Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-19 / 20. szám

kizárólagos fizetéséről. „Keletindiában", a hol, mint Kanadában, már azelőtt állíttattak püspök­ségek, még inkább lehet az angol viszonyokkal való hasonlatosságról szólni, de a tulajdonképeni gyarmatokban az anglikán püspök csaknem az egyháztagok önkénytes adományaira van uta­sítva, mely célra Angliában is gazdagon adakoz­nak. Ily gyarmati püspök sok munkája-, kevés fizetésével és politikai előjogok nélkül egy angol főpaptól, még ngyis, a minők ezek korunkban, nagyon elüt mindenesetre, de némelyek ítélete szerint annál jobban megközelíti a keresztyén püspök eszményét. Az anglikán egyház életere­jét bizonyítja az, hogy lényeges institutióit oly távol országokban a viszonyok természetéhez és a korszellemhez tudja illeszteni. Minő következ­tetést lehet onnan magának az anglikán egyház­nak Angliában jövőjére húznunk, annak eldönté­sét másokra bizzuk, kiknek az államegyház­ról tisztább fogalmuk van nálunknál. (.Marquard­sen után). Daru. ÚJRA ÉVENKÉNTI EGYHÁZLÁTOGATÁS (CANONICA VISITATIO). A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap folyó évi 15-dik számában két egymással szinte homlokegyenest ellenkező cikk jelent meg az évenkénti egyházlátogatásról. I. K. ur cikkében bár elismeri, hogy az egyházláto­gatás néhol csupán egyházi adó-beszedéssé aljasult, és a lelkész buzgó fáradalmait támogató intézmény helyett ad acta teendő jegyzőkönyv készitésévé változott: mégis ugy látszik fentartatni kivánja, mint a melynek célja „a vizs­gálódás által nyert tapasztalatok nyomán, szeretetteljes intés s tanácsadás, ha kell, szigor, ha lehet, kimélet által javítani, s a hitben építeni." M. J. ur pedig ekként végzi cikkét: „szüntesse meg az egyház azon szokást, mely elvesztve régi magasztos fogalmát , a legújabb időkben adószedö-intézménynyé aljasult." Én tiszteletben tartom mindkét ur cikkét s nyilatkoza­tát, sem egyik mellett, sem másik ellen nem szólok, egye­dül csekély véleményemet mondom el a canonica visitatio­ról, nem mint szokásról, hanem mint canon parancsolta foglalkozásról, miután nt. szerkesztő úrtól biztatást nyer­tem, hogy igénytelen nézeteimet e téren elfogadja. Felette sajnos, ha az egyházlátogatás némely helye­ken, vagy igen sok helyt, semmit nem jelentő szokássá, vagy épen gyűlöletes adóhajtássá tud, vagy tudott aljasulni, mert a 88-ik canon, mely bőven leirja a canonica visitatio tárgyait, nem azt tartalmazza; ezen canont pedig én, mint a többieket vele együtt, mindaddig teljes tiszteletben tartani akarom s akarjuk ugy hiszem mindnyájan, mig az össze­gyűlendő zsinat a régiek helyett ujakat nem alkot. Ha az egyházi adószedés, vagy a látogatási üres szokás neveztetett el canonica visitationak, ugy igenis töröltessék el, mint nem canonszerü foglalkozás, ne bito­rolja a magasztos jelentéssel biró nevezetet; de, ha a cano­nica visitatio Krisztus testének, az anyaszentegyháznak építése, az egyháziasság, a belmissio élesztése, szóval, Isten dicsőségének terjesztése e földön: ugy álljon fent, mint canon parancsolta kötelessége az esperesnek, s hiszem, hogy e célból, bármily szabadelvű törvényeket alkosson is az egybegyűlendő zsinat, az egyházak látogatását az espe­resek részéről nem törlendi el, sőt kimondja, reménylem, hogy a superintendensek is a nagy Báthory példájára felkeressék és lelkesítsék a sokakban buzgalmat szükséglő egyházakat. A canonica visitatio minden évben a legszigorúbb pontossággal megtartandó az esperes részéről, bármily sok időbe kerüljön is oly egyházmegyékben, melyek szá­mosabb egyházakból állanak; — mert ha mindjárt több heteket tölt is el az esperes kőrútjában, midőn minden egyes egyházban lelkismeretesen mindent megvizsgál, és mindenekben atyailag intézkedik, sok, igen sok bajnak elejét veszi, és az egyház felvirágzásának legbiztosabb alapját veti meg. — A mely egyházmegyékben az egyházi látogatások a legrégibb időktől fogva teljes pontossággal megtartattak, ott ma is, igen könnyű azt végezni, s jóllétnek örvend a Tractus; — a hol pedig csak felületesen teljesít­tetett s teljesíttetik ma is, — a baj csak háttérbe szoritta­tik, hogy a következő nemzedéket annál érezhetőbben sújtsa; a visitatiót követő gyűlések zavarosok, küzdelem helyek, melyeken nem elv, hanem érdek harca vivatik. •— Ez pedig mig egyrészről szennyfolt, másrészről a vallásos­ság, a buzgóság kárára, veszedelmére van, mert a neme­sebb érzésüeket visszariasztja a tanácsteremből, a szentebb ügyeket pedig hátráltatja. A midőn azt kimondám, hogy pontos és igy nem futólagos látogatást óhajtók, kimondám azt is, hogy tiszte­letből, egyedül buzgóságból hivataloskodó világiakat, nem terhelnék a látogatásbani részvéttel; hanem járjon, mint a canon is mondja az esperes papi segéddel, — Az elsőnek legyen hivatalához illő meghatározott fizetése, a segéd visitatornak pedig illő napdija az egyházmegyei pénztáriból kifizetendő. Nem kívánom, hogy a visitator urak hiuz-szemekkel szőrszálhasogatók legyenek, a kákán is göböt keressenek, hanem igenis kívánom, hogy az egyháziasság terén, mint morum censorok jelenvén meg, mindenütt az „igazságot szeretetben kövessék" fEf. 4, 15.) ; kívánom, hogy őrköd­jenek a felett: mikép a világ savai meg ne izetlenedjenek; a szőlővesszők a szőlőtökében maradjanak, és sok gyümöl­csöt teremjenek. Minden felmerült hiányt , fogyatkozást , akár az egyház, akár a belhivatalnokok részéről, részrehajlatlan igazsággal vizsgáljanak meg, és ha lehet, rögtön intézzenek

Next

/
Oldalképek
Tartalom