Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-14 / 28. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-hivatal: Lövészutca, 10. szám. 1. emelet. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helybeli : házhozliordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékén: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 wjkr. SZÓZAT. Jelige. János 12. rész, 3. és 7-dik versei: „Mária vévén egy font igaz nárdusból csinált drága kenetet, megkené a Jézusnak lábait és rnegtörlé Jézusnak lábait az ö hajával: a ház pedig megtelék a kenetnek illatjával. Monda azért Jézus : az én temetésemnek idejére tartotta ő ezt." A nagy férfiú, a halhatatlan emlékezetű hitjavitó Kálvin halála óta kevés híján három század vonult el a protestáns anyaszentegyház felett. Magyar hazánkban, sőt a testvér Erdélyben is, ha keressük az emlékeket — miket vallásos kegyelet emelt ama halhatatlan érdemű férfiúnak — fájdalommal kell be ismernünk, ilyekre a két hazában sem igen találhatunk. Él ugyan a vallásos szellem, él a szent buzgóság— melyet keresztyén tanításainak égi ihletésével örök életre költe fel — él az egyház s ennek hű keblű fiaiban, s magasztos fényben ragyog felénk ama sok áldozatokban, a vallás és nevelés szent ügye gyámolitására s virágzására buzgó Önmegtagadással s elragadó bőkezűséggel létrehozott intézetekben s kegyes alapítványokban. Es az egyház minden nemes érzésíi fia örvendő hála meleg érzelmeivel tiszteli a kegyes férfiak örökké áldott neveit, kik letevék a vallás szent oltárára drága ajándékukat, holtuk után is használandók millió lelkeknek, kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. Ámbár azonban a vallásos buzgóság nagyszerű tanujeleivel találkozhatunk is : de mindezek közt csak egyetlenegy sincs, mely a halhatatlan Kálvin-névre emlékeztetne. Es mégis ez emlékhiány lelkem előtt ugy tűnik fel, mint tanú a vallásos kegyelet és hálás tisztelet felől, mely a nagy hitujitó iránt oly mélyen, oly hőn s oly bensőleg él és ápoltatik anyaszentegyházunk fiainak lelkében, miszerint egyes áldozók sem jogosnak, sem méltányosnak nem tartották e nagy névvel ruházni s feldisziteni kegyes ajándékukat. A nagy férfiú nevét halhatatlanná tevé a hitújítás isteni műve; és ez ok miatt nem érc, nem márványemlékek nem létezésén búsongok én, melyeket a futó évek rohama végre is elporlaszt, megemészt: de óhajtom e nagy nevet egy örökké fenmaradó áldásdus intézményben megdicsőülve látni. Es ily intézményt létrehozni nem kiválólag egy embert, de az egyetemes helv. hitvallású magyar anyaszentegyházat érdeklő legszentebb erkölcsi kötelesség. Itt az idő, és pedig mintegy kényszerítve int, hogy a jelen válságos körülmények és a haladási kor igényelte szükségek s követelések tekintetbevételével, egyesitse anyaszentegyházunk vallásos áldozataink szétágazó erecskéit egy név alatt, igy vezetve azokat egy főforrásba , melynek jótékony folyama életet áraszthatand az egyetemes egyháznak növényként sinlődő, sok hiány és szükséggel küzködő egyházaira, nevelőintézeteire. Ilynemű intézményben óhajtom én alapítva látni a nagy férfiú kedves emlékét, óhajtom, hogy ily magas irányú intézmény neve lenne: Kálvin-örökség. Mint egy kegyes család, melynek hű tagjai lankadatlan munkásságuk s törekvésök édes gyümölcseit összeadják a közvagyon és jóllét nevelésére, de minden kieszközlött jóllétnek ők maguk részesei, s majdan örökösei is: ugy áll lelkem előtt az egyetemes helv. hitvallású ma-