Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1861 (4. évfolyam, 1-50. szám)

1861-05-05 / 18. szám

röl, gyermekeik talán meglesznek mentve s visszaadva, mint édes szülöttek a közös anyának: ez édes remény varázsától ihletetten esd a nevezett anyaegyház lelkésze a v. gyűlés részvéteért, s annak a föt. e.-kerületi gyűlésem eszközléseért, kijelentvén, hogyha az e.-kerület segedelméből a két leánygyülekezet részére nevelési alapul külön külön kétkét, Őszesen négyszáz o. é. forintot megnyerni szerencsés lehetne, képesítve érezné magát, — a lélek azon erejével, mely a Krisztus vallóiban munkálni soha meg nem szűnt, — az idegen népárban fuladozó kisded magyar töredéket vallásunk s nemzetiségünk közös örömére megmenteni: e v. gyülésünk e nagy fontosságú ügyet, mint várni is lehetett, a legmelegebb részvét nyilatkozataival ölelte fel, s annak az egyes egyházak részéröli azonnali tettleges bizonyítása, s a kért segélynek a föt. kerületi gyüléseni eszközlése határoztatott. Közlő, ki maga is két évig lakott a nevezett anyaegyházban, s ismeri közelről a lelki nyomort, melybe azon szerencsétlen magyar néptöredék süllyedett, bátor felkérni e becses lapok tisztelt szerkesztőségét, hogyha ne talán valaki e lapok olvasói közül indíttatva érezné magát, azon szerencsétleneknek a haza s vallás előnyére leendő megmentése tekintetéből, némi, habár csekély áldozattételre is, azt elfogadni, s annak e lapok hasábjain tért engedni méltóztassék : él keblünkben a remény, hogy a kétségbeesés jajjai, nem fognak viszhang nélkül elhangzani, hanem lesznek bizonyosan, kik az idegen népár hullámzása ellen életre-halálra küzdő testvéreik szabadítására mentő eszközökkel mi hamarabb sietendnek. Kötegyán Április 18-án 1861. Muhi Sámuel ref. lelkész. HOLDMEZÖVÁSÁRHELY, április 16. 1861. A szabadság örök Istene szellemének teremtő ereje által imádott honunk uj életre ébredtével, ref. prot. egyházunk is háromszázadon átviharzott élete után, megszentelt ős eredeti törvényének alapján, megértve a kor szózatát, foglalja el azon tért, melyen hitbuzgó gyermekeit a kimutatott magasztos s nagy cél felé vezetendi. — Népes ref. egyházunk, a bölcsen atyáskodó föt. superintendentia, és a kor lelkétől ellenállhatlanul vezérelt nt. egyházmegyei gyűlések üdvös határozatait nemes érzelemmel fogadván, azt megtestesíteni s végrehajtani legszentebb kötelmének tartotta. Isten választott népének hitbuzgó serege, nagy és egyetlen első napjára viradt egyházunkban folyó hó 14-én; nagy nap volt ez, mert egészen uj korszakot kezdve, — a régi holtig behelyezett — presbyterium leköszöntével, az összes adózó nép szavazata hozzá járultával, 3 évig kormányozó 72 tagbulálló presbyteriumunk, egészen újból át alakítva megválasztatott. — Az ünnepélyes eskü lététel, ugyanazon nap ugy nevezett „uj" teplomunkban reggeli isteni tisztelet után, több százra menő buzgó hívek jelenlétében —hitelvünkkel egyező szertartással végre hajtatott. Lebegjen szelleme a hit pecsételte fogadásnak, e bizalom koszorújával ékesített testületen, s ennek lelke előtt! irtsák a gazt, tisztítsák az urnák kertjét ; s megosztván a vállaikon emelt súlyos terhet, tántorithatlan buzgósággal éber lélekkel, — minden rájuk bízottak teljesítésénél ne feledjék : hogy nem embereknek, hanem Istennek tesznek szolgálatot. — Ne feledjétek, hogy valamint az egyes egyházzal, a közös imádott hon is csak ugy viruland föl, ha minden egyes honpolgár, de különösen a megválasztottak áldozat készséggel járulnak ugy a szellemi, mint az anyagi jólét előmozdításához — A nemes és jó példa vonzerővel bírván, a szent célt felfogni tudó kebelben hamar megfogamzik. Hála az örök mindenség urának! az egyházunk intézményeit megszorított s csonkított jogtalan korlát foszlányai szét hultával, 6 osztályú gymnasiumunkban ösi törvényeink szabta rendszerint kezdődtek meg mult hó 15-kén a közvizsgálatok. Egyházunk, e tudományos képzettséget s művelődést terjesztő tanintézete, jelen évben is kedvesen győzte meg ugy a szülőket, mint a hallgatókat arról, hogy az anyagi áldozat filléréből összesített töke, dúsan hozza meg szellemi örök becsű értékben, a kívánt kamatot. — A lefolyt iskolai évben kipótolhatlan veszteséget szenvedett gymnasiumunk több osztálya, egyik buzgó s lelkes tanárunk egészségi állapot szülte távolléte miatt; kinek, tanszéke bár darab ideig betöltetett, de huzamosb idő alatt több tanórák, csaknem tétlenül enyésztek el a visszahozhatlan idö mély tengerébe. Népiskoláink — jobbára — szorgalmas tanitó, szintén a mult hó napjaiban adták jelét a rábizottak körül véghez vitt sikerteljes eljárásuknak; a több tanok közt az ének körüli eljárás igényel még — néhány iskolában — életelevenebb képzést s gyakorlást. — Hála s elismerést érdemel, példás szorgalmat s szakavatottságot tanúsított: K. J. ur, ki is, harmadik tized év után is, a közmegelégedés babér koszorúját aratja, a növelés nehéz, de annál dicsteljesebb terén. — Valamint buzdító például felhozandó : K. J. tanítónő, ki is a véghez ment közvizsgálat után, kis leánynövendékeinek példás sikerrel tanított becsesebbnél becsesebb, nélkülözhetetlen : nő munkák felmutatásával, örömkönyekre fakasztotta a szüléket, s a hálás érzelemmel telt hallgató kebleket. — Sok ily tanítót ez imádott honnak! Verböcy József. KÜLFÖLD. MISSIOI LEVELEK Dr. BALLAGI MÓRHOZ. VII. Jelen missioi levél immár — Isten segedelméből — a hetedik ; én csak írok, irok, noha sokszor ugyan erőmbe került, hogy azokat is, melyeket átéltem, leírhassam. Nem tudom, honnan van, hogy én, ki a különböző lelki elfoglaltatáshoz szokva valék egykor, most kizárólag egy gondolattól hányattatom, ennek hullámába merül egész lelkem* És e hullámból csak olykor van kitekintés; s kit látok a léleknek ezen magából lövelő tekintetével ? A hazát; a bujdosóvá lett, az ö gondjaival tépelődik; a szent anya homlokát koszorúzza meg a szabadság teljes koszorújával.