Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-23 / 25. szám

Veress György urak iránt, értesitendők a mélyen^ tisztelt férfiakat arról, hogy e.-megyénk, mint eddig, ugy ezután is örökre szerencséjének fogja tartani, ülnökeinek koszorújában birhatni becses személyüket s láthatni kedves és tisztelt nevöket. Ügyvédekül kijelöltettek t. Szilágyi Károly és t. Sebes György urak, régibb ügyvédek t. Makrai János és Boér Károly urak mellé. Meglett hát ime a rég óhajtott uj szervezés, s mint látszik, nem személyeskedés, hanem az elv életbeléphetése vágya feküdt nyomasztólag a papság szivén, hogy azt a reform, terére in praxi is átvive, ezáltal is közelebb érjen e.-megyénk azon parthoz, melynek belhatárain virul s gyümölcsözik Isten országa, a szeretet és igazság napja, világa és melegével. Továbbá a mult r. zsinaton gyászban megünnepelt e.-m. algondnok helyett nemcsak egy, hanem 3 t. egyén választattak el algondnokságra, t. Pelei Lajos k.-szolnoki első-, t. Bereczki György másodalispán, s k.-megyei főügyész t. Dombi László urak, kik fel is terjesztettek a m.-egyházi főtanács elébe megerősítés végett. E választások után fölemlíti nt. esperes aa., hogy a részek visszacsatlása nyomán közbejött királyi biztossági felszólításra, hogy t. i. „micsoda viszonyban áll e.-megyénk az erdélyi püspökséggel és mlgos egyházi főtanácsosai, s hogy mikor csatoltatott az erdélyi püspökséghez stb. s onnan kifolyólag ily viszonyok közt mi nézete, óhajtása lenne e.-megyénknek jövendő állására nézve ? !" — többen készítettek is már felirati előmunkálatokat, melyeknek fölolvasása által igen érdekes okmányoknak lett fültanuja az ezeket éber figyelemmel hallgató papság, melyekben oly szépen, mondhatom, fölségesen van szilágy-szolnoki egyh.megyénk múltja, történeti, állami s egyházjogi szempontból összeszedve, kidolgozva, mind a legkikeresettebb okmányokkal illustrálva, hogy e sok utánjárás és tárgyavatottsággal készült előmunkálatokért nem tehetett egyebet, mint hogy méltányos elismeréssel köszönetet szavazzon r. zsinatunk ugy a felolvasó s működött esperes s aljegyző uraknak, mint illető munkatársnak, fölkéretvén egyszersmind a nagyon tisztelt férfiak, szükség esetére ezen fontos előmunkálatokat ugy rendbe szedni, egy egészbe olvasztani, hogy annak idejében, ha netalán királyi biztosság által kiadott át irat szerint föl lenne hiva, mit ugyan nem reményi, eddigi állását, viszonyát, és szent jogait, autonómiáját lehető megtámadások ellen védelmezni, — megtehessen mindent ez okmányok támogatása mellett eddigi viszonyai s egybeköttetései között az erdélyi püspökség alatt jelen állásában maradni. — Annál is inkább óhajtaná a papság e becses műnek egybe szerkesztését, hogy annak idejében kinyomtattatva, jelen epochalis idők okmánya gyanánt biztosabban fenmaradhasson , e.-megyénk múltját visszatükrözendő, levéltárunkban. Hogy különben is hosszura nyúlt tudósításom ki ne fáraszsza az olvasó figyelmét, mellőzve a fölmerült kebli, egyház, pap, s tanítókat illető s még más közügybe vágó tárgyalásokat, ugy a válópereket is, mint a melyekről máskor is szólhatunk, csak még annyit végül, hogy Sepsi-Szent-Györgyön tartandó közzsinatra meghívó levele a főt. s mlgos püspök Bodola Sámuel urnák oly magasztos evangyéliumi szellemtől s a kor lelkétől ihletett kéz s lélek sugalma által íratott, hogy bizony-bizony szeretném, ha láthatná s olvashatná az egész magyar prot. világ ezt, mely mindenkor egy szép okmányképen fogna feltűnni a mostani válságos és epochalis idők egyházias jellemzésére. Egyházmegyénk képviselői s küldöttei esperesünk s főjegyzőnk. — Régebben ugyan választott követeink által volt e.-megyénk a k.-zsinaton képviselve, s hogy most nem élt a választás jogával a papság, csak időkímélés volt, mivel különben is csak igy ütött volna ki a választás is. Esperesünk s főjegyzőnk a szeretet s bizalomnak oly felkarolt képviselői állomásaikon , hogy szellemben, és jellemben , ugy tárgyavatottsági értelemben, bárhová öröm s bizalomteljesen bocsátja el kebeléből e.-megyénket képviselni, mint most is irt székelymagyar városunkba s egyházunkba a jun. 16-kán megnyílt közzsinatra. Isten vigye s hozza vissza békével, s legyen az Ur lelke velük s ama derék férfiakkal, kik a közös hon szélén s szentelje meg azon jeleseket, kik a hon szivében lelkesen működnek, amott az egyház és vallás, itt a közös hon s népei boldogságáért , felvirágzásáért és szebb jövendőjéért. — Béke lengjen amazok gyülekezetén az Urnák szent lelkével. — Áldás ezek tanácskozmányain, hogy az amott Istenhez emelt sziv és lélek buzgó imái, s az itteni hazafiúi lelkesedés szülte kitartás nyomán elvégre jöjön el a szebb kor, mely után a test és lélekben sokat szenvedett hazában buzgó imádság epedez minden fajú és vallású népek között sok százezerek ajakán. Kun Károly lelkész. KÜLFÖLD. MISSIOI LEVELEK Dr. BALLAGI MÓRHOZ. IX. Törökországból, hová a hullámok vetettek, ismét hullámok vittek tovább célomhoz, Kalarás felé. Hullám, hullám! nemcsak a sajkát, éltemet is annyiszor csapkodád; sokszor akartál felborítani, örvénybe sülyeszteni, s midőn már-már elmerült a csolnak, a mennyei gondviselés akkor hajolt felém, hogy mielőtt partra jutottam ,eltemetve ne lennék. A te karjaid vezéreltek most is jó atyám, s bár megint majd elmerültem, szerencsésen jutottam el Kalarásra. Nem is lehet leirni azon kellemetlenséget, melylyel most Oláhországban egy ily utazás, mint az enyém, egybekötve van. Kalaráráson kérdőre vétettem: miért voltam Törökországban, holott passzusom oda nem szólt ? Hasztalan mondám, hogy én igaz járásbeli ember vagyok, a hullámok vetettek Törökországba; könyveimet, irásaimaat elvévén, le akarák