Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-06-02 / 22. szám

én kegyelmes Aszszonyomnak még annak előtte való engedelme szerint; mért nem jöttétek el a hagyot napra ? Hiszen nem Aszszonyom ö Nagysága hagyot napot, hanem ti hagyatatok ö Nagyságának napot. Mert Aszszonyomtol ö Nagyságától még annak előtte meg volt az engedelem. Azt még régen meg nyerte volt Reczes Uram kegyelmes Aszszonyomtol ö Nagyságától, hanem tsak a hagyot nap héja volt. Immár pedig a napotis meg hadtad volt, mert az Kegyelmeden állót. De ha még annak előtte meg nem engedte volnais ö Nagysága, abban bizony semmi ellent nem tartott volna ő Nagysága, sött inkább akarta volna, ha Kegyelmetek el jöt volna. Sött akarta volna, ha ollyankor ö Nagyságais itthon lett volna, mikor Kegyelmetek eljöt volna. Mert az ö kereszténysége szerént, alig várna ö Nagysága, mind ö Nagyságos, és Tekéntetes fiaival itt Kőszegen, az én kegyelmes Uraimmal, és Patronusimmal, egyetemben, hogy jó v^gre vinné ezt a dolgot az Ur Isten, a kiben elindult Kegyelmetek, kit engedjen meg ö Szent Fölsége, az ö Szent fiáért. Ha pedig ollyenkor itthon nem lett volna ö Nagysága, amelly napra ide jött volna Kegyelmetek, annyi kenyere, borra vagyon ö Nagyságának, hogy akár egy hétig is mind, ö Nagysága kenyere borra mellett wárta volna meg Kegyelmetek, még haza jött volna. A Városis pedig nem hagyta volna Kegyelmeteket. Bizony hogy én is ö Nagysága nélkül, ha egyéb lehetet volna benne, a dologhoz sem szolottam volna, még haza nem jött volna. Mert azt akartam volna, és ennek utánna is azt akarom, hogy ö Nagysága, mind az ö Nagyságos fiaival egyetemben, és a Város is kitsénytöl fogva nagyig jelen légyen a közönséges Szent gyülekezetnek helyén. Sött nem bánnám ha jelen lehetne Nádasdy Ferencz Uram ö Nagysága is és sokan egyebek is, mind Urak nemesek, praedikatorok. A gyülekezetben könyörögnének, először az Ur Istennek, és minden dolognak vége lévén, végeznénk azon el is. Azért vagy volt itthon ő Nagysága akor vagy nem volt, a melly nap a leveleket küldötte Kegyelmetek, tudniillik 1. die Április, vagy adhatott ö Nagysága valaszt vagy nem: az előtt nám ö Nagyságától valasztok jó volt. A Várostól is azonképpen választok jo volt, hogy tudni illik aperta porta, lata via, ha mi dolgatok vagyon vélem, itthon találtok. Azért a Kegyelmetek irása szerint a hagyot napra, az az másod napra (holnap egyenn ott lészünk) *) el köllöt volna jönni Kegyelmeteknek. Itthon is találta volna másod nap Kegyelmetek Aszszonyomat ö Nagyságátis, mertmegjött vala ö Nagysága. De midőn a hagyot napra el nem jövétek az után való napon Aszszonyom ö Nagysága ki külde hozzám leveleteket, hogy mit mondok hozzá ? Mihez tartsa magát ? Jötekel vagy nem, ha értek és tudok valamit benne? Meg izeném ö Nagyságának, hogy noha énnékem sem meg nem írtátok, sem meg nem izentetek, mi szándéktok vagyon reám, de minden dolgot értek. Esa mint értettem ö Nagyságának igazán meg izentem. A mellet könyörgöttem ö Nagyságának, hogy igen hamar mindgyárast levelet küldjön utánnatok, valahol meg találnak benneteket, hogy leveletekre emlékesztessen és hívjon ö Nagysága benneteket. Mert én nagy joszansággal, könyörgéssel, imádkozással böjteléssel várom Kegyelmeteket. 0 Nagysága azt megtselekedte. Drabantja az ö Nagysága levelével faluról falura kereset benneteket, végre Csepregbe ment és otthon találta Kegyelmedet meg a levéllel. Amit irtál ő Nagyságának, imhol az is kezemben vagyon. Nintsen elegendő mentséged. Ments immár magadat a Közseghgi Tanáts előtt is. Talán elfeletkeztél rola, hogy á Tanáts elöttis meg kellene magadot mentenöd, mert a községi Tanács azt sem tudja, hogy hova lettetek. Az holnap, a Cras, a Cras, azt mondgyák hogy fél holnap is, avagy egy egész holnap is lészen. Mentséged pedig jobbad keresd magadnak, hogy nem mint akit irtál Aszszonyomnak ö Nagyságának, mert bizony én annak kevés helyt adok, okait ugyan pedigim szemveddel látod. Avval se mentsed pedig magadot, mint Aszszonyom ő Nagysága előtt, hogy nagy ünnep vagyon előttetek. Mert ha eszes emberek voltatok, az ünnepet az előtt gondoltátok volna meg, minek előtte a leveleket Írtátok, az előtt láttátok volna meg, ha az ünneptől ki még 14 die Április lészen *), eljuthatoké Kőhalomról Kőszegre ad secundam eiusdem mensis, avagy nem. Olvastátoké a 1 die Április usque ad 14 diem ejusdem mensis mennyi földet jártbé Krisztus Urunk a Tanítványokkal, és ama sereggel, kik föl mentek véle ad 14 diem Április, az az Virág Vasárnapra Jerusalemben a Pascha ünnepére (szollok e szerént a mint most a Húsvét napja esik és a mint ti jártatok) még pedig nem kotsin, hanem gyalog ? Vagy talán azt vártátok, hogy hintót küldjünk érettetek. Aszszonyomtol ö Nagyságától az is meg lehetet volna, tsak meg Írtátok volna. Ugyanis Krisztus Urunk egy hitván remhess szamárt hozatta és azon méne Jerusalembe Math. 21. De jámborok akar ugyan fő fő lovakatis küldöttünk volna alátok, ha azon akartatok volnais béjönni, azon sem mult volna el. Ha pedig egyebet nem akartátok volna benne lenni, hanem ugyan szamáron akartatok volnais béjönni, talám még aztis találtunk volna valahol. Azért ha a Kőszeghi Tanács előtt menteni akarjátok magatokat, más inentségget gondoljatok. Aszszonyom ö Nagysága előtt pedig eléggé meg jegyzettettétek magatokat akarván mondani, Isten botsássa mondásomat, meg mentettétek, mentsétek imár a Város elöttis magatokat. Ki tudja, ha énnékem igazán találták megirni, talán mégis csömörlötettek volt a sok részegségben és tobzodásban ? ós azért sem jöhettetekel. Talán a fejetek is fajt reggel 2 die április, addig laktatok 1 die április naponnap estig. Talán mikor a levelet irtátokis, részegek voltatok; mert immárvolt dél után két ora, mikor a Posta a leveleket hozta Kőszegre. Egy óráik gyalokis elhozhatta volna a Posta a leveleket ide Kőhalomrol. Talán nemtsak a fölöstökömnek, de még az ebédnek is utánna Írtátok, mind egy, hora 12, vagy prima, mikor immár részegekis lehettetek, ha jó idején hozza kezdetek, előbbi szokástok szerént. Vaj, ha rea aranyozhatnék, bizony igen nevetném. Avagy mentsétek avvalis magatokat, hogy a hora 1 die április leveleket Írtátok volt *) Scheinen Worte des Briefes zu sein. Gamauf jegyzete. *) Das Osterfest im Jahr 1596. Gamauf jegyzete.