Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-23 / 25. szám

kitásnál a protestantismus semmiféle kormányi beavatkozást nem tűr. Ennélfogva mint mindenkor, ugy most is e jogtalan beavatkozást egyh.-kerületünk visszautasította, tisztelettel kijelentvén, mikép gymnasiumaink rendezése tárgyában, semmiféle polgári hatóságnak rendelkezési jogát el nem ismeri, hanem ugy a kézikönyvek megválasztása, mint a tanrendszer újra alakítása fontos ügyét kizárólagos jogául ismeri, s ott, hol főiskolánk belügyeire nézve, a magas kormánnyal és viszont a magas kormány főiskolánkkal közlekedni akar, más urat ismerni soha nem fog azon kivül, melyet az 179°/!: 26 t. c. kölcsönösen kiszab, t. i. a superintendensi hivatal útját. 6. Hosszas vitát idézett elö a gymnasium rendezésének kérdése. S miután az egyetemes tanügyi választmány legközelebb Pesten tartott értekezlete a szétágazó elvi különbözések miatt uj gymnasiumi tanrendszert nem dolgozhatott: egyhangú véleménynyel kimondá a gyűlés, hogy ezen égető kérdésnek megoldásával tovább nem várakozik s kebléből egy küldöttséget nevezett ki, oly utasitátssal, hogy haladék nélkül fogjon az iskolai függő kérdés megoldásához s rendezze a tanügyet oly alapon, mely tekintettel lévén az egyh.-ker. tanügyi választmánynak eddigi munkálataira, egyszersmind a kor kívánalmainak is megfeleljen. Vezérelvek, melyekre a küldöttség munkálatát alapitni utasíttatott, következők: a) A gymnasium nyolc osztályú legyen. b) A 8 osztályban nyolc tanár működjék. c) A tisztán philosophiai tanok a gymnasiumiaktól különittessenek el. d) Az alsó és felső gymn. egymástól elkülönítve ne legyen, hanem az egész nyolc osztály egy fokozatos egészet képezzen. e) A tantárgyak beosztásánál föfigyelem legyen az egymást kirekesztő s ismétlésekre nem szorított beosztásra. Továbbá vélemény kéretik a küldöttségtől az iránt is, vájjon az alsóbb osztályokban régi gyakorlat szerint végzett theologusok (vulgo primariusok) nem tanithatnának-e? Nem különben megbízatott a küldöttség, figyelmét az akadémia rendezéseire is kiterjeszteni s e kérdést: vájjon a gymnasium és képezde az akadémiától elkülönített kormánykar atatt legyenek-e? megvitatni és eldönteni. A küldöttség tagjai: méltgos Ragályi Károly főiskolai algondnok ur elnöklete alatt nt. Kun Bertalan egyh.-ker. főjegyző, Hegedűs László alsó-zempléni, Édes Albert alsóborsodi esperes, t. Zsarnay Imre Szathmári K. Pál;—tanárok közül Erdélyi János, Csorna Mihály, Árvay József Sárospatakról, Miskolcról Pásztor Dániel, Rimaszombatból Baksay István urak. Megbízatott végre a küldöttség, hogy munkálata eredményét közölje a főt. tiszántúli egyh.-kerület tanügyi választmányával, s annak közreműködésével a két tiszai egyh.-ker. részére az uj iskolai tanrendszert készítse el, s azt a Sárospatakon legközelebb julius 14-én tartantó egyh.-ker. gyűlésnek terjeszsze elö, hogy az a jövő tanév elején már életbe léptethessék. Egy sereg nagyszerű feladat, melyek közül csak egy is elég fontos arra, hogy e rövid időt igénybe vegye. Mi teljesen bizunk a küldöttségben kinevezett jeles férfiak, ügyszeretetében, tárgyismeretében és buzgalmában, de kétkedünk, hogy ily rövid idő alatt, annyi föfontosságu feladatnak kellőleg megfelelhessenek, e mellett a főt. tiszántúli kerület tanügyi bizottmányával is magokat érülközésbe tehessék. Elsietni pedig e fontos tárgyat teljességgel nem óhajtanánk. — Csak egyetlen hibás lépés egy nemzedék botlásáért tenné őket felelösssé. — Előttünk az intő példa, a legközelebbi két évtized szomorú tapasztalása. Sokkal fontosabb, a szellemi élet s átalános miveltség kifejlődésére mélyebben beható tárgy ez, mint sem e felett könynyedén Ítéletet mondhatnánk. Nincs könnyebb, mint egyszerűen kimondani, hogy a nyolc gymn.-osztályt tanítsa nyolc tanár osztályrendszer szerint; ez talán a mult kor kegyeletes emlékeivel, talán gazdálkodási nézetekkel is leginkább összehangzik. De soha sem kell itt felednünk, hogy a századok kereke két évtizeddel mozdult előre, mióta ama régi rendszer napja lehanyatlott; s hogy a régi rendszerben az egész tanitás a latin nyelv fejlesztése körül forgott, ez volt a gyűpont, melyre minden más tantárgynak vitetése volt. Ma már az idő, a kor szelleme, miveltsége uj szükségeket teremtett; az artes humaniores mellett nem szolgák többé, hanem testvérek a reál tudományok, melyek épen oly képzettséget kívánnak, s annyi időt vesznek igénybe, mint amazok. S ki már ma azt állítja, hogy egy tanár képes a mai kor igényei szerint a felgyinnasium osztályaiban mind a nyolc tantárgyat egyenlő tárgyismerettel, egyenlő melegséggel, egyenlő sikerrel előadni, vagy magát erre képesnek hiszi: az a legszelídebben szólva túlbecsüli erejét, túlbecsüli e tárgy körüli ismereteit. . . Könnyű továbbá kimondani, hogy az egész nyolc osztály egy fokozatos egészet képezzen, s a tantárgyak beosztása egymást kirekesztve, ismétlések nélkül történjék. De vigyáznunk kell, hogy nagy fokozatossági rokonszenvünk s az entwurf iránti méltó nemzeti haragunkban el ne téveszszük szemeink elöl azon milliók érdekeit, kik a gymnasiumot elhagyva, iparos gazdálkodás, vagy kereskedői pályára lépnek, s jövőre a nemzet derekát képezendik; kiknek miveltségi állása, mérlege a nemzet átalános miveltségének. E nagy tömeg 12—15 éves korában hagyja el köztapasztalat szerint az iskolai pályát, vagyis akkor, midőn a 3-dik vagy 4-dik gymnasiumot bevégezte. Ha ezeket kellő természettani és történelmi ismeretek nélkül bocsátjuk ki az életbe, vagy a nagy fokozatosság kedveért, s az ismétlések kikerülése végett elzárjuk előttük e tantárgyakbani kiképzés útját, s csak töredékeket, egyes kiszakasztott darabokat adunk eléjök, mint az egyetemes tanügyi választmány is tervezé: akkor az átalános nemzeti miveltség fejlesztését egy lépéssel sem mozdítottuk előre s egyik tag orvoslásaért elhanyagoltuk az egész test gyógyítását. Hát a régi primariusi tanitás pártolásáról mit mondjunk ? A sirok porával lépni szövetségbe már magában halál. Ki elavult institutiók alapján akarja a nemzeti miveltség templomát felépíteni: azt a haladó kor szelleme kineveti, mint nem e világból valót. Nyuljunk kebelünkbe mind-