Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-06-16 / 24. szám
nagy-baráti iskolatanitónak templomi szolgálaljára is maradand fen fizetnivalójok a ménfőieknek. ] És ime! itt Ménfőn voltunk jelen mult apr. hó egyik vasárnapja délutánján az ev. iskolás gyermekek téli tanulmányaik ugy mondatni szokott examenjén; (fájdalom ! a nyári iskola esperességünkben sürgeltetik ugyan — de csak nevéről ismeretes; — ugy nincs köszönet a vasárnapi iskolázásban is). — A most is még csak vándor madárként egy télre fogadott tanítónak szorgalmával s ügyességével, mint szinte a tanulók előmentségével is mindnyájan meg lettünk elégedve, és bizonyíthatjuk, hogy örömmel hallgattuk végig a próbatétet. — Azonban örömünket a próbatét bevégeztével kettősfokra emelte egy derékjelenvolt győrvárosi uri egyén fogadástétele, ki azt ajánlotta, hogy élte fogytáig évenként adni fog a ménfői iskola gyámolitására tiz forintokat, oly kikötéssel, miszerint e pénzből a legszegényebb egy pár tanulók helyett a taridij fizettessék, és a legszükségesebb tankönyvek ezeknek vétessenek meg négy-öt forintig, a többi pedig az iskolai közköltségek pótlására fordiltassék. Ezenkívül pedig azt is igérte, hogy minden évben a lelkész és tanitó urak elitélése után a legkitűnőbb két tanulógyermeknek hasznos könyvekből álló ajándékocskákat is fog küldeni. Hálás szívérzésekkel éltettük ezen már több izbeli jóltevöjét a segély nélkül igen is szűkölködő kisded iskolai nyájnak. De mit tartózkodnám kimondani, hogy e lelkes pártfogó nem más, mint a nagy-győrvárosi ev. sz. gyülekezetnek előbb számos éveken által volt lakadatlan szorgalmú gondnoka, — különösen a díszes egyházi épületek létre hozása körül; azóta pedig a gyászos emlékű leélt s a győri népes gyülekezetet is sajnos eseményekkel sujtolt 12 éveken keresztül a mai napig ennek szeretve tisztelt s érdemteljes felügyelője, t. Perlaky Dániel ur. De miért tartózkodnám azt is még ez alkalommal felhozni hogy ő az: ki ezelőtt több években a mi esperességünkben több tisztes életű s magokat a tanításban kitüntetett iskolatanitókat egész öltözet finom posztóruhákkal ajándékozott meg; hogy ö az, kinek nevezetes segélyezését a bezi s kis-baboti evang. gyülekezetek, amaz templomát, emez lelkésze lakhelyét illetőleg, emlékkönyveikben az elsőbb helyeken jegyezhetők be; hogy ő az, ki minden segélyezésremélló gyülekezetek, iskolák s egyes egyének irányában is hiven teljesiti azon apostoli intést: fiacskáim ! ne szeressünk csak szóval és nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal, — 1. Ján. 5, 18.Ismétlem mindezekre nézve bátran tehát: Éljen sokáig, a mi édes hazánkban, kiválólag annak dunántulsó kerületében, nemzetiségét és vallásosságát több századokon állal kitüntetni szerető Perlaky-nemzetségnek ezen nemeskeblü sarjadéka, — a hírneves és örök emlékben maradandó Perlaky Gábor superintendens ezen egyik derék unokája; éljen szeretett neje, — a tántoríthatatlanul magyar érzelmű hölgy; éljen szép reményű uri családja; s az ő példás jelleme melegítsen fel sok hideg és részvétlen sziveket ama sz.-páli szózat hív követésére : mindenekkel jól cselekedjetek, különösen pedig a ti hiteteknek cselédeivel. F. J. n.-b. ev. lelkész. SZÁSZ KÁROLY ÉS MISKOLCZI ISTVÁN ESPERES URAKNAK FELELET A CANON ÉS CANONICA VISITATIO TÁRGYÁBAN EGYSZER MINDENKORRA. Már félni kezdettem, hogy canon és canonica visitatio érdemében írott s tisztelt szerk. ur által találóan mindent felpiszkáló cikknek nevezett soraim figyelem nélkül maradván, ezen igen fontos ügynek tüzetes megvitatása alkalmasb idők várásának cége alatt ismét elhalasztatik. De jelenleg már azon kellemes helyzetben vagyok, hogy e lapok 20-dik számában olvashatám Sz. K. ur ifjú tudós és fiatal esperes megkurtavasalt cikkét, melyben velem ellenkezőleg canonainkat nem hózentráger-hanem nadrágszij- alapon próbálja fejtegetni, csakhogy oly hangon, melyen egy tudós nem szól, Sz. K. urnák pedig még szólni nem lehet, nem illik. En, minthogy ügyért emeltem szót s ezen ügy reformálásaért mindent eltűrni kész vagyok, Sz. K. urnák az ügy érdeméhez szép semmit, s csak főleg csekélységem ellen intézett cikkét szánó mosolylyal átfutván, feleletem ezen nyilatkozattal rekeszthetném: hogy valamint cikkemmel csak a canon és visitatio fontos ügyére kívántam ébresztőleg hatni és tiszta szándékom mellett senkit sérteni nem akartam : ép ugy nem gondolok Sz. K. ur kirívó személyeskedésével. De minthogy egy helyen igy szól: Hogy lehetnek olyanok, kik maguk érdekében a visitatiót nem óhajtják, ez nagyon természetes sbt.u ezen beszédét nem hagyhatom érintés nélkül. Bizonyosan nem gondolta Sz. K. ur, hogy épen ezen sorok által kényszerit engem erkölcsileg arra, miszerint megmutassam, hogy épen a magunk érdekében óhajtottuk volna a visitatiót, ha szerencsénk lehet vala hozzá, mert ezen visitatio meggyőződhetett volna a felöl, hogy midőn a mult év augusztus havában egy nagy német faluban — csupán 16 családból álló magyar híveimmel együtt porrá égtem, el nem csüggedtem, hanem dacára azon megróható hanyagságnak, melyet Külső-Somogy esperese mutat, — ki, bár hozzá rögtön írtam, még máig sem jelent meg e szánandók között,— fölemeltem fejem a porból s magam ifjú atyafi létemre is bátorkodván 100 o. é. fton felül járulni szeretett kis egyházam megmentésére, ezenkívül közel 300 o. é. ftot összeteremtvén, ma már 1000 o. é. ftban a templom kijavítására és cintetőveli befedésére megkötöttük a szerződést. Tetszik látni, hogy a visilatiotól félni okom nem volt. — Fél év óla Gyönkön vagyok, s ha megemlítem - • a mit különben itt soha senki nem olvasott volna, — hogy ezen magyar és német elemből álló s egymással folyvást torzsalkodó egyházban annyira sükerült a hitéletet fölelevenítenem, hogy már idáig 10,20krajcáronként s legfölebb 1 ftonként hozott kegyadomány összegén Pestről egy márvány keresztelő medencét hozathattam s felállítási költsége is már együtt van; — ha megemlítem azt, hogy ezen zavargó egyháznak 1845-dik évtől fogva és igy- 16 év óta kin levő gondnoki adósságait — melyek évről évre át-s a canonica visitatio által aláírattak, én a jelen viszonyok dacára pusztán erkölcsi hatalommal az utolsó évig behajtottam: kérdem *