegyének egy tanítóképezde felállítása, de a mely az 1849-töl kezdődött idők mostohaságán mindeddig megtörött. Most azonban a kedvezőbb körülmények, a szabad kéz az iskolák igazgatásában és ,,az ág. hitv. tanárok tanácskozmánya által tett iskolaszervezeti javaslatok"— melyek a gymnasium szervezésére tizenegy egyént, kikből három segédtanár lehet, elégnek tartanak: azon kedvező helyzetbe hozták az egyházmegyét, miszerint elérkezettnek látja az időt a tanítóképezde életbe léptetésére; annyival is inkább pedig, mivel mig egy részről néhány tanárszék üresen áll, addig más részről a jelenleg működő tanitóerökben oly egyének állanak rendelkezése alatt, kik a nevezett képezde vezetésében a legjobb reményekre jogosítanak. De hogy a gymnasium ekképen hátrányt ne szenvedjen, az illetőket uj erők fogják pótolni. S erre nézve Mihálovics József, ki az 186°/i. évben már mint segédtanár működött, Benka Julius és Zsilinszky Mihály, kik tanpályájukat jelenleg végezik a német egyetemeken, indítványba is tétettek. A tanítóképezde minél előbbi, még a következő 186 ya

. iskolai évben leendő felállithatása tekintetéből nt. Torkos Károly esperes april 3. egy bizottmányi gyűlést hívott Össze tanárok lelkészek és tanítókból, hogy a gymnasium és tervezett seminárium egyesítésének fontos ügye felett tanácskozzanak. Itt először az alapszabályok állapíttattak meg, azután a megkívántató tanerők és eszközök vétettek tárgyalás alá, majd végre az ut és mód, t. i. hogy a terv miként vitethessék keresztül az egyházak ujabb terhelése nélkül, lön megvitatva. A bizottmány tanácskozmánya eredményeinek a senioratus előtt minél tisztábban való feltüntethetése végett nem csak hogy jegyzökönyvet vezetett, hanem még kebléből egy választmányt is nevezett ki, — tagjai levén Horváth Sámuel volt esperes, Gaal Dániel tanitó, mindketten Tótkomlósról, és Petz Julius mezöberényi lelkész, a végre, hogy a gyűlésig egy összefüggő tudósítást s vele egyetemben egy átalános alapvonásokban kimutatott tervet készítsenek. A tudósítás lényege röviden ez: A tanitóképezdének mint ilyennek a gymnasiumtól való szétválasztása már csak azért sem volna helyeselhető, mivel az azon színezetet hordozná magán, miszerint az irányadó tényezők nem tudtak tisztába jönni a fetett, hogy egy oly intézetnek, minő egy seminárium, célja és elve a dressura-e, vagy pedig a nevelés. De nem helyeselhető továbbá azért sem, mivel igy a növendékek a gymnasium kebléből kiszakittatván, minden átmenet nélkül ültettetnének át egy egészen ismeretlen intézet földjébe. A szakadást s az ebből származott hiányt semmi közvetítő, semmi ügynevezett praeparandia sem volna képes kipótolni. Továbbá a szétválasztás ellen szól még azon körülmény is, hogy ez által a növendékek még oly időben kénytelenittetnének tanpályát választani, a midőn még az érettség kora hiányzik. Ezért a bizottmány teljesen ellene van a 4-dik gymnasiumi osztályból a tanitóképezdébe való átmenetelnek. De nem helyeselhető végre azért sem, mivel ez által a gymnasium és a tanítóképezde növendékei közt bizonyos kast-különbség jöne létre, mely szinte nemkívánatos. Ezek után a bizottmány teljesen ellenzi a tanitóképezdének a gymnasiumtól való szétválasztását, mig ellenben az önálló és mélyebb tudományosságra emelkedhetés és a teljes érettségi korra, — hol az ifjú már szabadon határozhat tanpályája felett, s mely a philosophiai tudományokra való átmenetelnél kezdődik, — eljuthatás szempontjából a szoros összeköttetést javasolja annyival is inkább pedig, mivel mig egy részről a gymnásiumnak célja az, hogy az ifjút a magasabb tudományok tanulmányozására előkészítse, belőle ágazván ki minden tanpályák, igy a seminariumi is: addig más részről meg az, hogy humanisticus képzés által a szív és jellemet egyaránt kifejtse, — s ezeknek pedig mindegyikére, az ész, a SZÍVÓS és tiszta jellem kifejtésére a tanítóknak szükségük van, sőt bennök, mondhatni, elengedhetlen kellék. De ezen szellemi oldalak mellett nem téveszté a bizottmány az anyagiakat sem, melyek szinte nagy befolyással vannak a tanpályák választására, mondván, hogy a ki a társaséletben szerényebb pályát választ, szükséges, hogy az rövidebb időt és kevesebb anyagot vegyen igénybe, mint más fényesebb pályára törekvő. E szempontot is tekintetbe véve, ugy formulázta most már a bizottmány javaslatát, hogy a képezdei pálya, bár más tanpályákkal, melyek csak a gymnasium bevégeztével kezdődnek, ez is egy alapon nyugszik, már a gymnasiumban megkezdődjék, ugy hogy a 7-dik és 8-dik osztályban a leendő tanitók az úgynevezett classicus nyelvek tanulása alól, mely hetenként 6—10 órát veszen igénybe, felmentessenek, s helyette addig szaktudományuk elméleti részéből, Paedagogica, Didactica, Methodica és vallásból (bibliai bevezetés, bibliaismertetés, bibliatörténet, egyháztörténet a reformatio története, különösebben pedig a hazai), ének-, zongora- és orgonálásból vegyenek oktatást, a többi gymnasiumi, különösen pedig a philosophiai tudományok hallgatása szinte kötelező erejű levén. S ha e szerint két év alatt az elméleti tudományok elvégeztettek, a harmadik gyakorlati évben a növendékek a népiskolákban előforduló egyes tantárgyak módszerének elmélete mellett az elemi iskolákban a tanítóképezde igazgatójának felügyelete alatt a rendes tanitó oldalánál gyakorlati oktatásban is részesittessenek. Az előadottak nyomán óhajtja a bizottmány annak kimondását: hogy a tanítóképezde három évi tanpályájával, bár saját, az iskolai tanácstól függő igazgatással bír, a gymnasiummal egyesitett önálló szerves egészet képez. A bizottmány ezen indítványát az egy. m. gyűlés elfogadván, a válaszadás határidejéül a segédtanárokat illetőleg jul. 31-ét tűzte ki. A többi szervezésre vonatkozó dolgokat, minő a gymnasiummal való egyesítés, a tanerők elrendezése stb, a szarvasi gymnasium iskolatanácsára bízta. Nagyon érdekes volt még „az ág. hitv. tanárok tanácskozmánya által tett iskolaszervezési javaslatok" folytán bemutatott előterjesztés intézeteink vezetésének utja 58