Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-19 / 20. szám

2) szinte „történelmi" folyam. A szent történet magából a bibliai könyvekből olvastatik. Ezek mellett bibliai mondatok, énekversek, a zsidóföld és szokások ismertetése adatik elő. 3) Keresztyén hit- és erkölcstan a felső osztálylyal. Hozzáadásul még a szokásban levő vasárnapi perikopák magyarázata és tanultatása minden szombaton. „Olvasás-, irás- és nyelvtani oktatás." Ajánltatik az „irvaolvasás" tanítása hangoztató mód szerint. A Castrairféle „ütemszerü írástanítás" taglaltatik. A helyesírás és irálygyakorlatok közben élő szóval adassanak meg a nyelvtani fogalmak. „Számtanbani oktatás." E tanágban szerző öt fokot különböztet meg, melynek három elseje fejbeli gyakorlatokban halad a törtek magyarázatáig; a negyedik fokon a hármas-szabály és egynevezetü törtek, a negyediken kamat,-társasági szabály s ezekre vonatkozólag a közönséges és tizes törtekkeli műtétek jegyekkel adatnak elő. ,,Téralak- és mértan" szemléltetően és rajzoltatva, a mennyiben ezeknek a legegyszeriiebb mesterember és föld míves is gyakran veszi hasznát. „Énektanítás" hallás után és a körülményekhez képest kóta szerint. Egyházi ének; hazafiúi és nemzeties dalok. Egyházi énekkar szervezése. „Honismeret." í. „Földrajz." A tanitó által készített rovatos átnézeti táblák szerint gyakorlati uton, elbeszélésekkel fűszerezve. A haza földje bővebb, a többi európai tartományok és földrészek főbb vonásokbani ismertetése.— 2) „Hazai történelem." Rövid időszaki tábla legyen ennek egyedüli vezérfonala, mit érdekes élöszóvali előadás egészítsen ki. „Természetismeret." A természetrajz és természettan vagy jó népszerű olvasókönyv szerint, vagy élő szóval, de mindenkor szemléltetve adassék elő, tekintettel e tárgynak erkölcsi tanulságaira. Ezek után két lecketerv, egyosztályu és kétosztályu népiskolák számára fejezi be a második részt. A harmadik rész szól a „népiskolai nevelésről." Elöadatik benne a tanitó nevelői tiszte, a növendékek engedelmességre, csendes magaviseletre, figyelemre, szorgalomra, rendre, tisztaságra, illemre szoktatása; uralkodó hibák s orvoslásuk, erkölcsi jellemképzés, jó polgár, hazafi, buzgó egyháztaggá való képzés, jutalom és büntetés. Az elveket illetőleg a népiskola feladata következőleg adatik elő: „A szülői nevelés hiányait pótolva, annak fogyatkozásait kiegészítve, a gyermekeket Jézushoz vezetni. E könyvben mindenütt lelkes ügyszeretet kedvelteti meg velünk a népnevelést, benne a gyakorlott tanférfiu számos praktikus ujjmutatásaival találkozunk, ugy hogy kedves leltárul szolgálhat a népnevelés mezején eligazodni kívánónak. E könyv a dunántuli evang. superintendentia megbízásából készült „Utasítás" ugyan, de óhajtandó, hogy az magát az illetők körében mint „Népnevelés kátéja" kedveltesse meg. Láng Adolf a kecskeméti evang. iskolajárás körlelkésze. Imakönyvem bírálójának. Az antikritikáknak barátja nem vagyok. Tanúsítja ezt azon körülmény, hogy 22 évi szerény irodalmi működésem körében ilyet még soha nem irtam. Az értelmes olvasó ugy is belátja : kinek részén van az igazság ? az értelmetlent meg ugy sem birnám fölvilágosítani. Azonban, hol világos elferdités van, ott lehetetlen föl nem szólalnom. Ilyent látok én nevezett müvemnek máskép talán érdemén tul is méltányló bírálatában, midőn Láng Adolf lelkésztársam fölteszi rólam, mintha nem tudnám, s ugy tőle kellene most megtanulnom, mit még confirmandus koromban igen jól megtanultam, hogy a confirmatió és úrvacsora nem egy. De azt is tudom, s kétségen kivül t. bírálóm is csak ugy tudja, mint én, hogy a confirmatió után közvetlenül szoktuk a serdülő és már confirmált ifjúságnak Urunk végvacsoráját kiszolgáltatni. És ha ez ugy van, mint nehezen fogja valaki tagadhatni: miért volna helytelen a confirmatió (és — természetesen — azonnal rákövetkező úrvacsora) utáni imában e passus : „Hálát adok azon kegyelmedért, hogy keresztségbeli szövetségemet megújíthattam; hálát adok, hogy Üdvözítőm végvacsorájában is részesítettél" ? Maga e két tétel is arról tanúskodik, hogy az egymás után következni szokott két cselekmény közt különbséget akartam tenni, és azt öntudatosan tettem. Különben ugy látszik, t. bírálóm nem vette komolyan e megrovást, mely csak onnan származhatott, hogy a müvemre halmozott dicséreteket megsokalván, végre valami kifogást is akart tenni. Nagyon sajnálom azonban, hogy azt épen e helynél tette; mert figyelmes keresés után bizonyosan talált volna nagyobb hibákra is, melyeknek helyreigazításáért köszönetet mondanék, mig ezt kénytelen vagyok visszautasítani. A hibák kijelöléseért már csak azért is köszönettel tartoznám, mert elég hiu vagyok hinni, hogy imakönyvem második kiadást is fog érni, — s reménylem, hogy ezt Isten még nekem is meghagyja érni; akkor tehát a kijelölt hibákat a bölcs kimutatás nyomán ki fognám igazithatni. Befejezésül még csak azt jegyzem meg, hogy confirmatió utáni imám „az urvacsorávali első éléskor" ajánlott cim alatt azért nem állhatna, mert az igy kifejezett cim nem jól van magyarul, miután val rag nem vehet föl uj ragot (i), noha az ujabb irodalomban a nyelvtan ily pofázására számtalan a példa. Miből azonban nem következik, hogy mi is kövessük. Én legalább nem akarom. — Isten velünk! Szeberényi Lajos. —^KC*BELFÖLD. A PESTMEGYEI EV. ESPERESSÉG KÖZGYŰLÉSE. Május 1. és 2-kán tartatott e nevezetes közgyűlés Aszódon, nt. Juhász Ferenc, főesperes és mlts. báró Podmaniczky Ármin, esperességi felügyelő elnöklete alatt. Nevezetesnek mondható e közgyűlés azért, hogy ál-