Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-26 / 21. szám

egyházmegyéket nem ismerik. Hol épen ez okon gyakran a derék, érdemes lelkészek is a különböztetni nem tudók által kevés tiszteletben, de annál több fel sem vevó' mellöztetésben részesülnek. E bajokon tehát segiteni kell, még pedig a legkönnyebben kivihető, legbiztosabb, leggyakorlatibb uton, a kisebb s önállólag lelkészt tisztességesen dijazni nem tudó egyházak affiliálása által. Itt tudom, több elfogult inpracticus megrettenve hökken vissza, ki a protestantismus biztos fenállhatását, továbbgyarapodását a mi viszonyaink közt, lelkészeink nagy számától föltételezi, ki minden lelkészben egyházunk védfalát, hitelveink terjesztésének elöharcosát tekinti. Én is egyházunk védíalát, hitelveink elöharcosát tisztelem a prot. lelkészben. De mig a hon forró szerelmétől lelkesült s egyszersmind becsületesen élelmezett, ruházott katonát hősnek tudom tartani ; addig az elrongyollott, kiéhezett nyomorult, s roszul fizetett zsoldért is fegyvert hordozni kényszerült szolgákat hitvány csőcseléknek tekintem. Ugy vagyok meggyőződve lelkészeinkről is, s dobjanak bár követ fejemre, én meggyőződésemet leplezetlenül kimondom. Csak az emberiség szent ügyéért lelkesült, diszes de nehéz hivatásukat buzgón betölteni akaró, erre képes s egyszersmind tisztességesen díjazott lelkészeket tudom megannyi evangyéliumi hősöktil tekinteni, Mig a pusztán kenyérkereseti kényszerből papi pályára lépett s még ezt sem talált tehetetleneket, vagy a nyomor alatt lélekben megtörteket ilyenekül tekinteni nem tudom. Egész tisztelet a kivételeknek, mert hogy ilyenek is vannak, nem tagadom; de egy,-két fénylő napsugár még nem éltető meleg, s egyházunknak éltető melegre van szüksége. Isten látja lelkemet, én a jézusi elveket nemcsak hiszem és vallom, de az egész emberiséget ez elvek vallói- és követőivé szeretném tenni; mindazáltal a győröcskei 100 ft. jövedelemmel sem biró s egyházfiánál kosztolni kényszerült lelkésztől még sem birnám követelni, hogy az mind a lelkészi hivatal folytatására megkívántató ismeretekkel birjon, mind hivatalának buzgó betöltésére ernyedetlenül lelkesülni tudjon. Egyházunk védfala az erkölcsiség és tiszta tudomány. Elül küzdő hősei, a tudomány tiszta világával, a lelkesedés fáradhatlan buzgóságával felfegyverkezett lelkészek, nem pedig az imittamott összeszedett prédikációkat, jól roszul betanult, minden évben elől kezdett s újra végig ismételt léviták. Nekünk a szó teljes értelmébeni lelkészekre van szükségünk, olyanokra, kik mind tudományos készültséggel, mind buzgó akarattal, lelkesedéssel, mind az egyházi élet vezetésére megkivántató ügyes tapintattal, mind állásuknak megfelelő egyszerű s mégis tisztes megjelenéssel bírjanak. Ilyeneket pedig csak ugy nyerhetünk, ha leendő lelkészekül nem leszünk kénytelenek minden kiképezhetetlen kapakerülőt elfogadni, s ha a vállalkozott tehetségesek lelkierejét az anyagi szükség alatt megtörni nem engedjük. Ezt pedig akkor tehetjük, ha minden egyes lelkész számára, nem ugyan fényes és rangos, de mégis legalább a mindennapi szükségeket fedező tisztességes jövendelmet biztosítani tudunk. Ezt szerény véleményem szerint az affiliálási uton tehetjük legbiztosabban, legkivehetőbben, az egyes hallgatók nagy megerőltetése nélkül, s a célt mégis elérve. Alkossunk minden három-négy kis egyházból egy lelkészséget, s azt nyerjük vele, hogy mind a fizetők terhén könnyebbíthetünk, mind a tisztességesen fizetett lelkészben a szükséges kellékeket megkívánhatjuk. Higyék el nekem, kik a lelkészek legio- számában vélik találni a protestáns egyház biztositékát, ama három vagy négy egy lelkészséggé alakult egyházban sokkal több hatása leend egy derék, buzgó lelkipásztornak, mint a mostani lelkiekben és testiekben sínylődő négynek. Ne higyék nagyon tisztelt hitrokonim, mintha a reformatio elvéből folyó s tőle elválhatlan postulatumként helyezték volna őseink minden szögletbe papot. Nem, ezt ama nehéz idők egyházunkat halállal fenyegető üldözései ellenébe szegezett önfentartási ösztön kívánta igy. S az üldözött üldöztetése tárgyán, mint legféltobb kincsén magasztosult szeretettel csügg; innen lehet kimagyarázni amaz önfeláldozó, valóbaji hősies készséget, melylyel ifjaink vallásunkért az üldöztetésen kivül még a szükség martyrjaivá is szentelték magukat, s épen ezáltal, midőn papokká, egyszersmind a reformatio hőseivé is lettek, s exaltált lelkesedésükben elég erősek voltak megküzdeni az anyagi nyomorral. Azt sem »