Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-23 / 25. szám

jótékony intézetek iránti vallásos buzgóság ily nemes áldo­zattételekben" nyilatkozik : ott az egyházat féltenünk nem kell. 17. A házassági életre lépni kivánó katonaköteles ifjak megesketését illetőleg határoztatott: miszerint a polgári szabadságban élő, bár katonasági évkorra jutott egyének házasságát betiltó alkotmányos országtörvényeket egyh.-kerületünk nem ismervén, véleményünk szerint azok minden felső engedély nélkül szabadon egybekelhetnek; ellenben a katonai kötelezettség alatt álló úgynevezett szabadságos katonák házasodhatásához eddig is a katonai kormány engedélye szükségeltetvén, az ily házasodni ki­vánó egyének' házassági engedély kieszközlése végetti folyamodványukat az illető hadi kormányhoz terjesz­szék fel. A többi, nagyrészint helyi érdekű s a nagy közön­séget kevéssé érdeklő ügyeinket önként mellőzöm, ugy szinte az itt-ott felmerült egyes botlásokat is. A legnemesb fának is vannak fattyuhajtásai,melyeketkéssel kell lemetszeni, hogy a fa ép erőben maradjon és gyümölcsözzék. Jövő közgytilésünk f. évi julius 14-én Sárospatakon leend, hol leginkább a főiskolai ügyek fognak tárgyaltatni és elintéztetni. Orbán József. A SZILÁGY-SZOLNOKI REF. EGYHÁZMEGYE R. ZSINA­TAIRÓLI TUDÓSÍTÁS, LÉNYEGESB MOZZANATAIT ILLETŐLEG. Szilágy-szolnoki ref. egyházmegyénkről, mely Kö­zép-Szolnok- és Krasznamegyében 69 anya- és leány­egyházaiban szinte 47,000, mondd negyvenhétezer lelket számlál, — vajmi keveset olvas és tud a magyar protestáns világ. — És miért ? holott mind számra nézve, mind anyagi és szellemi virágzása tekintetében az elsőbb rangú egyház­megyék sorában áll. — Miért? mert tán itt mély álomban szendergünk ? ! Nem. — Jelen alkalommal is ugy mutatom fel egyházmegyénket, reménylem, mint a kor szellemétől ihletett, s a reform férfiainak nemcsak a mult ős időkben, hanem napjainkban is szülő hazáját. Azonban a föntebbi kérdésre feleletem az, hogy e.-megyénknek e téren működő fiainak, a kertek és mezők ibolyáival, nem a távolban láttatni vagy cég gyanánt mu­tatkozni, — hanem inkább a közelben kedves illatot árasz­tani van természetszerű elhivatásuk, s talán kedvök és vágyuk is. — Nem mondom ugyan, hogy nem voltak s nincsenek talán ma is, mint akárhol, georgina-fajták itt is, melyek semmi illattal nem kedveskednek : de hiába , mint a természet országa, ugy a társalmi élet és Isten országa is sokféle virágot és gyümölcsöt produkál. A kert és mező szépségét is a sok és különféle fajtájú virágok teszik oly vonzerejűvé és bájolóvá. Hogy pedig nt. szerkesztő ur, én egyházmegyénk képében s érdekében sikra lépek, hogy Sionnak több leá­nyaival is tudassam, miszerint mi az Úrban élünk, mozgunk és vagyunk; hogy nem alszunk, hanem ébren levén, mint világosság fiai munkálkodunk, s nem láttatni közel, vagy távolban, nem céget ütni magam, vagy egyházmegyémre, sőt inkább azon hiány kipótlásának édes vágya késztetett, melyet rég óta sajnosan érzek, hogy a nagy szerénység, szemérem, s Isten tudja mi más okokból, oly kevéssé va­gyunk képviselve becses lapja hasábjain a magyar prot. világ előtt, a mi végre is, ugy lehet, tespedés, hanyagság vagy épen bűnül rovatnék fel a sajtó világának ily korsze­rűségében. Látva azt, hogy senki más avatottabb tollú nem lép fel, ime sikra szállok én, de nem valakinek kesztyűt dobni, vagy előbb-utóbb polemizálásba ereszkedni valaki­vel, hanem egyszerűen megemlitni s vázlatban megirni egyszer-másszor, hogy mi is világosság fiai s reform em­berei vagyunk s akarunk is lenni Isten országát kere­sendők. Evenként itt is rendesen 3 izben tartatik r. zsinat, mely egyszersmind confraternális, vagy közgyűlés is szo­kott lenni. — Ez évbeli első r. zsinatunk mart. 17-ik s több napjain tartatott Zilahon, a második május 22—25-ig Sz.-Somlyón, a 3-ik fog september hóban Tasnádon meg­tartatni. — Mostanában az e.-megye topographiai fekvésé­nél fogva mind ilyszerü változatosságban, hol e, hol ama városban tartatnak r. zsinataink. Közép-Szolnok- és Krasznamegye irt 3 városairól legyen szabad egy jellemzést, mely erővel rohaná meg tollam, ide iktatnom pro exemplo. A sorban emiitett városok elseje s utolsója, polgársága, mindannyiszor magán hordja s láttatja az ős magyar vendégszeretet kedves typusát r. zsinatunk tekintetében, mig a közbül Írtról, hogy parányi kivétellel hidegséget, civilisátori 'szellemet ne említsek, hol sokszor a szegény messziről bevándorolt pap nagyon is testesítve érzi a Krisztus ezen igéit: „Nem volt hová lehajtsam fejemet,4 ' csak annyit mondok az irt parányi, de tiszteletteljes kivétel mellett, jó remény fejében, hogy tán másként leszen ezután, majd ha szóval és tettel is segitiink a hazán; s nem ugy lesz aztán, mint volt régen, ha már más (magyar testvériség) nap(ja) sütend az égen. — De bocsánat, hisz mikor volt szebben mosolygó a magyar testvériségnek napja, mint most ? Somlyó nem egészen magyar, s nem egészen ref. hívekből álló város, s ezért bocsánat, a hibát tollamra hárítom, nem bírtam vele, s hinc illae lacrimae. Node szóljunk a dologhoz. Mart. 17-ik s több napjain Zilahon tartott r. zsinatunk­ról utólagosan most már csak ennyit: — közkedvességü esperesünk nt. Faragó József ur a gymnasíum nagy audi­tóriumában szép számmal megjelent papságot üdvözlő s a gyűlést megnyitó rövid beszédje után szószékbe áll, hon­nan egy szivre- s lélekreható emlékbeszéddel szenteli s ünn epli meg e.-megyénk nevében, még jan. hóban elhunyt e.-megyei algondnok t. Laskai Lajos ur emlékét, kit akár ugy tiszteljünk, mint protestáns lelkes hivatalnokot, akár mint a haza s megyénk veterán jeles fiát, K.-Szolnok régi, 1848-beli s egyszersmind, ha él vala, leendett első alispán­ját, akár mint ritka szép jellemű emberbarátot, s humánus kedves társalgót: nem tehetjük, hogy zöldülő sirhalmára ne hullassunk egy pár könycseppet. — Azon esperes ur 50

Next

/
Oldalképek
Tartalom