Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-06-02 / 22. szám
napjaira. Nem kell hosszas elemezés, de még rövid se átlátására annak, hogy ez a korszak különben sem volna alkalmas különösen és nagy mértékben eszközölni a tanulásba leendő elmélyedést, hátha még hozzáveszszük, hogy demonstratiokkal felizgatott s elkényeztetett ifiuságunk magát szintúgy politikai tényezőnek véli s a — „quorum pars magna fui et ero"-val kecsegteti magát. Mindezeket főkép azért vázolgatám, hogy figyelmeztessek „mindeneket, a kiknek tudni illik" mily fontosak, súlyosak, rögösek az iskola ügyében teendőink, mily roppant a feladatunk, és mekkora felelősség nehezedett reánk autonomiánk visszanyertével. Most lehet mondani rólunk: hic Rhodus, hic salta! Legyen szabad nekem egynéhány táncszabályt igénytelen véleményem, de mély és érlelt meggyőződésem nyomán elősorolni. Iskolai ügyeink rendezésében azt tartom, meglehetősen hasznos lesz a következő elveket és tekinteteket nem téveszteni szemünk elöl: 1. Iskoláink nem csak tanitó,-hanem — és főkép— nö•elöintézetek. 2. Mint tanitóintézetekben az első mételyt, az encyclopaedismust kerülni kell gondosan. 3. Tantárgyak minél kevesebben, de tanitva minél jobban legyenek. 4. Az elemi iskola és gymnasium nem egyetemek, tehát nem tudományok, hanem ismeretek és eszmék közlésére rendelt intézetek. Ez a rendszert nem rekeszti ki; de a rendszer ne egy készen odadobott schema legyen, hanem az ismeretek átadásában s az eszmék kifejtésében tartott következetes és geneticus rendben álljon. 5. A tantárgyakat három förovatban látom csoportozandóknak, u. m. ezekbe: 1) classicus nyelvek, 2) mathematica, 3) história. 6. A tanitási módra nézve a két elsőre nézve a tanulási teljes erejét venném szorosan igénybe az ifiunak, az utólsó alá tartozó ismereteket a tárgyak és előadás vonzalma által inkább kedveltetném, mint szük értelemben tanítnám. 7. A tanítás őrizkedjék egyfelől a pedanteriától, másfelől a felületességtől. Csakugyan sokkal inkább az utolsótól mint az elsőtől. 8. A tanítás modorában ne kövessük a szakácsnét, vagy majorosnét, ki a libáját tömi; még a galambot se, mely fiókáit szájából éteti; de igenis a kóllót, mely csirkéit mindjárt a maguk lábán jártatja s maguktól enni szoktatja. 9. A növelési részben az alapeszme és sarkkő legyen a tisztelet és a természetes uton kivívott és elismertetett tekintély. 10. A tanulók közti ép egészséges viszony a contubernialis; tanulók és tanítók közli a patriarchalis; ezeké egymás közt aristocratialis. Ezen ide vetett elvek s eszmék bővebb kifejtését fenntartom magamnak. K. J. —~— - • • BELFÖLD. OKADATOLT IGAZOLÁS, A MAROSI EGYHÁZMEGYE 1861. APR. 8. S AZT KÖVETŐ NAPJAIN TARTOTT PARTIALIS SYNODUSA MEGHAGYÁSA KÖVETKEZTÉBEN, AZ ISMERETES SZÁZ CONV. FORINT ROVATAL TÁRGYÁBAN. A marosi egyházmegye part. synodusa jegyzőkönyvének kivonata, a „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 17-dik számában közzététetvén, ezen cáfolatul szánt cikkben, illető egyházmegyei t. közügyigazgató urnák azon kötelesség teljesítése hagyatik meg, miszerint alulírottat — tudvalevő ismertetésem okadatolása végett — a közelebbi part. synodusoni megjelenésre hívjon meg. Közügyigazgató általi idéztetés, fenyiték-szolgáltatási ügyekben, csak is püspöki rendelet, vagy generális synodusi intézkedés következtében megrendelhető- bűnvádi keresetet kiérdemlett tettekre alkalmazható levén, feltételezi az előleges köznyomozás végrehajtását, melyben szükséges feltétel, hogy a vádló által kereset alá fogott egyéniség törvényes kihallgatása mellett a bűntény valósága constatirozva legyen, — mint a bünfenyitő-keresetnek első stádiumában az eljárás feladata az, hogy nyomoztassák ki: van-e oly bűntény, mely fenyítéket érdemeljen ? — törvénybe idézésnél már a második stadiuma következik a fenyítő eljárásnak, t. i. mi büntetést érdemel? A part. synodus eljárását tehát törvényellenesnek nyilvánítom, annak ünnepélyesen ellentmondok. Azonban, hogy elöljáróságom iránt engedetlenséggel ne vádoltassam, igazolásomat az alábbiakban okadatolom : 1. A száz pengő forint rovatai már születésekor ellenszenvvel találkozott az egyházak és belső személyek részéről, mert azt általán törvényellenesnek, tulterhelőnek és olyannak nyilvánították, mely az ekklézsiákra vagyonilag és szellemileg, mennyiben az önfentartásra és népnevelésre szükségelt vagyont megapasztja, károsan fog hatni. Ezen ellenszenv tiz év lefolyása alatt közvéleménynyé nőtte ki magát, elégséges táplálékot találván azon tényállásban, miszerint a rovatai elleni többszöri felszólalások sikeretlenül hangzottak el. Előre láttam a kellemetlen helyzetet, melybe ismertetési vállalatom vezetend : de a visszaélés megszüntetésére törekvő szándokom gyámolitásra talált azon meggyőződésben, hogy az igaz ügynek elvégre mégis csak diadalmaskodni kell, és a nyilvánosság terére annál biztosabb elhatározottsággal léptem fel, minéL inkább tapasztaltam, hogy a visszaélés megszüntetésére Ieghatályosabb eszköz a nyilvánosság ítélőszéke, — és hogy nyilvánosságtól csak azok irtózhatnak , kik sötétben szeretnek járni , mert maga Idvezilőnk mondja: „Valaki igazán cselekszik, világosságra megyen, hogy mások is lássák az ö cselekedeteit, mivel hogy azok Isten szerint valók." János 3, 21. 2) Én ismertetést írtam, nem pedig vádat, és hogy ismertetésemben némelyek vádoltatva érzék magukat, annak oka nem bennem, de az ismertetett ügyállásban fenekük, mert ismertetni dicséretreméltó dolgot is lehet. —
