Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-16 / 24. szám

hetenként meg kellene látogatni fiát a rectort s bizonyos időt az iskolában töltve, kitapogatni, hol gyenge a tanitó, hol a tanítvány, — már más alkalommal a tanitónak előre megmondván négy szemközt, hogy most ö (a pap) lesz a tanitó, a rector pedig tanítvány — s mikor igy a praeparandiát, mert ez az igazi practicuma a praeparandiának — tudván, hogy az iskola csak elindít, de a praxis mutatja meg tudunk-e járni — keresztültanulta a tanitó : akkor az atya beülteti tanitószékébe, mondván : fiam tanits. — Bementem én naponként tízszer is—de ehez séiihetlen természet kell .— s miután jól elvégezte fiam a praeparandiát, nagykorúvá tettem, s utána eresztettem a gyeplöt! csak, ha kell, akkor rántom meg. — Különösen a nagykorusitásnál figyelmeztem arra, hogy tud-e s szeret-e mindent megmagyarázni ? mert hajlandók öcsém uraiinék azt állítani, hogy ők mindent megmagyaráznak : azonban ugy járnak, mint néhai Kosaras uram. Kosaras uram pesti káplán és tanitó volt, tanítványi közt az áldott emlékű Bátori István. — Ebédnél kérdé a nagy Bátori, mit tanított ma s megmagyarázta-e ? Bibliatörténetet. — Kérdé az atya fiát, melyiket? Feleié — láta Jézus mentében egy embert. Kérdé az atya: melyik volt mentében ? Feleié a fiu: Jézus; Mondá az atya : nem volt biz az fiam egyik sem, hanem csak akkor látá, mikor ment. A vallás magyarázatával s a-confirmandusok elkészítésével pedig — ha volna hely, a hol ez még szokásban nincs — inkább a theologiát végzett lelkészt, mint a theologiát nem végzett tanítót bíznám meg ; de a rector ott is köteles volna mindenkor jelen lenni, hogy magát képezze. c) A mi a körlelkészeket illeti, a vizsgán mint ismeretlenek találkoznak tanítóval s tanitványnyal a templomban ; örömmel várja a szüle, hogy mikor felel a kedves, maga remeg helyette, hogy csak bele ne szakadna; de az uj kép és uj kérdés csakhamar zavarba hozzák az ártatlant. Ismerkedni kell hát képpel s kérdéssel, különben a mélyen járó kérdéseket használó körlelkész ugy járhatna,mint hajdan Bátori Gábor idejében a pesti elemi iskola examenén megjelent s mély kérdéseket tevő censorok, kikhez igyszólott a nagy Bátori: tiszteletes uraimék, ugy látom, azt akarják megmutatni, mit tudnak, ha igen: álljanak ki, majd megcenseálom én ; de ülve megköszönték. Az a kérdés hát, hogy kell ismerkedni képpel, kérdéssel ? Egy kis áldozattal. — A népnevelés ügyét, ha élni akarunk, fel kell karolni s a körlelkésznek egyszer havonként meg kellene látogatni a felügyelete alatt álló egyik vagy másik iskolát, hogy magának igazi ismeretet szerezzen pap s gondnok buzgóságáról, tanítók s tanítványok munkásságáról, tanterem, taneszközök s tanítói lak állásáról; mert be kell vallanunk, hogy egy kissé fösvények vagyunk ez utóbbiakra való áldozattételben; — változtatva mindenkor vinne magával tanítót is, hogy igy egyik a másik iskoláját megismerné. Ilyen előzmények után lehet megközelítőleg classificatiot készíteni egyes körlelkészeknek s ezen előzmények a visitatio kérdései lehetnének; azért én nem tartok azzal, ki azt mondja; nem kell visitatio, mert lelkemnek csak nyugodalmat szerzek az által, ha ölelő karokkal várt esperesünknek elmondhatom: mindezeket pontosan teljesítettem. 6-szor. A tanítói egylet az 1845-ben keltjegyzőkönyv egyik pontja értelménél fogva három képviselőt küldött s örömmel üdvözölte őket a gytilés. Ezen egylet öt éve, hogy ujra megkezdte működését. — Az első két évben gyűléseztek Gödöllőn; itt határozták el, hogy az özvegyi pénztárt tőlünk elválva kezelik s dicséretökre legyen mondva, itt adóztatták meg magokat az özvegyi pénztárra nézve, melynek behajtására igen kevesen firmát, kétfejű sast sbt. ajánlottak, de a jobb rész morális erőben állapodott meg; a következés mégis megmutattat hogy ránk protestánsokra nézve ez a zászló az, mely alatt győzni lehet, csak ez alá van irva: in hoc signo vinces. — Később Fóton az egylet tiszteletbeli tagokul Ballagi, Gönczi s Lukács Pál urakat választotta s elhatározta jövőre nézve, hogy ez egyleti gyűlésben értekezletek, felolvasások tartassanak mert ez főcélja az egyletnek. — Most pedig az utolsó monori gyűlésben, minthogy az évenként egyszeri találkozás nem célra vezető, körlelkészeti kerületekre oszolva többszöri találkozásokat hoztak javaslatba s egyszersmind elhatározták, hogy golyó által kimúlt Halászi Károly urnák mint ezen egylet jegyzőjének, koszorúzott tanitónak s lelkes honfinak emlékoszlopot emelnek; mit a gyűlés örömmel vett tudomásul s a terv kivitelére segédkezet nyújtani ajánlkozott. Végül egy iskolatanitónak, kit a hartyáni egyház öszszes tagjai elválasztottak, megerősítése ellen kérvényt nyújtottak be. 7-szer. A vác-hartyáni egyház, miután jegyzö-tanitójok más helyre ment jegyzőnek , helyébe a mellette volt segédet választották ; de miután ellene a világi hatóság előtt per foly, annak befejezésétől fog függeni megerősítése. Én szólottam ezen ifjú mellett, de nem igazság szigora hangján, mert miután a kérvényben ki volt mondva, hogy azért óhajtanák meg-nem-erősítését, mert ezen szent földet különben is — fájdalommal vallják be — sokan tapodják szentségtelen lábakkal; de rejtélyesnek is tetszett előttem ezen ügy, a mennyiben a kérdésben lévőt H. az eset után mint tökéletesen alkalmast kétszer papoltatja meg szomszédomban, hogy jegyzőnek, vagy ha a sors ugy akarja mint ö, egy hatgyermekes apa helyeit tanitónak is bejutassa; most pedig az elébb általa alkalmatosnak ítélt ifjú ellen fordul : ezeket tekintve igazság szerint sokaknak álarcát kellett volna lerántani s e szent helyről eltávolítani: hanem szólottam az irgalmasság hangján, annyival is inkább, mert az Öreg hartyáni képviselő rimánkodva mondotta, hogy legyenek a szent atyák irányukban most az egyszer [irgalmasok, s mert bevallották, hogy nagyobb részöket ugy is csak a miatyánk tartja. — Szólottam pedig igy: husz éve, hogy ezen egyház verve van jegyzötanitókkal, kiknek munkálkodások után a közvizsgán a szülék semmi előmenetelt nem tapasztalva, keservekben sirtak s igy kiáltottak az irás szavaival: elvész a mi népünk, mert