Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-19 / 20. szám

ügynek, hanem ez intézkedése még a későbbi (1858.) országos „népiskolai szervezet" mellett sem vallhat szégyent. Majd 1855-ben négy tájékra osztatván az egyházmegye iskolai tekintetben, mindenik egy-egy „tájéki felügyelő"! kapott, ezek elnökölnek az évenként legalább egyszer tartatni szokott néptanítói gyűléseken, közvetlen érintkezésben állanak a körükben eső iskolákkal, melyekről havonként tudósítást vesznek. Ezekhez küldetnek a szomszéd Ip. felügyelők félévenkénti tudósításaik a közvizsgákról a helybeli felügyelőségek jegyzetei kíséretében. Ezen igy vett adatok nyomán a tájéki felügyelők táblás kimutatást küldenek az e.-m. főfelügyelőnek, ki az egyh.megyei gyűlésre teszen előterjesztést. Megeshetik azonban, hogy — a monda szerint — : „a sok bába között elvesz a gyermek;" de a jó szándék és igyekezet — mint mondám — tőlünk mégis meg nem tagadható. Ennek bővebb beigazolására még tekintélyre is hivatkozhatunk, nevezetesen az „Egyházi könyvtár" I. év folyam 2-ik füzete 43-ik lapján ez áll: „a népnevelés legjobb lábon áll a máram.-ugocsai egyházmegyében." A mi isk. tanítói személyzetünket illeti, én nem vonok le legkevesebbet is, a szomszéd s általam ismert e.-megyék isk. tanítóik érdeméből; de merem állítani, hogy a mi isk. tanítóink egy cseppel sem állanak lentebb a népisk. tanítói kellékek színvonalán, mint azok. Azon állítást pedig, hogy tanítóink több részének érdeme csak a havi tudósítások rovatainak pontos betöltésében áll: határozottan visszautasítom. Ellenben állítom, hogy isk. tanítóink — csekély kivétellel (a mi bárhol is van) oly egyének, kik igen korlátolt és szigorú anyagi helyzetük mellett hivatásuknak várakozáson fölül megfelelnek. — Vannak pedig néhány oly jeles tanítóink, kikkel méltán büszkék lehetnének a leggazdagabb tanítói állomásokkal biró egyházmegyék is. Hogy legkülönösebben arra térjek, a mi t. közlő urat leginkább látszik érdekelni, s a mit a betüjegy alatt sem leplezett eléggé el, t.i.a t.-kereszturi tanítóra: én hiszem,hogy érintett tanitó nem képes öt magas szellemi régióiban kisérni; de minthogy az nemcsak bekebelezett, hanem a t.-kereszturi egyház által az igen közeli szomszéd városból ismert és törvényesen bevitetett tanitó, kinek tanítási képtelensége nincs az e.-megye előtt beigazolva: hogy közlő kitétele szerint „nem maradhat kenyér nélkül", az rendén van. És én közlő helyzetében szebb és nemesebbnek tartanám, ha ama tanitó elmozditási szándok helyett fiatal tüzét s buzgóságát annak támogatására és vezénylésére forditandotta volna. Én hasonló esetben példára is tudnék hivatkozni. Még azt sem hagyhatom érintetlen, hogy a közlő ur, bekebelezett tanítók rovására képezdei ifjúban veti reményét, s attól vár üdvöt. Tegyük fel, hogy ez rendén volna: váljon a t.-kereszturi egyház remélhet-e kiképezett ifjú tanítót nyerhetni oly jövedelemre, milyennel eddig rendelkezett ? Mi a f.-almási egyházban — holott épen isk. tanitó és orgonázó nélkül vagyunk — nem merjük megkísérlem, pedig az itteni állomás — ugy hiszem — jóval haladja a keresztúrit. — Szálljunk le a képzelet magaslatairól a tapasztalat világába , mindjárt mérséklettebbek lesznek igényeink, Ítéleteink pedig mindenesetre igazságosabbak. Az sem von le előttem egy jó tanitó érdeméből, hogy „lakatos", vagy ács, vagy akármely mives volt, sőt nézetem szerint, több az ilyen, mint némely felsőbb tudományokra készülni képtelen s secundából, vagy katonakötelezettség elöl a képezdébe húzódott ifjú, mert amaz hivatást föltételez; mig erről nem tudok mit mondani. — Én nem bánom, volt légyen ács, vagy bármely műves, csakhogy most, mint tanitó, faragjon növendékeinkből jó, ügyes és hív vallás- és honpolgárokat. F.-Almás, május 6. 1861. Kovács János, e.^m. iskola főfelügyelő. EGY PROTESTÁNS LYCEUM SZERVEZETE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A DUNAMELLÉKI HELV. HITV. EGYHÁZKERÜLET ÁLTAL MEGÁLLAPÍTOTT TANSZERVEZETRE. Elvek. I. Miután Isten megsegített arra, hogy 12 év után protestáns autonómiánkba magunkat visszahelyezhettük, következetesek vagyunk, ha iskolánk egész állását az 1848-diki állapotba helyezzük vissza, hivek maradván országosan követelt 1848-diki politicai jogainkhoz, melyekkel a protestáns egyház és iskola sorsa oly szorosan és lényesen összeforr. II. Midőn az 1848-diki állását tüzziik ki iskola szervezetünk első elvéül, nem akarjuk mi ezzel iskoláink 1848 előtti gyengeségeit visszahozni, hanem igenis mind létesíteni azon jót, mire idő, körülmény, keserű tapasztalás, s mások jó tanácsa eddigelő megtanítottak bennünket; szigorúan kerülni pedig az ellenkezőt. JegyzésI.Ezen szervezetben a hosszas indokolások teltesen elmaradtak, minthogy azok hírlapok utján, és a multévi tanári értekezleten (lásd Sárospataki füzetek 1861. III. és IV.) annyira meg vannak már vitatva, hogy hozzájok többet tenni felesleges volna, vagy épen oktató- könyvet kellene róla irni; mi ismét nem hírlapba való. II. A tantárgyak részletezése, valamint a tanórák száma sincs itt érintve; mert ezek a fentérintett egyházkerület által megállapított tanszervezetben, a nevezett füzetekben, s másutt is láthatók, de egyszersmind a helybeli körülményektől függenek. Tehát itt inkább csak alapnézetek adatnak. I. Az osztályok szervezete. 1. A Lyceumokban meg kell különböztetni: a) Kétéves bölcsészeti osztályt. Jegyzés. Óhajtandó, hogy ezenfölül, a hol lehet, állíttatnék fel kétéves törvénytudományi, vagy jogi pálya is. b) Hatéves gymnasiumot. c) Néhol praeparandiai osztályt is. Jegyzés. A praeparandia többnyire csak hároméves. Óhajtandó, hogy ez is 4 évre terjesztessék, akár a 40