Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-30 / 26. szám

törték volna. Ez utóbbiak igy gondolkodtak: elmégyen a gazda idegen mezőre aratást vállalni, saját mezején pedig az aratásra megérett gabona lábon vesz. A többi pontokon gyorsan áthaladtunk. Végül egyházmegyénk az ünnepekre nézve kiván egy cikkelyt utántoldatni, még pedig olyant, mely a zörgő munkától való tartózkodást egyedül a délelőtti istenitisztelet idejére, a templom körül a lehető legszűkebb körre és csak olyan munkára — melynek zöreje a templomi ájtatosság közé vegyül — szorítja. VIII. Felolvastatott nt. esperes jelentése a legközelebb lefolyt időben egyházmegyénkben történt nevezetesebb jelenségek s mozzanatok felöl, melyből értök: 1. Két gyülekezet Mérges, Mórichida templomot épittett. Az első fel is szenteltetett. 2. Réti diszes iskolát épített s ünnepélylyel felavattatott. 3. Ménfő kezdekezö fiók-egyház, előbb már mesterlakot, ez évben pedig acélharangot szerzett, melyhez egy zsellér lakos Grinwald András 100 o. é. ftot, t. Ihász János ur állványfákat ajándékozott. 4. Egyházmegyénk 20 iskolája közül 15-öt, némelyiket két izben is, esperesünk meglátogatott. 5. Két iskolatanitó, Kis József és Hetvényi urak, a sopronyi képezdében önköltségükön több heteket töltöttének, hogy képezdei tanár nt. Pálfy ur által az olvasásnak hangoztatási, az írásnak ütenymódszérinti, a számvetésnek gyakorlati gyors, és az eddig nem látott, nem hallott nézlettannak tanítására nézve útba vezéreltessenek. 6. Kis József isk. tanitó a sopronyi képezdében szerzett hasznos ismereteit a tanitói conferentiákon hivataltársaival közli. 7. Az iskolákat látogatván — a hol ezt tenni kellett — esperes ur a gondnokokat egyházi tartozásaiknak pontos befizetésére, főképen az EEEGyámintézet ügyének felkarolására buzdította. Hogy egyházmegyénkben mindenek jó renddel mennek, hogy minden mások fölött egyházi tartozásaira nézve tisztában van, ezeket a gyűlés nt. esperes ur buzgó fáradozásainak tulajdonítja, a honnét saját alkalmán, költségén önkimélet nélkül tett fáradalmaiért hálával s elismeréssel fizetett meg. IX. Végül a kerületi gyűlésre, mely f. év aug. 22-én Pakson, Tolnamegyében tartatik, követekül az esperesen kivül még Eösze Zsigmond, Szigethy Dániel lelkészek; Kiss Sándor, Csemez Péter, Enessey Kálmán küldetnek. Insulanus. A TATAI REF. EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE. A nt. Komárom- s Györmegyék kebelében levő tatai h. h. egyházmegye folyó hó 11—12-kén tartá ez évi közgyűlését Tatában nt. László József esperes és tek. Sárközy József s.-gondnok s t. Komárommegye első alispánjának ikerelnökletök alatt több tanácsbirák, lelkészek, tanitók, képviselők és számos mindenrendü hallgatóság jelenlétében. — De mielőtt a gyűlés tárgyai jíözül^ némelyeket felemlítenék, hazafiúi kötelességemnek ismerem, mindenekelőtt megemlékezni azon nagyszerű gyászünnepélyröl, melyet e gyűlést megelőzőleg a nt. egyházmegye e hó 11-én a tatai ref. gyülekezet tágas s gyászlepellel bevont egyházában, minden vallású és rangú roppant néptömeg jelenlétében tartott. S kinek gyásztiszteletére gyűltek fel egyházmegyénk tisztes vénei, — kiért öltözött gyászba e nép, kiért sírnak e honleányok, deli szüzek? kinek gyászhalálát hirdeti a toronyból lelóggó gyászzászló ? azért, kinek két arcképe a gyászfátyollal bevont szószéken s annak átellenében függött: SZÉKI GRÓF TELEKI LÁSZLÓÉT. Az egyházmegye, élén szeretett gondnokával s esperesével, testületileg részt vett a fájdalomban és gyászban. A „Tebenned bíztunk" orgonakiséret melleti elzengése, és ,,Isten, ki vagy örömünknek, bánatunk adója ! Kérünk ne hagyj, sőt szivünknek légy vigasztalója" stb. sorú karéneknek négyes hangban a fiatalság általi elmondása után föllépett a most gyászszékre, szeretett esperesünk nt. László Józaef ur. És imádkozott szívből, lélekből... és utána mondtuk : „Oh uram ! meddig haragszol reánk" ? A szívből jött s szívhez íszóló ima után orgonakiséret mellett, reményt nyujtólag, megzendült a hymnus : „Isten áldd meg a magyart"! És lön, hogy a szemek könyeket hullatának, a kebelek fájdalmasan dobogtak, mert szó adaték a túláradt érzelmeknek, midőn monda szeretett szónokunk: „Ha én volnék első, ki e gyászt hirdetném, igy szólnék a római férfival: ,Polgárok! A haza veszélyben van !" De'miután megelöztetém, miután bezengé már e rémhír nemcsak szép hazánk bérceit, völgyeit, hanem egész Európát. . . nem tehetek egyebet, mint veletek könyezni" Reszéd végével megzendült a „nemzet imája," mit az egész közönség felállva hallgatott végig, majd később mondott is. Végül az egész templom rákezdé: „Nincs már szívem félelmére.'"'' Gyásztisztelet után ugyancsak az egyházban megalakult a közgyűlés, melyet nt. esperes ur szép beszédével megnyitván, következett tek. gondnok' urnák azon általános helyeslésre talált indítványa, hogy a még most is szivünket rezgető gyászbeszéd kinyomassék. Az egyházmegye világi jegyzöségére tett szavazatok beérkezvén, nt. esperes ur, 2 tiszt, lelkész és tek. Pálfi János s Hamai;i Dániel urakból álló bizottmányt nevezett ki a szavazatok felbontására. Mig ez kötelességében eljárt, addig felelevenittetett a „gyámolda" ügye is, hogy a nt. egyházmegye rendelkezzék valahára e tárgyban erélyesen. S miután részint azon vélemény, hogy ez eddig magán tanácskozmány tárgya levén s ott be nem végeztetvén, ide igy át nem tétethetik, részint az, hogy ez pusztán lelkészeket érdeklő ügy itt nem tárgyaltathatik, részint ez ellen lett nyomos beszéd utáa határozattá lön egy 5 tagu jeles választmánynak oly célból! kiküldése, hogy ez részint a régebbi szabályok figyelemben tartása, részint az elnökség felszólítása folytán beérkezett bíráló leveleknek figyelembe vétele után készítsen