Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-14 / 28. szám

házunk helyzetének bölcs felfogására mutató, poedagogicodidacticai valóban talpraesett intézkedése, miszerint a fejlettebb tanulók legyenek a kisebbeknek magántanitói; s midőn ezáltal amazokban önérzet, szorgalom ébresztetett, az önképzésre tágas tér nyilt j az iskolai év bevégeztével magasabb miveltség megszerezhetésére a vagyontalan ifjaknak anyagi eszköz nyújtatott, s a tanítvány és tsnitó közti szívélyes viszony mintegy soha meg nem szakadó lánc volt, mely nem csak az ők, hanem igen gyakran gyermekeik szívét is elválhatlanul egybekapcsolta. „És mondjam-e, t. h., mi jókat termett egyházi éspolgári életünkre nézve anyaszentegyházunk Önkormányzási jogából folyó ezen intézkedése?Elmondjam-e, hogy tanodáink,bárha legnagyobb részben szegénységök által gátoltatt; k is erejök kellő kifejtésében, mindamellett mind az egyhízi, mind a polgári életnek kellő képzettségű, buzgó s az any iszentegyháznak ép ugy, mint a hazának jogait életükkel is örömest védelmező fiakat adtak régibb, mint ujabb időkben „Mondjam-e, hogy ama kornevelte fiak vezették és kormányozták egyházunkat s iskoláinkat az önkormányzásban korlátoltatás közelebb lefolyt éveiben is, s tán most is csak azoktól várjuk iskoláinknak ama térre való visszavezettetését, hol azok századokon át oly áldásteljesen munkálódtak ? „Nem, —hanem veletek együtt hálát adok a gondviselésnek, hogy újból kezünkbe adta egyházunk s iskoláink kormányzását s ezáltal annak jövendőjét; és főbb pontokban előadom, hogy iskolánk elöjárósága az önkormányzás terére való lépését azzal kezdette meg, miszerint meghatározta, hogy: „1. Az iskola közvetlen igazgatása, mely eddig egy tanárra van bizva, két tanárnak adassék át, kik közül az úgynevezett rector a fegyelmi s egyéb közügyeket, a poedagogarcha a tanügyet vezesse s mindkét hivatal időről időre más-más tanárra bizassék a szerint, mint annak részleteit anyaszentegyházunk főtanácsa megállapitandja. „2. Az elemi tanoda ezután is három osztálylyal álland fenn. mig iskolánk pénzereje megengedendi egy 4-dik osztály felállítását. Ezen elemi tanodából ki lesz rekesztve minden idegen nyelv tanulása, s a fösidy a magyar nyelvre lesz fektetve. „3. A gymnasiumot 6 osztálylyal fentartandja, de oly móddal, hogy a német nyelv tanulása a 3-dik, ahellennyelv tanulása pedig az 5-dik osztályban kezdessék meg s hazánk története nemcsak a világtörténetbe beolvadva, hanem merőben önállóan is taníttassák. Önként értetődik, miként az erre való átmenetel fokozatos lesz s didacticai szempontok egy átalában nem ignoráltatnak. „4. A régibb úgynevezett diákság visszaállittatik; a gymnasiumon felül 3 éves bölcsészeti tanfolyamot állítván fel, a melynek első osztályába ma beléptek az ez évben volt 6-dik gymnasiumi osztályunk növendékei s két év múlva mind 3 osztálya megalakuland. Ennek növendékei az alsóbb osztályok tanulóinak magántanitói lesznek s a bölcsészeti tanfolyam bevégzésével mint közoktatók fognak alkalmaztatni képzettségük mértéke szerint. „5. A jövő tanévben mind az elemi tanoda, mind a gymnasium növendékei számára privát tanítókról lesz gondoskodva, s egyszersmind meg van határozva a mondott tanulókra nézve, hogy mindeniknek privát tanítóval kell bírnia. „6. A közelebbi években nem levén diákjaink, meg kellett szűnni az iskolai bennlakásnak is; a jövő tanéven kezdve azonban a bennlakás újra életbe lépend, a mily mértékben t. i. az iskolai helyiségek s a magántanítók száma tekintetbe vételével lehető leend. „Ezek azon változások főbb pontokban, melyeket öntájékozásul a t. hallgatóknak, szüléknek és tanulóknak tudásába juttatni szükséges vala. A kegyelemnek és szeretetnek Istene adja, hogy ez intézkedések nyerjék meg a szülék bizalmát, szélesbitsék az iskola működési terét, Isten dicsőségére, hazánk s anyaszentegyházunk boldogitására!" E beszéd után az egész iskola, énekben dicsérve a fövalót, buzgó imát bocsátott Istenhez, mire iskolánk növendékei a hozzájok intézett atyai figyelmeztetések és megáldó szavak után a nemzeti Hymnust énekelve, a sokaság közmegelégedéssel oszlott szét. Beretzky Károly. —-O-— - -KÖNYVISMEETETÉS. Ráth Mór az égető szükségü iskolai kézikönyvek ügyében következő levelet intézett az iskolai igazgatóságokhoz : Igen tisztelt igazgatóság ! Szándékom levén még ezen nyár folytán Qönczy Pál nevelő és tanár ur több rendbeli iskolai kézi és ezekhez tartozó vezérkönyveit kiadni: bátor vagyok a t. c. igazgatóság becses figyelmébe következő munkákat ajánlani, s egyszersmind tisztelettel felkérni, méltóztassék kijelenteni: hajlandó-e ezen munkákat tanintézetében összesen vagy részben elfogadni, s elfogadás esetében egyik-egyikből hány példányra lészen iskolájában szükség? hogy igy a nyomatandó példányok száma iránt tájékozhassam magamat. 1. A latin nyelvtan: kézikönyv az I. és II-dik osztályú gymn. és reál tanulók számára, irta GönczyPál. 2. Tanmódszeres vezérkönyv a latin nyelv tanítására, tanárok számára. Ezen könyvben lépésről lépésre vezérelve van a tanitó, miként kell a latin nyelvet oktatni , s e tantárgyat lehető könnyűvé s kellemessé tenni. Az egész munka mondattani alapon van kidolgozva. — Az első folyamban csupán egyenes (egyszerű bővített, s egymás mellé sorolt) mondatok vannak. A második folyam a foglalt (összetett) mondatokat tárgyalja. — A mondatok alkotása közben észrevétlenül fejti ki s nehézség nélkül tanulja meg a gyermek a latinnyelv alaktanát (grammatika), a szófüzéstant (syntaxis). Ezen fokozatos és gyakorlati előadásból származik a sikeres tudás s ez buzdítja fel a tanulót ezen nyelv könnyű tanulására.