Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-07-07 / 27. szám

Faiszon is csak tek. Kund Vince uraság egyh.-megyei felügyelőnk egyedül lakik hitsorsosink közül. Végre megjött a kisded számú gyülekezet, azok tudniillik, kikben él még a vallásuk iránti ragaszkodás, otthon ez egyszer csak a beteg, a könnyelmű, a hideglelkü, vallásával semmit nem gondoló, vagy ez örvendetes hirt nem tudó lutheránus ember maradhatott. Midőn láttuk, hogy nincs, kire tovább várakozni kellene, meghuzattuk a helybeli kath. egyház harangjait s ennek kíséretében mentünk ama gyönyörű szép stylben épített imola felé, mely jó távolságban a kastélytól egy nagyszerű angol kertben, egy emelkedett helyen fekszik. Mondhatom, meglepő szép-e kis imola, melynek oltárán egy oly gyönyörű festett kép van, azt ábrázolva, a mint Jézus imádkozik, hogy ez akárminö nagy templomban méltó helyet foglalna az oltár felett. Szép áldozat, Isten dicsőítésére ennyivel járulni. Mindjárt az imola ajtajánál vannak a lépcsők, melyeken az ember a sírboltba juthat, hol már egy pár tagja a t. Kund családnak hosszú álmát aluszsza. A mint az imaházba jutottunk a kisded gyülekezettel, ott levén a helybeli plébános is káplánjával együtt, azonnal elkezdte énekelni az i.-berényi tanitó vezérlete alatt néhány berényi iskolásgyermek a kerületi énekeskönyv 601. sz. énekét 1—3-ig. Erre nagytisz t. Pongrácz Ferenc esperes buzgó imával felszentelé az imolát és a sírboltot. Aztán ismét ének következett, mely után az alkalmi beszédet tiszt. Andorka János tartotta. Tárgya volt: Mikor szentelünk mi Istennek házat" Ennek befejezése után újra ének következett, mely után t. Szalay Sándor véssei és igy faiszi lelkész is az oltár elejébe lépve, rövid beszédje után kiszolgáltatta az ur vacsoráját. Vége levén ennek, az éneklő kar, mely valóban dicséretet érdemel, Kölcsey hymnusát zengte el befejezésül. Vége levén az ünnepnek, azon uton és rendben, melyben kijöttünk, visszatértünk a kastélyba, hol egy fényes teremben azonnal esperességi gyűlésünket mégis tartottuk, nagytiszt. Pongrácz Ferenc esperes és tek. Kund Vince egyházmegyei felügyelő iker-elnökségök alatt. Jól esett ott látni azokat, kiket gyülésünkön ritkán láthatunk, de fájt nélkülözni s ott nem láthatni a halhatatlan Berzsenyi Dániel három fiait, kik ez egyszer nem menthetik magukat a távolság miatt, mert mi épen azért tartottuk célszerűnek gyűlésünket ez évben Faiszon tartani, hogy közelebb lehessünk azon urakhoz, kik e távolság miatt panaszkodnak, kiknek, ha mondjuk: miért nem jönek templomba, miért nem jönek gyűlésre ? azt felelik: hogyan menjünk oly messzire, hisz napok kellenek oda. Egyházmegyei t. felügyelőnk meleg szavakkal üdvözlé a gyűlést s örömét fej ezé ki a felet t, hogy az esperességi gyűlést saját házában tisztelheti. Mindenek előtt a mult évi egyházmegyei és egyházkerületi gyűlések jegyzökönyvei olvastattak fel. Azutná szót emelt t. Lájpczig Jónás Somogymegye főügyésze némely lelkész azon hidegsége vagy könnyelműsége ellen miszerint valamint többször is, ugy ma is, a gyűlésről, nem tudni micsoda okoknál fogva, elmaradtak. Ezeket ö megrovandóknak nyilvánítja jegyzőkönyvileg, mert ma, mint mondá, nemcsak a gyűlésre jönni lett volna erkölcsi kötelességük, hanem egyúttal az imola felszentelésére is, mely annyival is örvendetesebb reánk nézve, mert ezen a vidéken azok számára, kik igy elszórva laknak hitsorsosaink közül, itt e tájon még csak egy imola sem találtatott. A gyűlés ez indítványt elfogadta, sőt hozzá tétetett, hogy vétessenek kérdőre az elmaradni szokott és most is elmaradt lelkészek, elmaradásukért. Több időre adott tárgyat a gyámintézet. Egyházmegyei bizottmány alakíttatott. Elnökül, t. Lájpczig Jónás pénztárnokul Andorka János, az egyházmegyei pénztárnok, választatott. A bizottmány tagja minden lelkész, azokon fölül t. Lehner János, Lájpczig István, Szabó János urak. A körlelkészek tudtára adták az esperességi gyűlésnek az iskolák mibenlétét.. A pátrói tanitó felett elégedetlenségüket nyilvánították. A gyűlés bizottmányt hüldött ki a dolog szorosabb megvizsgálása végett. Továbbá a tanítói értekezletek elnöke a mult évben tartott tanítói értekezlet jegyzökönyvét nyújtja át az esperességi gyűlésnek, több kérelmeit adván elö a tanítói karnak s tudomására juttatja a nt. esperességi gyűlésnek a tanítói kar könyvtára alakulását. Ezt az esperesség örvendetes tudomásul vette. E sorok irója inditványozá egy esperességi könyvtár felállítását, mely összeolvasztassék a tanítói könyvtárral. Ez indítvány egyhangúlag el is fogadtatott. Minden lelkész tartozik e könyvtárra évenként 2 ftot fizetni, a tanitók pedig, mint azt magok elhatározták az értekezleten, 1 ft. A világi urak is felszólittassanak akár pénzbeli adományra, akár pedig könyvek ajándékozására. Szeretve tisztelt egyházmegyei felügyelőnk e célra nekem 10 ftot adott át. Áldja meg e szives ajándékáért az Isten! A könyvtár Berényben leend. Könyvtárnok a berényi tanitó, ellenőr pedig a berényi lelkész leend. Hiszem, hogy nem sokára szép számú könyvekkel fog dicsekedhetni e könyvtár, mert tudjuk, hogy elvész a tudomány nélkül való nép. Jöttek elő még több tárgyak is, de helyszűke tekintetéből s igénytelen soraim hosszúsága miatt azt elhallgatom. A gyűlés befejezése után a szives házi ur magyar étkekkel és italokkal terhelt gazdag asztala várt reánk és azokra is, kik a felszentelési ünnepélyen jelen voltak, úrra és szolgára, szegényre és gazdagra, férfiura és asszonyra. Szép felköszöntések mondattak a házi úrért, a mi kedves egyházmegyei felügyelőnkért t. Kund Vincéért és egyetlen fiáért Béláért. E sorok irója pedig berekesztésül szívesen óhajtja, hogy az azokban kifejezett szerencsekivánatok mind teljesüljenek is! U. i. A sz.-királyi lelkész t. Takács József testi bajok miatt, fülei meghibásodása következtében hivataláról lemondott, visszavonulásban akarja tölteni éveit. A tanítói értekezlet ez évben Ih.-Berényben maj. 21-kén tartatott. Elnöke az értekezletnek a véssei lelkész Sz. S., jegyzője Pammer János ih.-berényi tanitó. Pénztárnoka Simon István surdi tanító. Ertekezletünk a mult évben alakult. Sz. S.