Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)
1861-05-26 / 21. szám
után azokat a Prot. lapban felvételre méltatva látom, kötelesnek érzem magamat gyámoldánk későbbi történetéről is röviden szólani. A Febr. 26-ki igen népes e.-m. gyűlésen a terv elfogadása kimondatott, de bővebb tárgyalása a sok más teendők miatt elmaradt. Hogy azonban gyámintézetünk a terv életbe nem léptetése miatt ne károsodjék, Esperes nt. BcíJccsy L. ur ismét gyűlést tartott Apr. 4-kén. Itt igen igen kevesen valánk jelen. A terv tárgyalás alá kerülvén, ugy látszék, mintha a jelenvolt lelkészek csak buktatási célból jelentek volna meg. Felhozattak mindazok mik a vértesaljai egyházmegyében K. Gy. velencei lelkész közlése szerint felhozattak, sőt fölhozattak többek. S mert egyes egyedül álltam, s mert a sajátkezüleg aláirt lelkészek és tanitók mint távollevők semmi figyelembe nem vettettek1 : első napon az ügy csatát vesztett. Másnap ismét kilépett a küzdtérre, s akkor már — erős küzdelem után — diadalt nyert. —Hijába! rendeltetése a az legszentebb ügynek is, hogy ellenszegülésre találjon. Nem tökéletesség világa ez a mienk. És én nem roszalom lelkésztársaimnak ellenem vívásukat, mert hinni szeretem, hogy ők szintén pártolták szívvel lélekkel e sz. ügyet, csak tökéletes igazságot kerestek, s ellenkezéseik csak arra számítottak vajának, hogy vitatkozásokat idézzenek elö, melyek a lehető fogyatkozásokat fölfedezzék, s az ügyet salaktól megtisztítva állítsák elö. Némely módosítások tétettek a terven. Nevezetesen az ment határozatba a) hogy a kamatnak ne 2 /3 -da, vagy ne fele, hanem 3/4 -de osztassók ki, s %-de tőkésittessék; b) ne család-, hanem fejszám szerint segélyeztessenek az özvegyek és árvák. Nevezetesen egy özvegy lelkésznŐ kap két részt, minden lelkészárva egy részt; minden özvegy tanítónő egy részt, s minden tanitóárva fél részt. És igy még keresztyénibb. Óhajtottam volna kimondatni még, hogy az első tiz év multával összesittessék az egész kamat, s 2 /3 -ada osztassák, %-ad tökesittessék, annakutána minden öt év múlva történjék ez, mert igy az özvegyek- s árvákra nézve hasznosabbnak számítottam ki; de ez határozattá nem válhatott, annyi azonban kimondatott, hogy módosítani tiz év múlva, vagy akármikor csak ugy lesz szabad, ha a módosítás az özvegyek és árvák kára nélkül történhetik. — Ugy szintén óhajtottam volna a tervben emiitett távolabbi céloknak is — p. szegény tanulók segélyezése, deficiens pénztár, kis egyházak jövedelmeinek pótlása — legalább jegyzőkönyvben megemlítését. De mire most nem mehettünk, majd létesitendi egy népes gyűlés. A töke nevelésére ismét ajánlottak következő világiak : Horváth István 100, Morvay Pál 100, Madarász 40, Uray Pál 50, Dercsényi L. 50, Buday Sándor r. cath 50, Szunyogh L. 30, Váczy Lajos 40, Bajusz A. bótrágyi biró 1, egy r. cath. magát nevezni nem akaró 1, Uray Miklós 100, Freiseisen Gyula 100, Horthy László 50 o. é. ftot. — Szóval a beregi világiak által eddig tett ajánlatok összege tudtommal 2792 ft. o. é. Isten adjon gyámintézetünknek felvirágzást, özvegyeink-és árváinknak általa jobblétet. S adjon időről időre minden egyházmegyének oly lelkes, buzgó, a lelkész-és tanítótestület, s ez által az egyház és iskola sz. érdekét szívükön viselő, hitöket cselekedettel megmutatni kész világiakat, minőket én a beregi egyházmegyében megnevezni szerencsés leheték. N.-Lónya, Apr. 29-kén 1861. Ecsedy Károly, lelkész. ABAUJ, május 13. Az abauji e.-m. közgyűlés mult hó 10. és 11. napján következő renddel tartatott meg: a világi tanácsbiróul elválasztott Yendéghy József, eskületétel után, a hon atyái közölt Pesten székelő s.-gondnoknak elnöki székét elfoglalván, egyik érdemes egyházi tanácsbiró K. M. elöterjeszté, hogy ö ezelőttt öt évvel oly nyilatkozattal fogadta el a személyére ruházott tanácsbirói tisztet, hogy azt három év múlva le fogja tenni, de a szomorú emlékű válságos nehéz idők miatt nem látta célosnak visszavonulni; most azonban elvonulva látja az egyház egéről a sötét borút, s visszalép; s székét elhagyva, a mellékpadon foglalt helyet. Hangos éljenekben részesült a közgyűlés érzelmeivel találkozott lemondás. Régen várakozott e pillanatra az abauji közönség. — K. után minden jelen volt ülnök, jegyzők, dékán, egyenként nyilatkozva, az eddigi bizalmat megköszönve, székeikeit elhagyák. Már csak az esperesi szék volt betöltve s mindenki feszült figyelemmel várta: hogyan fog nyilatkozni az elnöklő esperes ur, és nyilatkozott ekképen: „miszerint a lemondást az e.-m. nevében el nem fogadhatja, mert ezen lépést korszerűnek nem látja, de joga sincs a megyének arra, hogy hároméves tisztújítást kezdhessen a kerület híre nélkül." Mire a helyettes világi elnök azt jegyezvén meg, hogy nemcsak el kell fogadnia a lemondást, de igen rendén lesz, ha esperes ur is követi a szép példát s lelép, — s miután oldalról is hangosan nyilváníttatott, hogy követeljük a lelépést: mit volt mit tenni, mint megadni magát a kérlelhetlen fátum vasakaratának... Ezt követte a világi ülnökök lemondó nyilatkozatuk, — de a lemondást nem fogadta el a közgyűlés, mert részint a mult üszszel, részint jelen gyűlésen történvén megválasztatásuk, mostantól számítandó három évig meghagyattak, csak két régi érdemes egyén, kik szintén az ország képviselői között működnek a haza javán, bocsáttatik ismét szavazat alá, de a kiknek isméti megválaszattásuk bizonyos.—Jelen gyűlés tartalmára azonban, sőt mindaddig, mig szavazás utján minden állomás betöltve nem lesz, az eddigi hivatalnokok felkérettek további hivataloskodásra, — mire a közkívánatnak engedve, elfoglalták székeiket. — Mi fog történni, előre jósolgatni nem akarjuk, annyit azonban elmondhatni: nem marad minden ugy, a mint volt! A leirt jelenet után az egyházlátogatási jegyzökönyvek olvastattak fel. Számos egyházakból tétetett örvendetes jelentés, hogy a vallásos buzgóságnak és egyháziasságnak
