Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-12 / 19. szám

•maradott." stb. íme mindezen okok a hatosztályuságban nyerhető oktatásnál erősebb gymnasialis művelődés mellett szólanak. De midőn maga a philosophia szól s kívánja, hogy a gymnasium azon két végső, — tulajdonképen, mint történelmi adatok mutatják, — egy végső szobából, mint a melyet nem önerejével, de idegen karhatalommal foglalt el, hordozóskodjék ki, ne kösse-e már mindjárt csomóba holmiját ? — Mindenesetre fatuma a gymnasiumnak, hogy külsőleges gyarapulása a nemzeti intézmények összeroskadásának idejére esett, ezért ugy látszik, hogy népszerűségével itt-ott talán lakolnia kell; holott a történelmi előzményekből egyházunknak a kor, tudomány igényeire való bölcs figyeléséből önként foly, hogy felekezetünk a lakosztályt, melyből most a gymnasiumot mozgatják, kedvezőbb körülmények között ennek számára önmaga szépen kimutatja. Most félni lehet tőle, hogy sem egész gymnasium, sem kielégitö bölcsészeti szak nem keletkezik. A költség kimélésére nézve pedig megjegyzem, hogy ha a tudományok boltjában erősen szabott ár nem volna, ha alkunni lehetne, én minden esetre nem a hat, hanem- a négyosztályuságra alkunnám, de miután ez nem lehetséges, miután a gymnasiumnak természete, célja az árt szorosan megszabja, és vennem kell, és jót akarok venni, maradok a nyolc mellett, megemlítvén, hogy a felekezetnek nem lesz drágább jószága, mint egy hiányos olcsó gymnasium. Egyébiránt azt hiszem, a bölcsészet, e protestáns élettudomány igényeinek a gymnasium részéről teljesen elég van téve akkor, midőn L. S. ur ezeket mondja: ,,Ez a része (az előkészítő) a bölcsészeinek kötelezetté tétethetik minden müveit egyháztagra nézve az egységes nyolcosztályu gymnasium által, mely minden müveit életnemre előkészít. A bölcsészet rendszere kötelezetté tétethetik a jogászra, theologusra stb. nézve az által, hogy a jogi és hittani tanulmányok közzé, vagy azok mellé befoglaltatik, mint hajdan szokott volt. Másokra, leendő orvosok-, mérnökök- és ilyekre nézve kötelezővé tenni alig lehet, alig is célszerű. „De talán a prot. szabadság, az egyéniség autonómiája szükségessé is teszi, hogy ezen rendszeres bölcsészethallgatás, ne mindenkire kötelezetté, hanem mindenkire nézve lehetővé tétessék." Második kérdés : tisztán humán mívelödés előkészítője legyen-e a gymnasium, azaz csupán a classicai nyelveket és irodalmakat s az átalán szükséges vallási oktatáson kivül amazok segédtanait foglalja-e magában, vagy egyszersmind korszerű fontossággal, terjedtséggel tárgyalja az u. n. realismereteket is ?" Erre értekezönk igy felel: ,,Az összes gymnasiumi oktatás célja más nem lehet, mint az, hogy a növendék az időben és térben összefogott emberiség ismereteivel, eszméivel, érzelmeivel műizlésével megismerkedjék, azokból az éltetöt, nemesitöt nemesb értelemben emberiest elvonja, elsajátítsa s tetteivel valósítani birja." „Ha ezen meghatározásom helyesnek Ítéltetik, szükség, hogy az emberiségi eszmék ne csak a múltban, hanem a jelenben is fölkerestessenek, vagy a mai tudomány eredményein is megalapittassanak. A mai kornak pedig fötudománya a legszélesb érteményben vett természettan, mely a hozzátartozó ismeretekkel együtt szolgáltatja a régibb idők eszméinek az alapot, mely módosítja a régibb kor tudományi fogalmait, kiegészíti, megfejti, a mit amaz idők csak gyermekileg, képzelödésböl ismertek." Miután szerző ez állítását példákkal igazolja, s a reallanoknak a humán ismeretekkel egybevágását, összeforradását kimutatja, a reáliák tanodai sorsát az ős keresztyénség, reformatió korszakán keresztül az ujabb időkig egykét vonásban röviden érinti, igy folytatja: „Utóbb nem voltak iskoláinkban mellőzve a természeti és egyéb tanulmányok. A tévesztés csak abban állott, hogy nem mint általános képző eszközük, hanem mint szükséges ismeretek, a tudományos oktatás felsőbb folyamán adattak elő. Nem foglaltattak be a gymnasiumi képző tanulmányok sorába, nem is az eszmékért, hanem külső, vagy anyagi hasznokért tárgyaltattak." „Ez ügyre nézve helyzetünk ma is sajátságos. Iskoláink növendékei és tanítói két ellenes irányú szélfolyam által forgattatnak, zavartatnak. A szülék nagyrészt a real, az elöljáróság ismét nagyrészt a humán iránynak, még pedig kizáróságra hajolva, barátai." A humanisták és realisták, ez ugyanazon ország lakosai között, nem csak az életben, de a tudományban ma is foly a polgárháború. Mind az egyik, mind a másik félnek igaza van bizonyos pontig, addig mig mindenik öntanát az emberi szellem főfö művelődési eszközének tartja. De mihelyt valamelyik e tulajdon kizárólagos birtokát igényli, s a másik atyafit mindén jussából kitagadva reá mint koldusra souveraini megvetéssel tekint, már teljességgel nincsen igaza. A baj gyökere ez : az emberek hibás fölfogással a tudományt az egyéntől elvonva, magát magában Ítélik, magasztalják, vagy elejtik; holott a tudományt az emberi lélekkel való azonosságában, belső viszonyában kell tekinteni, s világos, hogy valamint az egy és oszthatlan lélek oldalai, tehetségei egymással nem ellentétesek, egymást nem kizárok: ugy a lélek különböző oldalaihoz forduló tanfajok nem összeférhetlen, egymást kiszorító ellenségek, sőt világos, hogy valamint a lélek külön tehetségei közt szoros öszhangzás van, s ezek csak öszhangzatosan müvelhetők: ugy a művelési eszközök, a külön tudományok közt is öszhangzásnak kell uralkodnia. .,A természettudományok kizárásával a tanuló előtt a világnak fele záratik el, igy az emberi gondolkodó tehetségnek fele, a szemlélődő tehetség egészen fejletlenül marad. Mert a természettudomány mindenek felett különösen a szemlélődést edzi, ugy hogy az, kinek szeme ama tudománytól erősíttetett, ott is látja, sőt ott látja a teremtés csodáit, hol egy másik nyitott szemmel vakon és érzéktelenül halad el. Azért lényegesen előkészítő tan a theologusnak, kinek a mindenütt jelenvaló jóságos Istent mutatja, s ama legbölcsebbnek akaratján való megnyugvásra vezeti, — a jogásznak, kinek a törvény alatt föltétlen engedelmességről beszél, — az orvosnak, kinek tudománya csak uffy lesz tudomány, ha a természethez fordul és abból me*