Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-01-20 / 3. szám

bennök végeznie, hogy a külföldi egyetemre való kimenetel neki megengedtessék ? 9. Néni jó volna-e a súlyt nem annyira az ugy nevezett „candidaticum" (előkészítő), mint inkább az ugy nevezett „pro ministero" (lelkészképességi) vizsgálatra fektetni ? Más szavakkal, miután megállapított rendszer és évek szerint fognak képeztetni ifjaink, a tanári kar bizonyítványa nem elég érvénynyel bir-e, hogy azzal igazolják magokat, mig iskolai pályájokat futják; de ha pályájokat bevégezték, nem akkor kellene-e inkább őket egy, a superintendens elnöklete alatt összeülő vizsgáló választmány elébe állítani, mely megbírálja, birnak-e azon képességgel, hogy — a canonicus évek beteltével s az externa vocatio beálltával — ordináltathassanak ? 10. Ha a suly csakugyan a lelkészképességi (pro ministerio) és nem a candidaticumi vizsgára fektettetnék, hogyan kellene ezt a vizsgálatot elintézni, hogy mind a célszerűség, mind a nyilvánosság, mind az ünnepélyesség igényeinek elégtéve legyen ? Mi történjék azokkal, kik az ily vizsgán, először, másodszor, harmadszor megbuknának? 11. Az ily vizsgát kiállolt s képességi oklevéllel ellátott theol. ifjak addig, mig vocatiót kapnak, kinek és milyen felügyelése alatt álljanak s mire köteleztesssenek évről évre, hogy az egyházzal és ennek igazgatóival folytonos összeköttetésben maradjanak ? 12. A lelkészképességi vizsgát kiállott, erről oklevelet előmutatható, canonicus éveiket betöltött s valamely gyülekezet által meghívott ifjak az ordinálás előtt tartozzanake újra vizsgálatot kiállni, vagy csak célszerű, a superintendens lelkismeretére bízandó colloquiumot — tanúk jelenlétében — tartani ?' E tételek és kérdésekkel nem akartam egyebet elérni, mint fővonalokban sejtetni azon irányt, mely felé szerintem az egybegyűlendő értekezletnek törekednie kell. Azon tudományos és szakavatott férfiak, kik jelenleg lelkészi növendékeink kiképzésével foglalkoznak, vessék el, módosítsák, pótolják, egészítsék ki azokat legjobb belátásuk szerint. Az én gondjaim egyike most az lesz, hogy a Pestre jövendő tisztelt férfiaknak ellátásáról gondoskodjam, hogy a középponti bizottmány által a pillanat örömében tett ígéretek legalább nemileg beváltathassanak. Másoknak méltóbb gondja pedig legyen az, hogy írásba foglalandó s ez ügyre vonatkozó véleményeiket, utasításaikat, terveiket stb. hozzám beküldeni méltóztassanak, hogy azokat az értekezlet tagjaival ha lehet eleve közölhessem, vagy legalább az értekezlet megnyitásakor nekik elő terjeszthessem. Az ügy mindnyájunké s eléggé nyomos, hogy mind azoknak figyelmét igényelje, kiknek ifjaink alapos theologiai képzettsége szivükön fekszik. Adja Isten, hogy távol minden helyi és személyes érdektől, egyedül a köznek javát éhező és szomjazó lélekkel fejthessük meg azt. Kelt Pesten 1861 jan. 11-kén. Székács József superintendens. A TANITÓKÉPEZDÉK ÜGYÉBEN SZÜKSÉGES VÁLASZ T. HORVÁTH • SÁMUEL URNÁK. A férjfias vitát szeretem, a veszekedést utálom, a feleselést kerülöm. — Azért is igen röviden csak ennyit: 1. Megvagyok győződve, hogy minden kerületnek egy egy tanitó képezdére vagyon szüksége, de jelenleg erős meggyőződésem az, hogy erőegyesülés által többre mehetünk mint az elválás ütján. 2. T. Horváth Sámuel ur semminemű más okot sem hozott fel hoszadalinas beszédjében a Szarvason netalán felállítandó képezde mellett, mint a melyeket bár mely ev. nagy közönség mellett átalánosságban fel lehet hozni. 3. A bányai ev. kerület csak „bizonyos meghatározandó feltételek alatt" segélyezendené a Tiszakor, ev. tanitóképezdét, miből világos, hogy a bányai kerületet nem csak kötelesség de jog is illetné, s így t. H. S. ur ebbeli nyilatkozata szószaporilásnál nem egyébb. 4. A ki azt állítja, hogy pl. a nyíregyházi tanítóképezde pártfogásához járulni „semmi esetre" sem fog, ez a „semmi esetre" kifejezés által azt is mondja, hogy akkor sem teend e tekintetben valamit, ha mindjárt az egyh. kerületi határozat kötelességévé tenné a hozzájárulást, s igy t. H. S. ur okoskodása újra szószaporitásnál nem egyébb. 5. Hogy nem lehetne nyilványos férjfinak, nyilványos helyen magánnyilatkozatot tennie, azt felfogni egy átalában nem birom, s újra kinyilatkoztatom, hogy t. Czékus István lelkész barátom uramnak, e részbeni szava, nagyon is helyes, de hivatalos nem volt, — 6. At. H. S. által programnak elnevezelt soraiból kitűnik, hogy a második pont szerint egy részről főohajtása a nemegyesülés, mert a békési esperességben, hol a vallásosság oly mély gyökeret eresztett, a tanítóképezde sinlődni nem fog; más részről pedig a 3 pont szerint az egyesülés kivánsága kölcsönös jog és kötelesség alapján. 7. A közöttem s t. H. S. ur között támadt kérdés fölötti ítélet tárgyában a közvéleményre apellálok egyszersmind megfogadván, hogy a t. ur bár mily nemű ellennyilatkozatára csak akkor fogok felelni, ha az szóhalmaz helyett, okok elősorolásával szerencséltet engem. Különben jeligém maradand : „Egyesítsük az erőket!" Nyíri János. KÜLFÖLD. (B. M.) A lezajlott vallásos mozgalom után az egyház terén beállott szélcsend s a közfigyelemnek az országos politikai ügyek felé fordulása, méltán azon aggodalmat szüli, hogy a zaklatás alatt fölébredt egyházias buzgalom netán ismét lelohadna és hideg közönyösségnek adván helyet, maholnap a vőlegénynek eleibe menő ama szüzek